Várkonyi Mihály

Születés: Kisvárda, 1891. március 31.

Halálozás: Santa Barbara (Kalifornia, USA), 1976. július 26.

Névváltozat: Michael Varcony, Victor Varconi
Születéskori neve: Weisz Miksa
Szülei: Weisz Herman marhakereskedő, Grósz Regina

Tanulmányai befejezése után könyvelőként, majd egy biztosítónál dolgozott, végül egy tanára biztatására az Országos Színészegyesület színiiskolájába került, onnan pedig a Színművészeti Akadémiára. Már növendék korában szép kritikákat kapott, ezért 1912-ben Janovics Jenő, másodéves vizsgaelőadását látva, kolozsvári társulatához szerződtette. Itt már az első időkben komoly szerepek várták, amit hamarosan klasszikusok főszerepei váltottak fel. Harcolt az első világháborúban, ahol tisztként megjárta az orosz frontot. A háború után Budapestre került és Nemzeti Színház tagja lett, de nem sokáig, mivel Berlinből és Bécsből is előnyös filmes szerződéseket kínáltak neki.

1919-ben házasságot kötött Aranyossy Anna (Nusi) (1891–1949) színésznővel, akinek halála után 1949-ben újranősült. Második felesége Várkonyi Lilli színésznő volt.

A kolozsvári filmgyártás egyik legfoglalkoztatottabb színésze, a magyar filmek első férfisztárja volt. Katonai szolgálata alatt is szerepelt filmekben, mivel a filmforgatások idejére szabadságot kapott. Összesen 38 magyar némafilmben játszott. Szerepelt többek között Korda Sándor és Kertész Mihály osztrák és német filmjeiben is. A Szodoma és Gomorrhá-ban nyújtott alakítására Cecil B. DeMille is felfigyelt, és 1924-ben Hollywoodba szerződtette, ahol eleinte a Paramount, majd 1927-től a Universal filmgyárhoz szerződött. Ezekben az években vette fel a Victor Varconi nevet, mely hamarosan világhírűvé vált. Többször látogatott haza, így amerikai filmjei mellett számos európai szuperprodukció főszerepét is eljátszotta. Legemlékezetesebb közülük a Pompei végnapjai, 1926, melyben a szintén magyar származású Corda Mária volt a partnere. Kelet-európai akcentusa miatt a hangos film megjelenése után külföldi, akcentussal beszélő karaktereket alakított. 1930 és 1959 között több mint 50 filmben szerepelt. Az ötvenes években átnyergelt a tévésorozatokhoz és a rádióhoz, emellett a Broadway színházaiban is játszott. Utolsó mozifilmje az 1959-ben forgatott Atomtengeralattjáró című sci-fi volt, amelyben egy tudóst alakított. Hosszú filmes karrierje alatt nyílt tekintetű szívtiprókat, rafinált gonoszokat, ismert történelmi alakokat és rejtélyes idegeneket is életre keltett. Pályája során a filmrendezéssel, és a forgatókönyvírással is megpróbálkozott (Száműzött 1920, Menace, 1934). Életének utolsó éveit Santa Barbarán töltötte, 1976-ban, szívroham következtében halt meg.

Rendező: