Garas Márton | rendező |
ifj. Radó Antal | forgatókönyvíró |
Sybill Smolowa | Lord Charles felesége / lady Elisabeth |
Vándory Gusztáv | |
Lukács Pál | |
Dénes Oszkár | |
Z. Molnár László | |
Hugo Döblin | |
Tarnay Ernő |
Eiben István | operatőr |
Barna Károly | producer |
Engel Fülöp | producer |
Corvin Filmgyár és Filmkereskedelmi Rt. | gyártó cég |
Corvin Filmgyár és Filmkereskedelmi Rt. | forgalmazó cég |
1921. december 16. (Corso, Mozgókép-Otthon) | bemutató |
1922. március 23. (Bécs), 1900 méter | bemutató |
218/1921, - 16 éven felülieknek; 1947 méter | cenzúra |
409/1927, – 16 éven felülieknek, 1314 méter | cenzúra |
Némafilm, 6 felvonásos, eredeti hossza: a 218/1921 számú O.M.B. határozat szerint: 1947 méter.
kópia | nem maradt fenn |
Dr. Lanhydrock megismerteti lord Charles-szal találmányát: az életelixírt, amely képes visszaadni az életet. Lord Charles és felesége ősei régi várában él, de súlyos anyagi zavarokkal küzd. Meglátogatja őket az öreg Ashby, a család régi barátja, és örömmel újságolja, hogy megtalálta a család krónikáját, s rájött, hogy a várfalak mélyén valahol nagy kincseknek kell rejtőzniük. Felolvassa a krónikát, amely elmeséli Artúr és Richárd lovagok halálos vetélkedését a szépséges lady Elisabethért. Míg Artúr lovag a hitetlenek ellen küzdött, addig Richárd, a bátyja felhasználta távollétét, kinyújtotta kezét az asszony után. Artúr lovag balsejtelmektől hajtva hazatért, és épp abban a percben érkezett meg, mikor Richárd betört az asszony hálószobájába. A két férfi megküzdött egymással. A harcban Artúr lovag elesett, s a várat, a kincseket és az asszonyt Richárd vette birtokába. A lordnak eszébe ötlik dr. Lanhydrock. Elhatározzák, hogy elhívják, és a segítségével feltámasztják Richárd lovagot, hogy megtudják tőle a kincs rejtekhelyét. Az elixír hatékony, a hatalmas termetű Richárd életre kel. A hétszáz éves álomból feltámadt férfi a ház asszonyában egykori szerelmére ismer. Ostromolni kezdi az asszonyt, aki egyre jobban fél tőle. A lord minden eszközzel szeretné kicsalni Richárdból a kincsek titkát. Egyetlen eszköze az asszony, aki színleg megígéri Richárdnak, hogy az övé lesz, ha megmutatja neki a kincsek rejtekhelyét. A lord követi őket a földalatti folyosókon. Egy sötét üregben megtalálják a kincseket rejtő vasládát. Az asszony mostmár menekülni szeretne, de Richárd vadul magához öleli. A lord rárohan, s vad élet-halál harc támad közöttük. Tépett hajjal menekül az asszony, utána végső erejét összeszedve rohan Richárd, őt pedig véresen, megtépve követi a lord. Richárd utoléri és magához öleli az asszonyt, s ebben a percben megszűnik az elixír hatása, a hatalmas férfi visszazuhan a halál állapotába.
"A Corvin filmgyár legújabb produkciójának, a Hétszázéves szerelem cimü fantasztikus történetnek december 16-iki megjelenése valósággal korszakalkotó lesz a magyar filmipar életében. E szenzációs filmremek nemcsak hogy kiállja a versenyt a legjobb külföldi produktumokkal, hanem káprázatos rendezésével, szereplőinek magas művészetével még soksok tekintetben túlszárnyalja azokat. A főszerepeket az elegáns Lukacs Pál, a kedves Z. Molnár, a gyönyörű Smolova Sybill és Dénes Oszkár játsszák és egyszerre két premier mozi
mutatja be : a Mozgókép Otthon és Corso." (Mozihét, 1921/50)
„A Mozgókép-Otthon premierje technikai okokból kivételesen egy nappal előbbre, vagyis már a mai napra esik. Bemutatóra kerül a Corvin-filmgyár nagyszabású mesterműve, a „Hétszázéves szerelem" regény 6 felvonásban. A kitűnő és érdekfeszítő scenáriumot ifj. dr. Radó Antal irta és Garas Márton rendezte nagy invencióval és szakavatott kézzel. Ezeknek a jeles művészi vezetőerőknek segítségével és kitűnő színművészeink közreműködésével a Corvin-filmgyár határt nem ismerő áldozatkészsége oly nagyarányú filmet produkált, amelyet büszkén vallhatunk a magyar filmművészet termékének. Nincs a kontinensnek filmgyára, amely különb munkát tudna produkálni, mint a" „Hétszázéves szerelem". Magas művészi színvonala mellett, hallatlanul pazar és korhű a kiállítása, igazi művészi élvezetet nyújt; tartalma pedig mindvégig leköti a nézőt.” (Pesti Napló, 1921. december 15.)
"Ez a film műfajóra nézve fantasztikus regény és valóban a fantasztikumnak olyan eleven, lebilincselően érdekfeszítő színeit vonultatja föl, ami a legrutinosabb mozibajárót is meglepi."Mozihér, 1921