Kertész Mihály | rendező |
Leopold Jacobson | író (operett libretto, 1906) |
Felix Dörmann | író (operett libretto, 1906) |
Kertész Mihály | forgatókönyv |
Oscar Straus | zene (operett, 1907) |
Várkonyi Mihály | Niki hadnagy |
Lux Margit | Steingruber Franci |
Bánhidy Ilona | Helena hercegnő |
Boross Endre | XIII. Joachim herceg |
Hegedűs Ferenc | Gwendolin miniszter |
Ujváry Lajos | Lothár főkamarás |
Adrienne Gaston | nagydobos |
Marosi Adél | Friderika, főkamarásnő |
Costa Viktor | Guszti |
Eduard Hösch | operatőr |
Schönberger Gyula | producer |
Semper | gyártó cég |
Semper | forgalmazó cég |
1918. december 4. (Mozgókép-Otthon) | sajtóbemutató |
1919. január 20. (Mozgókép-Otthon) | bemutató |
1919. május 5. (Filmschau "Zur Glocke", Bécs) | szakmai bemutató |
1919. szeptember 12. (Bécs) | bemutató |
185/1923 – betiltva | cenzúra határozat |
Némafilm, 35 mm-es, eredetileg 6 felvonásos, az osztrák forgalmi kópia hossza 2100 méter, az 1923-ban betiltott kópia csak 4 felvonásos és 1360 méter hosszú volt.
kópia | nem maradt fenn |
fotó |
MNFA Fotótára, (Rsz. 11268 – 1 db); Mozihét, 1918/47, 48 (6db), 49; Mozi-Világ, 1918/42 (2db), 48 (6db); Színházi Élet, 1918/48 |
plakát |
Mozihét, 1918/48, Grafikus: Pán József |
XIII. Joachim, Flausenthurm nagyhercege, hogy családja ki ne haljon összeházasítja szép leányát, Helena nagyhercegnőt Nikivel, a fess bécsi ulánushadnaggyal, akit valósággal kivezényelnek ehhez a házassághoz. Az újdonsült férjnek nem tetszik az eljárás, és a nászéjszakán sztrájkba lép. Kiszökik a palotából. Bécsi keringő dallama egy kis térre vonzza. A keringőt a Bécsből ideszakadt női zenekar játssza, melynek prímása a bájos Franci. A két rokon lélek, Niki és Franci vidáman mulatnak. Közben a szökött férj keresésére indul ifjú hitvese, egy udvarhölgy, sőt a nagyherceg is. Francinak megtetszik az elegáns és finom Helena, akiről nem sejti, hogy Niki felesége. A két fiatal nő gyorsan összemelegszik, és a tapasztalt Franci a hódítás művészetére tanítja a zárdában nevelkedett nagyhercegnőt. Végül a hercegi család rátalál Nikire, akinek a következő keringőt már Helenával kell eltáncolni, majd vissza kell térnie a palotába. A kis prímáslány csak most érti meg a helyzetet, csalódott szívvel néz utánuk. Helena a palotába hívja Francit, hogy segítsen meghódítani férjét. Franci szomorúan teljesíti kérését, egy udvarhölgy ruháját ölti magára, Helenát pedig a saját ruhájába öltözteti. A büszke hadnagy ellenállása végül megtörik, amikor a prímás kisasszony ruhájába öltözött Helena ajkán felcsendül kedvenc keringője, és boldogan öleli keblére szép hitvesét. Franci pedig bánatosan tér vissza a zenekar élére.
„Előbb-utóbb színre, kerülnek mindazok a színdarabok, regények stb., amelyek annak idején nagy sikert arattak a színpadon vagy a könyvpiacon. Kell-e nagyobb siker, mint amilyen a Varázskeringőé volt? Háromszázszor ment a darab külföldön és a fővárosban egyaránt. Mi sem természetesebb, hogy ezek után nagy siker vár a filmre is. A film Varázskeringő a Semper gyár első számottevő alkotása, azé a gyáré, amely nem is olyan régen kezdte meg működését.” (Színházi Élet, 1918/48)
„A Mozgókép-Otthonban „Az aranyember" mellett igazi nagy sláger a műsor másik filmje is. Straus Oszkár világhírű operettjének. a „Varázskeringő"-nek filmváltozata. Egy fiatal gyár — a Semper — készítette, de ezzel a művével, máris a film komoly és figyelemreméltó munkásának számít. Kertész Mihály rutinos rendezése ezúttal is érvényesült és a szereplők közül kiválik a fiatal Lux Margit finom és drámai erővel telt játéka. Várkonyi Mihály férfias megjelenése, tökéletes művészete, Bánhidy Ilona szépsége és eleganciája, Costa Victor könnyed humorú hadnagya.” (Pesti Napló, 1919. január 21.)
"A Varázskeringő annak idején operett-színpadunkon a legnagyobb kasszasikerek egyikét jelentette és nem egy jubiláris előadást ért meg. Az a meggyőződésünk, hogy az operett most, filmrenaissance-ában nem kisebb tetszés mellett fog peregni a mozibajáró közönség előtt, mint annak idején, amikor eredeti formájában hódította meg a színház kedvelő publikumot. A darab meséjét mindenki ismeri, azt itt elmondanunk teljesen felesleges. Csak annyit jegyzünk meg, hogy a Varázskeringő filmváltozata sok tekintetben kedvesebb, mulatságosabb, elevenebb és stílusosabb, mint maga a színpadi mű." (Mozihét, 1918/49)