EGY DOLLÁR

Tartalom

Mortonné minden értékét pénzzé teszi, hogy elutazhasson haldokló nagybátyjához, de még így se jön össze az útiköltség. Egy dollár hiányzik. A hiányzó összeget csak úgy tudja megszerezni, ha Bagger uzsorásnál zálogban hagyja lányát a kis Maggie-t. A vén uzsorás házában serdül gyönyörű nővé, s két férfi verseng érte: Charley és Norris, a Libéria matróza. A versengésbe élete utolsó fellángolásával bekapcsolódik az uzsorás is, és a kis Maggie csak viszontagságos fordulatok után lesz azé, akit igazán szeret, Charlié, aki a végén családja szeretetét is visszanyeri.

Short English content: In Hamburg, in an off-site corner of the port quarter, in his filthy little shop lives Bagger, the rich usurer. One day a mother stepped in with her daughter who wanted to sell all her belongings in order to be able to set out to care for his uncle who fell ill in a distant country. She was forced to put even her daughter, Maggie in pawn to the usurper for one dollar to make it for the fares. At this time, the greedy usurer could only see the free maid servant in the girl but as years passed by and Maggie’s beauty unfolded, the old Bagger fell in love with her and wanted to marry her. Fortunately, her mother took Maggie out of pawn from Bagger just in time and thus she could marry her true love, Charley Brown, the noble youth who became demoralised and disowned due to  his lightmindedness, who, regretting his sins, returned to his hometown as a seaman.

Érdekességek

• 1923. október 3-án kezdték el film felvételeit és január 5-én fejezték be.
• Hosszú utcasor épült fel a műterem mögötti kertben: 18 ház. Egy hamburgi kikötőhöz vezető utcát jelez majd. Mind a 18 ház különálló épület, ugy hogy cserélgetni lehet, 10—15 más képet mutató utcát lehet belőlük a lencsén át teremteni. (Népszava, 1923. augusztus 23.)
• A filmet két kamerával forgatták, minden jelenetből két negatív készült, az egyiket Alfred Hansen, német operatőr a másikat Eiben István készítette. A korabeli kritikák kiemelik a film álomjelenetét, s az éjszakai vurstli hangulatos felvételeit.

Galéria

Vélemények

„Corvin filmgyár most végre elkészült az első nagyszabású filmmel is, amely nemcsak a magyar filmtechnikának remeklése, hanem a külföldön is feltűnést fog mindenütt kelteni, ahova csak a Corvin filmgyár ügynökségei elröpítik. Valósággal áldozatot hozott a gyár, amikor a pazar fantáziájú nagy mesemondó, Jókai Mór gyönyörű novelláját, az Egyhúszasos leányt vitte filmre. A nagyszabású filmdarab új címe Egy dollár címen kerül hamarosan világforgalomba, hogy megragyogtassa a magyar művészet őserejét és fényes elismerést szerezzen a magyar filmgyártás fejlett iparának. Az Egy dollár témáját az Egyhúszasos lány témájából Ervin B. Lütge dolgozta ki. Az új filmszenzáció a Corvin-gyárnak szinte egyévi gondos munkája és szakadatlan buzgalma után ma elérkezett bemutatójához. Az Egy dollárban tizenkét színész játszik, ismert nevei mind a magyar filmművészeknek. A főszerepben Lóth Ila, a népszerű és közkedvelt film- müvésznő játszik és amit Lóth Ila. ebben az alakításban nyújt, az szint bámulatba ejti a közönséget. Egy kis utcai leánykát kreál, aki küzdelmeik között is meg tudja őrizni tisztaságát, Mellette Rajnai Gábor egy elzüllött úri fiú szerepében méltó vezetője az, eleven lüktető együttesnek. Mattyasovszky Ilona a züllött gyermek édesanyja szerepében, Réthey Lajos pedig mint uzsorás ragadtatják el igaz művészetükkel a közönséget. Vendrey Ferenc, Lukács Pál. Kürthy Teréz, Szerémy Zoltán és Bárdi Ödön, akik kitűnnek kisebb szerepeikben is, művészetüknek legjavával járultak ehhez a nagyszabású műhöz. A film stílusos díszletei és sikerült kosztümjei magában a Corvin- műhelyekben készültek el. Innen kerültek ki a diszletek monumentális részei, egész utcák, forgó óriás kerekek és a fényes berendezés, amely akármelyik iparművészeti műhelynek-is becsületére szolgált volna, A film rendezését Uwe Jens Krafft, a neves német rendező látta el.” (Szózat, 1924/15. január 18.)

„Szinte kézenfekvő gondolat, Jókainak, a világ egyik legnagyobb mesemondójának fantáziáját a XX. század csodás vívmányával, a kinematográfiával utolérni röptében és lerögzíteni a testet öltött valóság jegyében. És ha ez a magától értetődő gondolat a mai napig nem valósult meg, úgy ennek csak azok a technikai nehézségek voltak okozói, melyek eddig a magyar filmgyártás útjában állottak. Ezek a nehézségek azonban most, a Corvin-gyár újjászervezésével eltűntek és íme, mint a gyár első terméke, megjelent az első igazi Jókai-film. De nemcsak mint a Corvin első szülötte és mint az első tulajdonképpeni Jókai-film nevezetes az Egy dollár, hanem elsősorban abból a szempontból nézve van szinte történelmi jelentősége, hogy ez az első olyan magyar film, mely minden tekintetben kiállja a versenyt bármely külföldi gyár műveivel. A leghorribilisebb anyagi áldozatokkal, a rendezés utolérhetetlen nívójával és a magyar színjátszás legkiválóbb egyéniségeivel sikerült a Corvin-gyárnak ezt az eredményt elérni. Az Uránia pénteken mutatja be ezt a magyar remekművet, mely innen a budapesti közönség fémjelzésével fog világhódító útjára indulni, hogy dicsőséget szerezzen a magyar kultúrának és színművészetnek és hogy a „magyar filmet" épp olyan elsőrendű márkává avassa a külföldi filmpiacon, amilyen egy dán, francia vagy amerikai film.”(Pesti Hírlap, 1924. január 18.)

„A film témáját nagyon sokan ismerik. Jókai Mórnak van egy novellája: Az egyhuszasos lány. Ebből dolgozta át Ervin B. Lüthge a filmszcenáriumot, amelynek cime Egy dollár lett. Bizonyára akadnak majd, akik nem értik, hogy ezt a magyar novellát miért kellett átkeresztelni, miért kellett az egyhuszasból egy dollárt csinálni és a cselekményt Amerikába áthelyezni. Ezeknek is megfelelünk. A film azonkívül, hogy művészet, üzlet is. Még pedig olyan üzlet, amely súlyos milliárdok kockáztatásával jár. A magyar filmgyártás egyik nagy kerékkötője volt mindig, hogy a belföldi mozik nem voltak képesek egy magyar film gyártási költségeit előteremteni, tehát a tulajdonképpeni kiadásokat a külföldi exporttal kell megszerezni. Ezért lett az Egyhuszasból Egy dollár, ezért lett a magyar novellából amerikai film. Talán majd később, hasonló sikerek után megengedhetjük magunknak majd azt, hogy filmjeinkre rányomjuk magyarságunk sok ismertetőjelét, de ehhez még sok ilyen siker kell.” (Pesti Hírlap, 1924. január 18.)

„Jókai, a nagy mesemondó csodálatos fantáziáját csak egy valami érheti utói: a film. És a filmnek csodálatos eszközei tudhatják csak igazában világszerte szétvinni Jókai fantáziáját. Jókai minden ízében való magyarságát a film .nemzetközi értékké váltja, de úgy, hogy ey-egy Jókai-film valóságos | propagandaeszköz, mely megmutatja közeli és távoli népeknek, közönyöseknek és ellenségeknek egyaránt, hogy ez az eltiport szegény magyar nép milyen gazdag — kultúrában. A legújabb Jókai-film a nagy mesemondó Az egyhuszasos leány című kedves novellája után készült és az előállító Corvin-filmgyárnak igazán becsületére. válik. Nagyszabású, szép és érdekes eredményeként a rendezésnek és művészjátéknak. A kiváló művészgárdából, mely filmet eljátszotta, Lóth Ila, Rajnai Gábor, Réthey Lajos, Mattyasovszky Ilona, Lukács Pál és Szerémy Zoltán, a magyar színjátszás igazi értékeinek nevei tűnnek ki, Uwe Jens Krafft, a kiváló német rendező rendezésében. […]
Erről a filmről e helyen elég annyit mondani, hogy játszva veszi fel a versenyt a világ leghíresebb filmgyárainak legjelesebb filmjeivel. Mi láttunk igen sok amerikai, svéd, német és francia filmet és eltekintve a fentiek monumentális filmalkotásaitól, az Egy dollár zsánerában egyik sem produkál ennél a magyar filmnél különbet. Szomorú büszkeségünk volt eddig, hogy a magyar egyike a legtehetségesebb nemzeteknek, de saját hazájában sohasem tud érvényesülni. Ez a film lesz hivatva rácáfolni erre a szomorú igazságra s akik a film bemutatóját látták, azok biztosra veszik, hogy a film saját hazájában is nagy- sikert fog aratni, mert Németországban már most is nagyarányú érdeklődés mutatkozik a magyar filmgyártásnak e legifjabb terméke iránt.” (Magyarország, 1924. január 19.)

A Jókai novellából készült Egy dollár német rendező, Uwe Jens Krafft munkája, aki nem tiszteli úgy népszerű klasszikusunkat, mint magyar kollégái, Jókai művét csak nyersanyagnak tekinti, átveszi a novella alapötletét, de az elzálogosított lány történetét a XIX. század közepéről a XX. század húszas éveibe, a pesti Duna-partról tengerparti kikötővárosba helyezi át. Jókai Zsuzsikájából Maggie lesz. Jókainál az éhínség kergeti Pestre a kétségbeesett falusi anyát, hogy nyolc éves leánykáját zálogba tegye. Krafft filmjében az anya haldokló nagybátyjához siet, nehogy lecsússzon az örökségről. Az útiköltséghez hiányzó egy dollárért hagyja ott lányát Bagger ószeresnél. A filmváltozat az amerikai filmek receptjét követi. Maggie Hamupipőkeként él a gazdag, de zsugori uzsorás házában. Kinőtt ruhában, kócosan jár. A kutya mellett, a földön alszik, régi, kopott kabáttal takaródzik, és arról álmodik, hogy kopott ruhája varázsütésre gyönyörű estélyi toaletté változik, s egy királyfi jön érte pompás hintón. A film forgatókönyvírója Jókai novellájába nemcsak a Hollywoodban sikeressé vált Hamupipőke-mitoszt oltja be, hanem még a bibliából kölcsönzött "tékozló fiú"-történettel is megspékeli. A filmben flash back mutatja be Charlie, a jó házból való úri fiú elzüllésének történetét, akiről a film végén kiderül, hogy mégse olyan elvetemült, mint amilyennek gondolták. Egy nap az öregedő uzsorás felfigyel a lány viruló szépségére. A roskatag férfi közeledése Jókai Zsuzsiját és a film Maggie-ját is megrémíti. Zsuzsi elkeseredésében gyilkosságra készül udvarlója, a borbélylegény segítségével, Maggie pedig megszökik Bagger „aranykalitkájából”, és szerelme, Charlie oltalmát kéri. Az anyák idejében visszatérnek és kiváltják zálogba tett lányaikat. Zsuzsi bűn nélkül megmenekül az öreg férfi karmaiból, s visszatérhet falujába. Maggie pedig hozzámehet szerelméhez. A filmet, mely a húszas évek hanyatló filmgyártásának egyik utolsó szuperprodukciója volt, a Corvin filmgyárban felépített díszletekben két kamerával forgatták, minden jelenetből két negatív készült, az egyiket Alfred Hansen, német operatőr amásikat Eiben István készítette. A korabeli kritikák kiemelik a film álomjelenetét, s az éjszakai vurstli hangulatos felvételeit. (Filmemlékezet fesztivál, 2002. programfüzet)