A VÉGSZÓ

Tartalom

„A színház készül a „Végszó” című dráma előadására. A főpróbán Falk a darab főszereplője még nincs jelen. A főrendező kikel Falk ellen, mire Falk visszadobja a szerepet. Ekkor Reuss, a félreismert zseni arra kéri az igazgatót, hogy nézze meg őt, titokban megtanulta Falk szerepét. S Reuss olyan produkciót végez, hogy a vezető szerepet kiosztják neki. A premier óriási sikerrel zajlik le. Az előadás azonban annyira megviseli Reusst, hogy a premier után rosszul lesz. Másnap egy órával korábban bent van az öltözőjében, melynek ablakából a színházat övező parkra látunk, ahol Lundberg Theo várja szerelmesét, Wartholz bankár leányát. Lundberg rá akarja bírni Hellát, hogy haljanak meg együtt. Revolvert ránt, mire Hella segítségért kiabál. A leány kiáltásait az öltözőjéből Reuss is meghallja, s az ablakon keresztül a parkba ugrik s a leányt magával viszi. Reuss mindezt delejes transzban követi el. Wartholz kétségbeesetten kutat eltűnt leánya után. [...] Majd híre jön, hogy a Hazai Bankba a pénztáros betört s ellopott egy félmilliót. A pénztárost azonban sikerült elfogni. Bevezetik a rendőrfőkapitány elé a sikkasztó pénztárost, aki hipnotikus álomba merült. A rendőrkapitánynak támad az ötlete, hogy hipnózisban kellene a bűnöst kivallatni. A jelenlevő orvos azonnal hozzá is kezd, s a pénztáros elmondja, hogy hipnotizálta valaki. Erre az orvos megparancsolja, hogy vezesse őket az illetőhöz. A vádlott engedelmeskedik s kiderül, hogy Reuss a titokzatos hipnotizőr, aki Wartholz leányát is elrabolta. Mikor a rendőrök Reuss tanyáján megjelennek, mindenki felismeri a helyzetet, látják, hogy Reuss is hipnózisban játszik Hagyják, hogy játsszék s a végén óriási tapsban törnek ki a nézők. Reuss erre felébred, de a következő pillanatban örökre lehunyja szemeit.” Film-Ujság, 1922. június 14. 3.p.

Érdekességek

• Beszámoló a forgatásról: "Szédítő magasságban soha nem látott nagyságú villanylámpák égnek, csigák, kerekek, emelők khaosza a tetőn és földszinten — egy teljesen berendezett színház. Megállunk a meglepetéstől. Mintha a Vígszínházban, vagy az Operában lennénk. Két emelet páholysor, fölötte az erkély, ötszáz személyes földszint és a páholyokban, az erkélyen, a földszinten estélyi ruhás hölgyek, és frakkos urak: a statisztéria. És szemben a nézőtérrel egy óriási színpad. Szétlibben a függöny és elénk lép Ferdinánd Bonn, a nagy német színész. A Végszó cimü filmet játsszák, melyet Paul Frank regényéből ifjabb dr. Radó Antal irt. Teljes csend az óriási színházban, csak a felvevőgépek berregése hallatszik és néha a rendező, Pásztor Miklós szava. Csupa ismerős játszik a színpadon. Molnár Aranka borul most feldúlva, kétségbeesetten sírva egy halottra. Egy szót nem szól és szinte zeng az egész nő. Pártos Ousztáv, Kürthy Oyörgy, Jankovszky Mara, Orbán Zsuzsa, Dénes Oyörgy, Pálffy játsszák többi szerepét a filmdarabnak." (Színházi Élet, 1920/24, a cikket leközölte a Mozihét, 1920/24. és A Mozi /Miskolc/ 1920/6. száma)
• „(Egy lopás és egy vendégszereplés) A Corvin nemrégiben Végszó címen filmet készített, amit egy ideig nem mutathat be. Hogyhogy nem, ugyanis a film két jelenetének negatívja eltűnt. Ellopták. Persze az lenne a legtermészetesebb, hogy a két ellopott jelenetet játszi módon utánacsinálják. Igen ám, csakhogy a két jelenet főszereplője, Ferdinánd Bonn, csak vendégszerepelt a Corvinnál, azután elutazott München melletti birtokára. Még rendes viszonyok közt is nagy áldozatba kerülne Pestre hozása, amitől a gazdag Corvin éppen nem riadna viasza; ám a bojkott még azt is lehetetlenné teszi, hogy Ferdinánd Bonnak akár egy levelet is írhassanak ebben a kellemetlen ügyben.”(Pesti Hírlap, 1920. augusztus 5.)
• Pásztory M. Miklós utolsó filmje.

Galéria

Vélemények

„Másik nagy szenzációja lesz a Corvin-nak A végszó cimű dráma, melynek felvételein most dolgozik Pásztory M. Miklós. Ez a darab, melyet Paul Frank híres regénye után dolgozott át filmre a Corvin dramaturgja, ifj. Radó Antal, nem külső hatásokkal, mondhatnók nem „moziszerüségével" fog hatni, hanem komoly és mélységes psychologiai momentumaival. Egy, a művészetéért fanatikus hittel rajongó színész tragédiáját eleveníti meg ez a film, amely érzelmi hatásaiban sok-sok újszerűséget nyújt. Egy színész, aki a legnagyobb szerep eljátszására érez magában hivatottságot, csak élete alkonyán éri el ezt a vágyát. A nagyszerű szerep kreálásával elért nagy siker tetőfokán elméje megzavarodik." (Mozihét, 1920/23)

„A Mozgókép-Otthon kivételesen ma csütörtökön állította be új műsorát, mert még egy műsora van a folyó idényre lekötve, úgyhogy a mai program vasárnapig és hétfőtől pedig a másik új műsor négy-négy, napon kerül szinre. A Végszó a nemrég elhunyt zseniális Pásztory Móricunk alkotása. Szinrehozatala késett, mert Paul Frank regényének (Der Ruf durch Fenster) kiadója több mint egymillió koronát igényelt irói díj címén. A hosszadalmas alkudozások csak most nyertek befejezést és igy Pásztory Móric, nem érte meg müvének előadását. Őneki — nomen est omen! — a Végszó — végszava maradt. Érdekfeszitő cselekmény, kitűnő rendezés, pompás színjáték jellemzi ezt a filmművet és egy hallatlan veszedelmes trükk, amely a darabban előfordul, különösen emlékezetessé fogja tenni ezt a művet." (Az Ujság, 1922. május 25.)

„A pesti közönség előtt való megjelenésüknek véletlen voltát fokozza az, hogy miért csak most kerül a pesti közönség elé a Végszó, mely a tragikus hamarsággal elhunyt Pásztory Miklósnak legutolsó műve. Paul Frank nevü berlini regényiró, akinek Der Ruf durch Fenster c. regényéből ifj. Radó Antal a filmet készítette, a Corvintól a márka négyes árfolyama mellett 250.000 márkát követelt. Vagy másfél évnek kellett elmúlnia, mig a márka hanyatlásával Paul Frankkal megállapodást létesitettek. A kiváló tehetségű Pásztory azonban már elesett attól az örömtől, hogy tanúja lehessen a Végszó várható szenzációs sikerének. A trükkök pazar halmaza ez a rendkívül érdekes film, melynek központjában Ferdinánd Bonn megragadó erejű játéka, markáns egyénisége és Molnár Arankának bájos, közvetlen játéka és szépsége áll. Jankovszky Mara, Kürthy József, Hajdu József, Pártos, Pintér játéka teszik majd még különösen emlékezetessé a Mozgókép Otthon mai bemutatóját. És az is, hogy közöttük van a kedves emlékű Mészáros Alajos is." (Pesti Hírlap, 1922. május 25.)