Garas Márton | rendező |
Upton Sinclair | író (regény) |
Törzs Jenő | a mérnök |
Rajna Alice | a gyáros lánya |
Balogh Béla | |
Somogyi Kálmán | |
Hollay Kamilla | |
Szöreghy Gyula |
Zsitkovszky Béla | operatőr |
Balogh Béla | producer |
Mogán Oszkár | producer |
Astra Filmvállalat | gyártó cég |
Astra Filmvállalat | forgalmazó cég |
1916. október 2. (Mozgókép-Otthon), 1917. március 5. (Mozgókép-Otthon) | sajtóbemutató |
1917. március 26. (Mozgókép-Otthon) | bemutató |
Némafilm, 35 mm-es, 4 felvonásos, eredeti méterhosszát nem ismerjük.
A film kópiája nem maradt fenn, az adatok az alábbi forrásokból származnak:
Egy ártatlanul elítélt rab megszökik a börtönből. Menekülés közben egy erdőben húzódik meg. Ugyanott tartja kényszerpihenőjét egy előkelő társaság, miután autójuk elromlott. Az elítélt pisztollyal akarja kényszeríteni a társaságot, hogy szökését segítsék, s közben elmondja élettörténetét: az egyetem elvégzése után elektrotechnikai mérnök lett egy gyárban. Éjjel-nappal dolgozott korszakalkotó találmányán. Végre elkészült és diadalmasan vitte a gyároshoz, aki azonban csak kis összeget volt hajlandó fizetni a milliós hasznot hozó újításért, s ráadásul börtönbe juttatta. A társaság ifjú hölgytagja rokonszenvvel kíséri a szökött rab elbeszélését. Hamarosan kiderül róla, hogy nem más, mint a fiatal mérnököt tönkre tevő gyáros leánya. A két fiatal megszereti egymást, és sok bonyodalom után végül egymáséi lesznek.
Upton Sinclair regényét 1913 februárjában és márciusában a Népszava folytatásokban közölte. Még ugyanebben az évben megjelent a Modern Könyvtár sorozatban, Schöner Dezső fordításában. Nagy Lajos a Nyugatban írt róla kritikát, melyben kiemelte a regény filmszerűségét: "Hosszabb elbeszélés, közeli rokonságot tart az amerikai mozgófénykép-történetekkel. Gyors tempójú akció pergésével - sőt üldözők elől való meneküléssel - kezdődik, sok helyen - sok képben - folytatódik, van benne automobil-rohanás, van "fel a kezekkel!" jelenet, seriff, puska, revolver, farmer - és mindezek fölött, mellett, mögött néhány millió, képviseli őket "Pennimann John", az evőeszköz-tröszt elnöke. Érdekes ez az amerikai miliő, ha nem csupán egy mesterkélt cselekvény szövéséről-bogozásáról s valahol való poentes abbahagyásáról van szó, hanem igazi író forgolódik benne, ha a rohanó vasút, automobilok, puska, revolver, farmerház - nemcsak a mozgófénykép-díszletek, hanem a felületeikkel mind-mind valamely művészi szándék tiszta ragyogásának visszaverői. "(Nyugat, 1913/14)