Félix Vanyl | rendező |
Csepreghy Ferenc | író (népszínmű, 1877) |
Janovics Jenő | forgatókönyvíró |
id. Stephanides Károly | kísérőzene |
Fekete Mihály | Csorba Márton |
Hegyi Lili | Csorbáné, a felesége |
Várkonyi Mihály | Csorba Laci, a fiuk |
Beke Gyula | Csorba Laci gyerekkorában |
Szakács Andor | Bakaj András |
Berky Cunci | Erzsike, a lánya gyerekkorában |
Berky Lili | Erzsike felnőtt korában |
Berky József | Bogár Imre, a haramiák vezére |
Harcsay Ferenc | kántor |
Kozma Hugó | Pista |
Gálosi Zoltán | Pali [Peti, a pusztabíró fia] |
Nagy Gyula | a vak koldus |
Csapó Jenő | Kelecséri pusztabíró |
Harsányi Rezső | a sánta koldus |
Bánóczy Dezső | az orvos |
Koller János | a törvényszék elnöke |
Kertész Endre | zsidó |
Dezséri Gyula | a fogadó tulajdonosa |
Ihász Aladár | őrmester [tiszttartó] |
Félix Vanyl | a révész |
Imre Erzsi | falusi lány |
Zách Terka | falusi lány |
Raya Rózsi | falusi lány |
Pap Katinka | falusi lány |
Fajk Rózsi | falusi lány |
Robert Montgobert | operatőr |
Polik Dezső | operatőr |
Baranyay Ferenc | állófényképész |
Janovics Jenő | producer |
Pathé-Frères (Párizs) | gyártó cég |
Janovics Jenő vállalata (Kolozsvár) | gyártó cég |
1913. augusztus 30. előtt | terepszemle |
1913. szeptember | forgatás |
1914. január 16. (Edison) | sajtóbemutató |
1913. december (Párizs) | bemutató Párizsban |
1914. január 12. (Omnia- Budapest) | bemutató Budapesten |
1914. január 28. (Színkör-mozgó, Kolozsvár), | bemutató Kolozsváron |
1922. január 10. Fővárosi Nagymozgó | repríz |
Némafilm, eredeti hossza a korabeli források szerint 1540 méter.
A filmből csak egy 135 méter hosszú, fekete-fehér, angol inzertes töredék maradt fenn. Az adatok ebből, valamint az alábbi forrásokból származnak:
Előjáték: Csorba Márton üldözőbe veszi a tiszttartót, aki megkörnyékezte feleségét. Bakaj András éppen orvosért indul, mert beteg a kislánya, s a menekülő tiszttartó el akarja venni tőle a lovát. A dulakodásban véletlenül elsül a fegyver, és halálra sebzi a tiszttartót, akit egy koldus kirabol. A pusztabíró a helyszínre érkező Csorbát tartóztatja le. Bakajnak nincs ereje föladni magát beteg kislánya miatt, így Csorbát ítélik el 15 évre gyilkosságért.
Tizenöt év múlva: Bakaj módos gazda lesz. Lánya mellett Csorba Lacit is felnevelte és most Laci, a "gyilkos" fia intézi gazdasága ügyeit. Bakaj Erzsi és Csorba Laci megszeretik egymást, és esküvőre készülődnek. Erzsike barátnőivel átmegy a Tiszán túlra, hogy pántlikát vásároljon a menyasszonyi ruhájához. Csorba Márton, fogságát letöltve, éppen hazafelé tart, amikor a városból csónakkal érkező lányok, köztük Bakaj Erzsi, örvénybe kerülnek. Erzsi kivételével mindenki kiúszik, a fuldokló lányt Csorba Márton menti ki a vízből, majd az uraság sárga csikóját kölcsönvéve, elvágtat a hálálkodás elől. Az esküvő előtt a pusztabíró Bakaj szemére hányja, hogy gyilkos fiához adja a lányát. Csorba Laci találkozik az apjával, és meggyőződik ártatlanságáról. A sárga csikó ellopását magára vállalva, elbujdosik, betyárnak áll. Csorba Márton Erzsivel indul fia, keresésére, s ekkor tudja meg két koldustól, hogy ki volt az igazi gyilkos. Közben Csorba Laci, álöltözetben elrabolja Erzsit, de megkerül a sárga csikó, és hazatérhetnek. Csorbának, a fiatalok boldogsága miatt, nincs ereje Bakajt leleplezni.
" Lassan lassan mégis csak lesz abból valami, hogy a magyar föld gyönyörű romantikája bevonul a mozi-szinpadra. A külföld, amely anynyit és olyan különös dolgokat hallott már a tschikosok-ról és a gollasch-ról, végre meg fog ismerkedni a magyar népélet legpompásabb alakjaival, Hortobágy délceg, festői viseletű és tüzes legényeivel, látni fog csárda-jelenetet és egy igazi magyar népszínművet, amelynek poétikus finomságai vannak és van drámai ereje. A Pathé Fréres, ez a világcég viszi el a nagyvilág minden tájékára a régi magyar életnek egy színesen beállított képét, a mozi-filmre alkalmazott „Sárga csikót" — amelynek meséjét Janovits Jenő, a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója állította be moziszerüen." Színházi Élet, 1913/27
Janovics Jenő a film születéséről:
"A legelső Kolozsvári film, a Sárga csikó, amelynek fölvételeinél fúlt a Szamosba a szép Imre Erzsi, a magyar film első hősi halottja, az egész világot diadalmasan járta be. A két fiatal kolozsvári színésznek, Berky Lilinek és Várkonyi Mihálynak ez volt első filmszereplése, s a párizsi Pathé cég kimutatása szerint a Sárga csikót nem kevesebb, mint százharminchét példányban kellett másolni az öt világrész számára. Még Japánban is kivételes sikert aratott, úgyhogy a világháború után onnan is jelentékeny haszonrészesedést számolt el a párizsi cég Kolozsvárnak.
Hogyan is indult meg a kolozsvári filmgyártás?
Szomorúan láttam, hogy a budapesti tétova kapkodások csak lélektelen, üres utánzatokat tudnak a film vásznára vetíteni. Erős volt a hitem, hogy a magyar filmgyártás csak nemzeti nyomon elindulva érhet el sikereket. Bíztam abban, hogy a Hunyadi téri színház nagyszerű színészegyüttese kitünő anyag valamely magyar tárgyú film eljátszására. Megcsináltam tehát kísérletképpen Csepreghy Ferenc népszínművének, a Sárga csikónak filmszcenáriumát, s azt franciára fordítva 1913 augusztus hónap elején kiküldtem Párizsba a Pathé céghez, közölve azt az elhatározásomat, hogy filmre akarom vinni ezt a mesét, és kértem hozzá technikai közreműkődésüket. A Pathé cég válaszából öröm és bizalom áradt. Három nappal később Párizsban megkötöttem a megállapodást: a Pathé cég Kolozsvárra küldi egyik legkitünőbb rendezőjét és két operatőrjét, én rendelkezésükre bocsátom a magam költségén a színészanyagot, vállalom a film technikai elkészítésének költségeit, viszont az egész világon való terjesztést a párizsiak vállalják.
Augusztus 25-én már megérkezett Vanyl rendező, Montgobert és Paulique operatőr Kolozsvárra. Magukkal hozták gépeiket és a szükséges filmnyersanyagot. Felkutatták a legalkalmasabb helyeket, néhány nap múlva megkezdődött a munka. Műtermünk persze nem volt. A színkör mögötti, széltől védett, zárt térséget kipadlóztattam, a díszleteket szilárdabb anyagból készítettem el, s a legtöbb jelenetet külső jelenet gyanánt a kiválaszott szabad vidéken vettük fel." Janovics Jenő: A Hunyadi téri színház 2001. Cluj
Hegyi Lili visszaemlékezése:
"A Sárga csikó felvételei bizony nem mentek a legsimábban. Időbe tellett, amíg megszoktuk, hogy filmen játszunk és nem színpadon. No meg a rendezőt is nehezen értettük mg. Hogy mit mond azt egyáltalán nem értettük, mert nem tudtunk franciául, de annak a megértése még nehezebben ment, hogy mit akar. Neki idegen volt a magyar világ, még idegenebb a népszínmű. Fogalma se volt arról, hogy mit csináljon. Nem volt tisztába a népviselettel és olyan jelmezkombinációkat akart, amelyek lehet, hogy tetszetősek lettek volna, de nevetségbe fullasztották volna az egész produkciót. Nem is nagyon rendezett, már abban az értelemben, ahogy mi megszoktuk a rendezést. Egy-egy felvétel előtt sokszor órás előadásokat tartott, amit a diri alig tudott követni és lefordítani, úgy hadart. A végén csak nem tudtuk, hogy mit is akar. Így aztán inkább a diri rendezett, aki nem sokat magyarázott, hanem egy-egy kényesebb jelenetet előjátszott, s aztán ment minden, mint a karikacsapás." Welser Vitéz Tibor: Az erdélyi filmgyártás története (Kézirat)
Siklósi István a Sárga csikóról:
„Rövid néhány évvel ezelőtt Janovics Jenő dr. kedvet kapott a mozi-igazgatás mellett a filmprodukálásra és francia rendezőkkel megcsinálta a Sárga csikót. Most, post festa, elmondhatom,hogy ez a film mint film, nagyon rossz volt. Hiányzott belőle az, amit a magyar filmtől vártunk: a színmagyar levegő. Kissé elfranciásitott gatyadarab volt, ugy, ahogy azt a gall rendező elképzelte és nem ugy, ahogy azt Csepreghy megirta. Az egyetlen momentum, ami ebből a filmből üzletet csinált, nem az volt, amire Janovics számított: a hazai művészet, hanem egy esemény, melyet egy élelmes filmkereskedő és a szinháztulajdonosok szenzációvá tudtak felfujni Mindegy. Egy lépés volt ez a kép ahhoz, hogy Janovics végérvényesen kedvet kapjon a filmcsináláshoz és mikor el tudott jutni egy ujabb esztendei sűrített ambició utón a Proja mai tökéletesedéséhez, mindenki megbocsóthatja a Sárga csikónak sárgacsikósi voltát.” (Siklósi Iván: A Proja. In: Mozihét, 1915/35)