Budapest egyik legmeghatározóbb filmszínháza. Épületében egykor, a mozi fölötti emeleteken működött az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia.
Az Uránia épülete az 1890-es évek második felében épült az akkori Kerepesi, a mai Rákóczi úton, eredetileg lakóház céljaira. Az építési engedély kérelmét 1895 nyarán nyújtották be úgy, hogy az alsó traktust mulatónak, azaz korabeli kifejezéssel élve „orfeumnak” szánták. Építtetője Rimanóczy Kálmán nagyváradi építési vállalkozó volt, az épületet Schmal Henrik tervezte, aki sikeresen ötvözte a velencei gótika, az itáliai reneszánsz formai elemeit az arab-mór építészet díszítőelemeivel, így jött létre Budapest egyik legmeghatározóbb mór stílusú épülete. Az építkezés egy év múlva, 1896-ban be is fejeződött.
Az orfeum kezdetben Caprice néven működött, majd a tulajdonos Oroszi Antal tönkrementével Alhambra elnevezéssel üzemelt tovább. Később vándorkomédiások vették birtokba, egészen 1899-ig, amikor áprilisban, az egykori mulatóban megnyitották az Uránia Tudományos Színházat.
Az új intézményt 1899-ben felszerelték álló és később mozgóképek bemutatására alkalmas vetítőberendezésekkel – így indult útjára az immár több mint száz éves Uránia filmszínház.
Az Uránia neve elválaszthatatlan A táncztól, ez lett a címe ugyanis az első magyar mozgófilmnek, melynek jeleneteit az Uránia Tudományos Színház tetőteraszán rögzítette Zitkovszky Béla.
A táncz kultúrtörténeti anyagát Pekár Gyula és Kern Aurél zenetörténész állította össze, a filmen Blaha Lujza, Márkus Emília, Pálmay Ilka, Fedák Sári és a budapesti Operaház balerinái különböző táncokat mutatnak be a csárdástól az angol táncig.
Az Első Világháború éveiben küzdelmes napokat éltek a magas kultúrát közvetítő intézmények, mivel a közönség inkább a könnyedebb szórakozást kereste. 1915-ben, mikor a Nemzeti Színházat, a m. kir. Operaházat a kormány zárva tartotta, a társulat a Projectograph Rt.-vel karöltve színi- és operaelőadásokat rendezett az Urániában. 
1916-tól kezdve az Uránia filmszínházi műsorok bemutatására tért át, a tudományos előadások délelőttre szorultak, majd idővel teljesen megszűntek. Ebben az időben a mozgófényképes előadások, ha eleinte a szigorúan betartott cenzúra miatt nem is jelentettek nagy látogatottságot, de a jóízlésü művelt közönség, csakhamar megszerette az expedíciós filmeket, az irodalmi értékű művek, regények, színdarabok filmváltozatait és az Uránia lett Budapest egyetlen mozgóképszínháza, ahova a családok gondolkodás nélkül vihették gyermekeiket anélkül, hogy az előadás alatt kellemetlen meglepetések érték volna. A háború alatt kapcsolódik be az Uránia a magyar filmgyártásba, amikor is a Corvin-filmgyárral karöltve tetemes anyagi áldozattal járul hozzá a magyar filmgyártás megteremtéséhez. Ekkor készülnek a nagysikerű Jókai-filmek az Aranyember, Lélekidomár, Névtelen vár, Fehér rózsa, Knoblauch Faunja., Heltai 111-ese stb.
Az Első Világháború befejezése után egy váratlan esemény lehetetlenítette el az Uránia működését. A Nemzeti színház igazgatója művészeinek intenzív foglalkoztatására Kamaraszínház létesítését vette tervbe és a kultuszminisztérium erre a célra az Uránia helyiségeit találta legalkalmasabbnak. Hatalmas sajtókampány indult az Uránia ellen, amit Herczeg Ferenc vezet be a Pesti Hírlapban közzétett vezető cikkével. Ettől kezdve az Uránia mostoha gyermeke lesz a kultuszkormánynak, ami minden alkalmat megragad a bérleti díjak emelésére. A Belügyminisztérium sorra adja ki az Uránia közvetlen környékére a moziengedélyeket, amíg 1929. februárjában a színház kényszeregyezséget kénytelen maga ellen kérni.
1930-ban új korszak nyílt az Uránia történetében. Pekár Gyula eladta a mozit a német UFA Filmgyárnak, ettől kezdve főként az UFA filmjeit játszotta nagy sikerrel. 1945-ben Budán még harcok folytak, amikor Dohány és Dob utca sarkán lévő áramellátóból szerzett villannyal megkezdődött a mozi helyreállítása. A második világháború után, 1945-ben a Szovexport mozija lett, 1945 február 4-én itt tartották az első háború utáni filmelőadást, mely természetesen a győzedelmes Vörös Hadsereg küzdelmeit mutatta be. Előadásokat ezekben a napokban csak koradélután tartottak. Később az épület újra visszakerült magyar tulajdonba, s a főváros kedvelt mozija lett.
A kulturális kormányzat 2002-ben eredeti szépségében újíttatta fel a több mint százéves épületet. A 425 fős díszterem mellé ekkor két 60 fős kamaratermet is kialakítottak az Uránia épületében. E termeket később filmtörténetünk két legendás alakjáról, Fábri Zoltán filmrendezőről és a színészóriás Csortos Gyuláról nevezték el. Sor került a dísztermi páholyok helyreállítására is, ezek azóta az egyetemes és a magyar filmtörténet klasszikus alkotásainak nevét viselik. Így kapott örök helyet az épületben a Hyppolit, A nagy ábránd, az Aranyláz, a Casablanca, a Kék angyal, a Meseautó, a Körhinta és természetesen A táncz – utóbbi a legszebb, a középső díszpáholynak kölcsönzi a nevét. Az Uránia Nemzeti Filmszínház 2006-ban a kiemelkedő műemléki helyreállításért megkapta az Európai Unió műemlékvédelmi díját, az Europa Nostra-díjat. Budapest legszebb mozija ma ismét a film és moziszerető közönség otthona, filmfesztiválok, díszbemutatók és más rangos filmszakmai események helyszíne.
Forrás: Dr. Hodászy Béla: Az Uránia Színház 30 esztendeje (Filmkultúra, 1930/3.) ♦ Herrer Cézár visszaemlékezése (Filmkultúra, 1986/10.)
