A SKORPIÓ

Tartalom

Jean Morellt vándorlása közben, egy éjjel szörnyű ítéletidő lepi meg. A villám cikázva csapdos, s még az évszázados tölgyek is kidőlnek körülötte. Elhagyottnak látszó kastélyhoz ér. Nyitva áll az ajtó, s minden akadály nélkül bejut egy hatalmas terembe. Rőzse ég a kandallóban, az asztal megterítve. A vándor boldogan pihen le egy széken, a következő pillanatban azonban rémülten ugrik fel: a szoba padlóján holttest hever. Menekülni akar, de az ajtó zárva. Révedezve veszi kézbe a tőrt, mely a halott sebét ejtette, és ebben a pillanatban feltárul az ajtó, rendőrök rontanak be, letartóztatják Morellt, azt gondolván, hogy ő a gyilkos. Hiába tanúskodik mellette a tárgyaláson nevelőanyja, Marie Boncoeur, aki annak idején a tengerparton találta. Hiába vallja menyasszonya, s gazdája, a jó öreg Michel Renard, hogy Jean mindig dolgos és becsületes fiú volt. Henry d’Orvill és a komornyik, Pierre Valet egybehangzóan azt állítják, hogy a vándor ölte meg az öreg d’Orville grófot. A bíróság az ő terhelő vallomásuk alapján hozza meg ítéletét, s Jean Morell börtönbe kerül. A rabság szomorú éveiben szabadulásért imádkozik, hogy bosszút állhasson az igazi gyilkoson, a fiatal d’Orville grófon és cinkosán, a komornyikon, akik őt ide juttatták. A gróf a nagy vagyonért ölte meg nagybátyját, s miután megszerezte, ő sincs többé biztonságban, bűntársa is ellene fordul és egy nap kirabolja. A komornyikot szökés közben elfogják, és börtönbe zárják.  Cellája szomszédos Jeanéval, aki négy év hosszú munkájával átfúrja a cella falát. Együtt próbálnak menekülni, de a komornyikot lelövik az őrök. Morell azonban szerencsésen kiszabadul. Miközben börtönben volt elveszítette anyját, menyasszonya máshoz ment férjhez, ezért nem maradt más életcélja, mint a bosszú. Magához veszi a kincseket, amelyeket a komornyik rejtett el, s felkeresi a helyet, ahol szerencsétlensége kezdődött. A kastély a gyilkosság óta lakatlan, de bármelyik nap megérkezhet az örökös Indiából. Morell örökösként lép fel, és elfoglalja a kastélyt. Egy éjszaka ugyanabban a teremben, ahol a gyilkosság történt, megjelenik az unokaöcs, D’Orville gróf, aki nem sokat habozik, egyetlen revolverlövéssel leteríti Jeant, szörnyű bűnének tudóját. A golyó azonban nem üt halálos sebet, s Jean, akit az intéző lánya ápol, lassanként felgyógyul. Ekkor rátalál az öreg gróf végrendeletére, amelyben unokaöccsét léha, könnyelmű életmódja miatt kitagadja, s minden vagyonát annak eltűnt fiára hagyja. Jean felgyógyulásának örömére nagy kerti ünnepélyre gyűlik össze a környék előkelősége. Amikor az ünnepély után Jean visszavonul a szobájába, ismét rátámad d’Orville, aki nem nyugszik, míg az élők sorában tudja ellenfelét. Birokra kelnek, s dulakodás közben felnyílik Jean inge, s előtűnik az amulett, amelyet gyermekkora óta visel,  egy skorpió. A gróf megtorpan, s rémület ül az arcán, saját gyermeke volt az, akit előbb börtönbe juttatott, majd meg akart gyilkolni… Iszonyodva fut, menekül az átkos kastélyból a gróf a viharos éjszakába, s villámcsapás oltja ki bűnös életét. (A film Filmarchiv Austria gyűjteményéből előkerült rövid töredékének tartalma a leírásban kék betűvel szerepel.)

Short English content: During his wandering Jean Morell finds shelter from the storm in castle which seems to be abandoned. The doors are open, but the fireplace is on and the table is set. When he is sitting down he notices that there is a killed man on the floor. He wants to run away but the doors have been closed already. He is just picking up the murder weapon a bloody knife when policemen rush into the room and arrest him.  He is convicted of the murder of the count d'Orville.  The real killer was the cousin of the count who was helped by Pierre the count's valet. The valet who robbed the count's treasures and run away with them is also was arrested and imprisoned in the next cell to Jean. They try to get away from the prison together, but the valet is shot. Jean can escape, he can get the treasures robbed by Pierre and goes back to the castle because he wants to get his revenge on the real killer. He pretends to be the legal heir and moves in the castle. One night the count's cousin entered the same room in which the murder happened. He shoots Jean the only man who knows his crime. Jean is wounded but he recovers thanks his steward's daughter who nursed him. Jean finds the count's testament. The count disinherited his cousin because of his light-minded life. He wanted that his cousin's disappeared son would be his legal heir. After Jean's recovery, they organise a garden party in his honour.  After the party, Jean goes to his room. The count's cousin rushes in and tries to kill him. They are grappling with each other when the count's cousin notices an amulet, a scorpion on the neck of Jean. He realises that Jean is his son.  When he knows that he landed his own son to prison, then he wanted to kill him, he is running away from the castle. There is a storm outside, and the lightning kills Jean's father.

Érdekességek

• A film I. és II. részét egyszerre vetítették a Royal-Apollóban, így teljesen kitöltötte a 2 órás játszási időt, ezért a sajtóban pontos megjelenésre szólították fel a közönséget: "a Royal-Apollóba igazgatósága ezúton is kéri a publikumot, tekintettel arra, hogy A skorpió teljesen betölti a műsort, pontosan jelenjék meg az előadásokon, amelyek 4, 6 és 8 órakor kezdődnek. (Pesti Hírlap, 1917. november 17.)
• A sajtó a film nagy sikeréről számolt be, ami miatt a tervezettnél tovább játszották:"A legpompásabb magyar filmalkotás, A skorpió, eddig állandóan táblás házak előtt került bemutatásra a Royal-Apollóban, melynek igazgatósága a rendkívüli sikerre való tekintettel elhatározta, hogy még néhány napig műsoron tartja ezt a tökéletes magyar filmet." (Budapesti Hírlap, 1918. november 24.)
  "Úgy látszik, hogy a Skorpiót e hét végéig műsoron kell tartania a Royal Apollónak, noha csak pár napig akarta. De az érdeklődés még mindig oly nagy, oly sokan távoznak jegy nélkül a pénztáraktól, hogy e héten már aligha adhat új filmet a Royal Apolló."(Pesti Hírlap, november 29.)

Galéria

Vélemények

"A szerdai délelőttöt a Phőnix a két részből álló Skorpió c. kalandor játéknak szentelte. Ha a 99-t friss bravúrja, ha Az ördög-öt a téma és a szerző nevének varázsa viszi majd elsősorban külföldre, úgy a Skorpiót a cselekménye és a megcsinálása…Ha felállítjuk azt a tételt, hogy az az igazán jó film, ami nem azért sláger, mert egy nagynevű író vagy színész nevéhez kapcsolódik; mert egy, a színpadon vagy könyvben szédületes karriert csinált témát vitt vászonra; ellenben a témája szűz és annak megcsinálása abszolút jó, úgy a Skorpió sláger — önmagáért." (Pesti Hírlap, 1918. szeptember 12.)

„Váczi Dezső: A skorpió" az első magyar film, amelyet úgy terjedelménél, mint műfajánál fogva különös elismerés illet. Zajos tetszésnyilvánítással honorálta a főpróba közönsége ennek a filmnek kiváló kvalitásait, amelyek egyenértékűek a külföld legjobb ilynemű produkcióival. A filmjáték mindenkor dicsőségét fogja jelenteni a magyar filmgyártási lehetőségeknek s bizton hisszük, hogy az ország határain túl is kimagasló sikert fog elérni mindenütt, ahol azt vászonra vetítik." (Mozihét, 1918/37) 

"Siklósi Iván tollából került ki a film szövege emberi sorsokat irányitó, buktató dráma formájában. Nem az első alkotása a neves filmírónak, de ha csak ezt az egyet írta volna, akkor is elsőrendű hely illetné a filmkrónikában. Nyitott szemmel nézi az emberi cselekvéseket kipattantó pszichológiai erőket, annyi reálizmussal dolgozik, hogy minden során az élet lüktetését érezzük." (Az Ujság, 1918. nov. 19.)

„valljuk meg őszintén — volt idő, a mikor a magyar filmek a közönség szemében nem jelentettek valami nagy értéket. Ennek a sajnálatos ténynek egyrészt kezdetleges filmtechnikánk volt az oka, másrészt viszont színészeinknek a film-művészetben való gyakorlatlansága és így nem csoda, ha a hírneves külföldi filmcégek játszva versenyezhettek a miéinkkel. A Royal-Apolló ma bemutatott darabja új korszakol jelent a magyar filmgyártásban. Nagyon érett tudásról, színpadi művészeinknek meglepő mimoteknikájáról és a magyar filmrendezésnek szinte csodálatosan hatalmas fejlődéséről tesz bizonyságot. Az, amit ma e körülbelül két és fél óráig tartó darabban láttunk, nemcsak hogy méltán vetekedik a legkülönb amerikai darabokkal, hanem sok helyen ízlésben, érdekességben és művészi tekintetben is túlszárnyalja. …  Külön dicséret illeti meg Kertész Mihályt, az immár hírneves filmrendezőt, aki rendkívül nagy tudással és meglepő ötletességgel rendezte a darabot. Szebbnél szebb tájfölvételek, pazar tablók, kitűnően megkonstruált tömegjelenetek dicsérik művészi tudását, amely méltán vetekedhetik a leghírnevesebb külföldi rendezők munkájával." (Budapesti Hírlap, 1918. november 19.)