TAVASZ A TÉLBEN

Tartalom

Gróf Telkes-Torday Pál, az örök ifjú világfi fenékig üríti az élet minden örömét. Gondtalanul, fiatalos kedéllyel járja a mulatóhelyeket, mindennap hajnalig tart a dorbézolása. Asszonyok, leányok, cigány és pezsgő veszik körül állandóan az éjszaka lovagját, aki, korát megszégyenítő temperamentummal hajszolja az élvezeteket. Az öreg fiú azonban egy napon ráeszmél arra, hogy megvénült. Ráncos az arca, bágyadtak a szemei, fáradt. Az évek elrohantak mellette, tagadhatatlanul megtört testben-lélekben. A nők már nem kedvesek hozzá többé, kigúnyolják a mindig szeretni vágyó, elaggott férfit, aki végre belátja, hogy a függöny legördült, a dicsőségnek vége. Gavallérnak ő már nem kell. Egy szép napon azután búcsút mond a rózsaszínű hajnaloknak, az ifjúságnak, a szerelemnek, a nőknek s lerándul telkestordai birtokára, ahol már éppen húsz éve járt utoljára. Pedig a kis falu szent csöndjében várja a grófot valaki, egyre várja, a vér és a szív jogán, a fia: Telkes Endre. Fiatalkori szerelmének következménye ez a becsületes, ártatlan fiú, aki nem tudja mi a szülői szeretet. Apja, a gróf, kisgyermekkora óta nem látta Endrét s csak most, hogy visszavonhatatlanul le kell mondania fiatalos passzióiról, határozta el, hogy meglátogatja egyetlen gyermekét. A gróf törvényes fiává fogadja Endrét és azonnal magával akarja őt vinni Pestre, hogy a sokáig nélkülözött és zárkózott életet élt fiatalember végre megismerje és élvezze az életet. Endre eleinte hallani sem akar arról, hogy otthagyja a falu tiszta örömeit és Veér Magdát, akit szíve egész melegével szeret. Csak a helybeli plébános, tulajdonképpen, nevelőatyja rábeszélése után szánja rá magát, hogy édesatyja után menjen. Endre tehát otthagyja a munkás, becsületes életet és szerelmét. Pesten azután megismerkedik a léha élettel. Az öreg gróf orfeumokba, zsúrokra, lóversenyre, kaszinóba, emberek, nők közé viszi a zajtalan élethez szokott fiatalembert, a fiát, akit húsz év után emelt magához, az újdonsült fiatal grófot, akinek rangjához és vagyoni viszonyaihoz méltó és stílszerű életet kell élnie ezentúl. Endrének azonban sehogyan sincs ínyére a könnyelműség, a dologtalanság. Vágyik vissza a falu isteni nyugalmába, a munkához és Veér Magda után, akit mindenekfölött szeret. Apja megtudva, hogy fia, a grófi sarj, csak egy egyszerű polgárlányt akar feleségül venni, levelet ír Magdának, amelyben felszólítja őt, hogy mondjon le a fiáról. Endrét is inti erre, ez azonban ragaszkodik szerelméhez, akiért kész félredobni mindent: rangot, vagyont. Az apa erre fiával együtt leutazik Telkestordára. A gróf, amikor meglátja Magdát, rögtön alábbhagy szigorúságával s annyira megtetszik neki a gyönyörű, fiatal és jólelkű teremtés, hogy fényes ünnepség keretében rövidesen megtartja a fiatalok eljegyzését. Boldogan telnek a napok ettől kezdve. A három ember: a papa, a fia és a menyasszony minden idejüket együtt töltik. A gróf napról-napra nagyobb szimpátiát és figyelmességet tanúsít Magdával szemben, aki szívesen veszi az öregedő, de folyton víg kedélyű férfi kurizálását. Endre kénytelen-kelletlen látja, érzi, hogy apja és menyasszonya között szinte óráról-órára nő a rokonszenv érzése s egy napon végre a fiatal gróf elé áll s megmondja neki, amit már mindenki tud, hogy szerelmes Magdába. Endre lemond a leányról, mert úgyis hiábavaló már minden és a falu másik szépségével, Máriával vigasztalódik. Igy jut az öregedő gróf Telkes-Torday Pál a tavasz minden bűbáját és frissességét sugárzó hitveshez Veér Magda személyében…
Forrás: Mozihét, 1918/8

Érdekességek

Kertész Mihály a színészi munkáról: „A Phönix filmgyár legfrissebb alkotása, a Tavasz a télben című színjáték felvételei tettek főként tanúbizonyságot arról, hogy a magyar színész mennyire gyorsan és milyen jól tud asszimilálódni a filmábrázoló művészet különleges törvényeihez. Ennek a filmnek a felvételei egészen különleges nehézségeket állítottak a színészek, a rendező és az operatőr elé. Téli miliőben játszódik le a darab érdekes cselekménye; a plein air jelenetek a Pest környékén lévő kies fekvésű Annavölgyben és a festői Csobánka hegyen játszódtak le. Az egész társaságnak ide kellett kirándulnia, csikorgó hidegben, hóban, szélben, hol gyalog, hol szánkóval téve meg az utat, hómezőkön, hóhegyekben — s mindezt szinte játszi könnyedséggel és fényes eredménnyel tették meg a művészek, amint a filmen erről mindenki meggyőződhet. Bámulatos az a teljesítmény, amit a finom idegzetű és a színpadi kényelemhez szokott művészek ezúttal végeztek.” (Színházi Élet, 1918/10)

Galéria

Vélemények

A darab szüzséje fölötte érdekfeszítő, felépítése mesteri, fordulatai váratlanok és merőben újak, hangulata a legderűsebb líra és bájos romantika. Ehhez járul még az ötletesen és filmszerűen szcenírozott szövegkönyv, amely Góth Sándor szakavatottságát és jeles, sokoldalú tehetségét dicséri. Ő dolgozta fel kitűnő művészi érzékkel Fleurs és Caillavet hires vígjátékát, A papá-t filmre s ő is játssza egyben a filmre rekonstruált darab főszerepét is. Klasszikusan becses alakítást nyújt Góth Sándor e mostani második filmszereplése alkalmával. Tökéletes stílszerűség, kristályosan csillogó művészet, bámulatosan fölényes és biztos játék jellemzi alakítását, amely őt egyszeribe a kiforrott mozinagyságok díszes sorába állítja. Lenkeffy Ica játssza a darab fő női szerepét csupa kedéllyel, szívvel, lélekkel és rutinos művészettel. Kemenes Lajos egy vidéki, esetlen fiatalembert, Szerémy Zoltán egy joviális, főtisztelendő urat, Huszár Károly pedig egy kacagtatóan groteszk bárót személyesít közvetlen, természetes felfogásban. Kisebb szerepekben igen jók: Szőllősy Rózsi, Sellő René és Gárdos Karola. Kertész Mihály, a Phönix filmek kiváló főrendezője rendezte a filmet. Munkabírása, munkakedve, kifogyhatatlan ötletei, évtizedes itthoni és külföldi tapasztalatai ezúttal sem hagyták őt cserben, pedig most igazán nehéz feladattal kellett megbirkóznia. Kertész Mihály újra tanújelét adta ritka szaktudásának és fejlett művészi érzékének. A Tavasz a télben poétikus hangulata, amelyet az első métertől az utolsóig állandóan érez a néző, az ő érdeme. Siklósi Iván nevét kell még megemlítenünk. Az ő filmgyakorlata, magasrendű irodalmi intelligenciája és finom művészi látása igen sok szép és hasznos tanáccsal szolgált a szcenírozónak és rendezőnek egyaránt. Ő irta a film feliratait is szellemesen és litteráris gonddal. A Phönix filmgyár, amely nemrégiben művészeti igazgatójává szerződtette Siklósi Ivánt, igen becses akvizícióra tett szert benne. A „Tavasz a télben" hétfőtől kezdve a Royal-Apollóban kerül színre minden bizonnyal nagy és meleg sikertől kisérve. (Mozihét, 1918/8)

"Csupa poézis, hangulat és szellemes ötlet a szüzsé, a közreműködő művészek játéka legelsőrangu, míg a brilliáns rendezés Kertész Mihály tehetségét dicséri. Előreláthatólag nagy sikert fog aratni ez a rendkívüli mozgófénykép, melynek finom pikantériával átitatott cselekménye mindvégig derűs hangulatban tartja a nézőket." (Magyarország, 1918. február 26.)

"Góth Sándor írta vászonra a Papá-ból és pedig lehetőleg mindent megmentve az eredetiből. És, ami fő, átvitte önmagát megtartván vígszinházi címszerepét a Phőnix számára is. És ahogy évekkel ezelőtt rajta fordult meg elsősorban is a darabnak hatalmas sikere, úgy dominálja mostan ős-komikumával, eleganciájával, végtelen szeretetreméltóságával a vásznat is." (Pesti Hírlap, 1918. február 26.)

"A csodás filmalkotás minden vonatkozásban kiállja a legszigorúbb kritikát. Magyar filmgyár terméke s ez a tény ma már azt jelenti, hogy az amerikai filmgyárak legsikerültebb alkotásaival áll egy magaslaton, nem jóindulatú elnézést kér, hanem bámulatot vár joggal a nézőtől." (Az Ujság, 1918. február 26.)