Eiben István

Születés: Budapest, 1902. december 21.

Halálozás: Budapest, 1958. október 23.

Szülei: Schirz György iparos, Eiben Vilma
Lakása: Budapest, VII. Telep utca 59. (1928), XIV. Thököly út 116. (1944), XIV. Amerikai út 46. (1958)
Díjai: Az AGFA ezüst serlege a Nemzeti Filmhéten (1940)

Középiskola után 1916-ban mint laboráns kezdte pályáját Fröhlich János és Fodor Aladár Kinoriport-vállalatánál, majd a Phönix-laboratóriumban némafilm-feliratokat fényképezett. Később Bécsi József mellett segédoperatőr. 1919-től önálló operatőr, 1929-től a Corvin, illetve a Hunnia Filmgyár állandó munkatársa, 1942-ben főoperatőri rangot kapott. 1944 januárjában a magyar filmgyártás körüli érdemeiért Nemzetvédelmi Kereszttel tüntették ki, amit három hónap múlva zsidó felesége miatt megvontak tőle. 1945-ben az Igazolóbizottság a fenti kitüntetés miatt feddésre ítélte, de továbbra is dolgozhatott. 1952-től haláláig a Színház- és Filmművészeti Főiskolán az operatőri ismeretek tanára volt. 1953-ban érdemes művész lett, 1955-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.

1928. augusztus 5-én nősült, felesége Bogár Klára volt.

A legtöbbet foglalkoztatott magyar operatőr volt, a műtermi bevilágítás kitűnő ismerője, aki mintegy 150 filmet fotografált. Néhány némafilm után ő fényképezte az első magyar hangosfilm, A kék bálvány felvételeit. Mint a Hunnia vezető operatőre, számtalan ott készült német filmben is dolgozott. Szintén az ő nevéhez fűződnek a II. világháború utáni első film, A tanítónő képei, majd még több sikeres filmet fotografált.

Pályakezdésére a Színházi Élet 1921/45. számában a következőképpen emlékezik vissza:„Öt évvel ezelőtt, tizennégyéves koromban a Kino-Riport-hoz kerültem mint gyakornok. Innen rövidesen a Phönix-laboratóriumba jutottam, mely akkor Roboz Aladár igazgatása alatt állott. Eleinte még csak feliratokat fotografáltam, mikor egy alkalommal véletlenül kibomlott egy százhúsz méteres csomagolású negativ filmtekercs. Nagyon megijedtem. jelentettem az esetet Roboz igazgatónak és mindjárt indítványoztam, hogy szeretném megpróbálni, hátha használható még az anyag. Ezért engedélyt kértem, hogy a kibomlott filmet felvevő gépbe fűzhessem és egy pár métert fotografálhassak belőle. Roboz igazgató hosszas rábeszélésemre nagy nehezen megengedte, hogy próbafelvételt készíthessek. de kikötötte, fogy tíz méternél többet semmi esetre se merjek felhasználni. Remegő kezekkel és boldog ujjongással vettem hónom alá a statívot, vállamra csaptam az apparátust, hogy induljak első nagy utamra. Egyszerre csak azon vettem észre magam, hogy künn állok a körút sarkán ködös, borongós őszi délelőttön és kurblizok boldogan és rendületlenül. Felejthetetlen kedves stációja életemnek. Szemem megakad a métermutatón. De már akkor késő volt. A tíz méterből visszavonhataftanul hatvan lett. Ijedten csomagoltam és bűnöm súlyos tudatában szomorúan ballagtam vissza a laboratóriumba. Előhívtuk a felvételt és általános meglepetésre tiszta, világos szép felvételt kaptunk. Első sikerem honorálandó Roboz igazgató az egész szakma meglepetésére engem, az akkor még alig 17 éves ifjút bízott meg, hogv pótfelvételt készítsek Kertész Mihállyal a „Tavasz a télben" című filmhez. Ezután már a „99-es számú bérkocsi" felvételeit forgattam önállóan. Következő filmem Garas Márton rendezésében a Hungária-filmgyári „Sapho"-ja volt. A kommün bukása után kerültem a Corvinhoz. Nevezetesebb Corvin filmjeim, melyeket én fotografáltam a Twist Olivér, a Névtelen vár, Little Fox, Farsangi mámor és a Hétszáz éves szerelem. Jelenleg pedig egyetlen vágyam, hogy eljussak a film igazi hazájába, Amerikába.”

Segédoperatőr: