Kertész Mihály | rendező |
Klárné Angyal Ilka | író (népszínmű, 1884) |
Siklósi Iván | forgatókönyvíró |
Falk Richard | forgatókönyvíró (a Színházi Élet szerint) |
Gál Gyula | Áron, az árendás zsidó |
Báthory Giza | Eszter, Áron felesége |
Lenkeffy Ica | Szentkláryné / Magda, Áronék örökbefogadott lánya |
Balassa Jenő | Szentkláry Pál |
Kemenes Lajos | Deér Iván |
Bécsi József | operatőr |
Ungerleider Mór | producer |
Phönix | gyártó cég |
Projectograph | forgalmazó cég |
1918. április 29. (Royal-Apolló, Uránia) | bemutató |
90/1920 | cenzúra határozat |
1922. szeptember 16. (Tivoli) |
repríz |
Némafilm, 35 mm-es, 4 felvonásos, hossza a 90/1920 számú cenzúra határozat szerint: 1185 méter.
A film kópiája elveszett.
„Esztendők óta bérli a balatoni halászat jogát Áron, az árendás zsidó. Ifjú hitvesének oldalán boldog egyetértésben múlnak napjai és csak olykor árnyékolják be a gondok sötét fellegei homlokát. Az Örökkévaló kegyelme mindent megadott Áronéknak, csak egyet tagadott meg tőlük, amit a szívük egész melegével kellene és szeretnének nevelni: a gyermekeket. Ennek hiányát érzik a házastársak, emiatt telnek szomorú szótlanságban napjaik. Egy alkalommal azután egy másik szomorúság is éri Áront. Szentkláry Pál, az ottani földesúr kiteszi a zsidót a bérletből és Áron kénytelen-kelletlen szedi a sátorfáját, hogy más vidékre költözzön feleségével, Eszterrel. Elbúcsúzik halásztársaitól és éppen útnak akar indulni az ismeretlen hely felé, hogy új szerencsét próbáljon. A sors azonban, amely esztendőkön át kegyetlenül bánt Áronnal, most az egyszer, amikor már végképpen lemondott minden reményről, kedves lesz hozzá. A Balaton mentén, a sás felől gyermeksírást hall Áron. Odamegy, kimenti az ártatlan csecsemőt és hazaviszi. Nagy a boldogság Áronék házában. A talált gyermek új örömöket lop a férj és feleség életébe. Elhatározzák, hogy maguknál tartják és felnevelik az Istennek ezt a váratlan, nagy adományát. A gyermeket, akiről nem tudják, hogy kicsoda, Szentkláry Pál boldogtalan hitvese tette ki a Balaton partjára, ő maga pedig, megunván durva és lump férje mellett az életet, beleöli magát a vízbe. Múlnak az esztendők. Magda, az idegen leány növekedésével növekszik Áron zsidóék boldogsága is. Szorgalmas, munkás életmód mellett szaporodik a vagyonuk, úgy, hogy egy szép napon amikor a földesúr a korhelykedésével már minden pénzét elherdálta, a dobra került birtokot Áron veszi meg. A föld, amelynek Áron volt valamikor az árendása s amelyről kikergette Szentkláry Pál, újra neki hajt termést. Áronék beköltöznek az ősi kúriába s a legszebb egyetértésben él a kis család. Magda gyönyörű fiatal leánnyá serdült s a tavasz ébredése új és ismeretlen érzéseket fakaszt a szívében. A véletlen összehozza őt Deér Istvánnal, a szomszédos birtok ifjú tulajdonosóval s a fiatalok rövidesen határtalan szerelemre lobbannak egymás iránt. Áron azonban nem látja szívesen ezt a barátkozóst. A fiatalember keresztény, ő pedig zsidónak nevelte a leányát. Magdának le kell mondani Ivánról. A leány ezt, atyjára való tekintettel, akit végtelen szeretettel halmoz el, meg is teszi. Iván azonban nem tudja felejteni Magdát s inkább a halált választja. A véletlen azután éppen akkor küldi Iván nagybátyját, Szentkláry Pált, amikor a fiatalember öngyilkossá akar lenni. Az őszülő, megtört lelkü férfi, aki évek hosszú során szenvedett nagy bűnéért, most új életet akar kezdeni, dolgozni szeretne. Felajánlja Ivánnak, hogy elmegy Áronhoz és megkéri Magda kezét unokaöccse számára. A zsidó azonban hajthatatlan és hallani sem akar erről a házasságról. Magda azonban, megtudván, hogy a látogatót Szentklárynak hivják, visszaemlékezik a kastély könyvtárszobájában talált különös emléktárgyak egyikére, egy rongydarabkára, amelyen a Szentkláry nevet olvasta s a titokzatosnak látszó ügy felderítése végett az éjszaka csöndjében találkozik Szentkláry Pállal. Ez alkalommal azután megtudja, hogy tulajdon édesatyjával áll szemben. Az apa és a gyermek öröme kimondhatatlan. Magda és Szentkláry most már Áronékhoz sietnek, hogy értesítsék őket a nagy felfedezésről. A zsidó szülők fájdalmas szívvel veszik tudomásul a reájuk nézve szomorú hírt s amikor Magda nevelt leányuk, aki tizenhat esztendőn keresztül napfényessé varázsolta az otthonukat, az életüket, édesatyja keblére borulva elhagyja őket. Áron zsidóék könnyektől csillogó szemmel tekintenek a távozók után, Iván és Magda pedig egymáséi lesznek s a boldogság glóriája vonja be a fiatalok tiszta és szent szerelmét.” (Mozihét, 1918/18)
Short English content: Aaron and his wife Esther are living at the lake Balaton in a decent poverty. They rent fishing right from the Count Paul Szentkláry. Single sorrow that they don’t have children. One day Szentkláry terminate the rental, thereby depriving them of home and from their modest livings ource. A homeless couple was going away to search for a new home and they heard a baby crying among the reeds. It turns out that Szentkláry’s wife left there her daughter, Magda, and she committed suicide. The couple longing for children happily take the child who was brought up as their own. The years go by-pass. Magda became a beautiful young girl and she lives again at the lake Balaton, because in the meantime her foster parents became wealthy and bought Szentklary’s the bankrupt estate. Magda falls in love with the young landowner,Ivan Deer, but his stepfather doesn’t want to hear about marriage, because Ivan is not Jewish. The young man's uncle, Count Szentkláry agree to mediate between them. Magda meets theCount, and she is tormented by vague suspicion, the secret is exposed soon and she learns that she is facing her father. After the origin of Magda is revealed her foster parents consent to the marriage.
"Az árendás zsidó sikere. Nemvárt módon impozáns, nagy sikerrel került bemutatásra az elmúlt héten, a Royal-Apollóban a Phönix filmgyár évadzáró alkotása: „Az árendás zsidó". A nagyszerű magyar filmgyárnak ez az idei tizedik produkciója szüzsé, szcenírozás, rendezés, megjátszás és fotográfia dolgában tökéletes és kifogástalan munka, amelyre méltán lehet büszke az egész hazai kinematográfia. Ez a mozgófénykép, amelyről szakemberek és laikusok is azt híresztelik, hogy a Phönix legkiválóbb terméke, a mozgófényképezés irodalmának, művészetének és technikájának olyan kipróbált és bravúros eszközeivel készült, amit csak a legjobb amerikai filmeken volt alkalmunk eddig tapasztalni. A megrázó és szívrehatóan érdekfeszítő téma, a filmszerűen rutinosan és kitűnő és művészi érzékkel megirt szövegkönyv (Siklósi Iván zseniális első ilynemű munkája), az ötletes, kiforrott rendezés Kertész Mihály meglepő képességeit dicséri. "(Mozihét, 1918/18)
"Ha nem láttuk volna a Royal-Apolló ma bemutatott új műsora keretében a Phönix filmgyár Az árendás zsidó című évadzáró filmjén a felejthetetlenül szép Balatont és magyar művészek nagyszerű alakítását, azt kellett volna hinnünk, hogy egy legnagyobb gonddal készített Nordisk-kép, vagy egy elsőrendű amerikai film pergett le a szemeink előtt. Erre a mindenképpen megérdemelt dicséretünkre feltétlenül rászolgált a Phönix gyár, mert Az árendás zsidó, merjük állítani, nemcsak egyik legpompásabb és egyik leghangulatosabb, hanem feltétlenül a legszebb magyar film. Nem is tudjuk hamarjában, kit dicsérjünk jobban Az árendás zsidó szerzői és munkatársai közül, Siklósi Ivánt-e, a Phönix-gyár dramaturgját, aki az ismert népszínmű jól ismert témáját ötletesen, sok művészettel dolgozta fel. Kertész Mihályt-e, aki a leghíresebb külföldi rendezőket is felülmúlta bravúros munkájával, vagy Bécsi József operatőrt, a kinek kristálytiszta felvételei, pleinair fotográfiái és festői jelenetei, amelyeknek az ország legragyogóbb természeti alkotása, a Balaton szolgál hátteréül, film mesterművé avatják Az árendás zsidó című nagyon becses mozikép-produktumot." (Az Ujság, 1918. április 30.)
"Kétségkívül, nem sok bizalommal ült a közönség hétfőn a Royal-Apolló vászna elé. A direkció ugyanis főattrakcióként Az árendás zsidó c. népszínmű filmváltozatát hirdette. Megfilmesített népszínmű a Royal-Apolló rafinált közönsége előtt!... A bemutatón azonban kiderült, hogy magának az eredeti műnek meghamisítása nélkül egy teljesen modern ízű film-színmű készült A filmre író Siklós Iván meglepő kész, ízléses, biztos kezű scenárium-készítőnek bizonyult Klárné Angyal Ilka (a néhai Népszínház kitűnő, nyugalmazott anyaszínésznője) darabjából megtartotta a cselekmény üde romantikáját, ellenben pompás érzékkel mindent igénybe vett, amit csak a film lehetőségként kínál és amit a moziközönség szeret. A kitett és az árendás zsidó-pár gondozásába került keresztény lány-csecsemő színes, romantikus, meghatóan kedves históriája páratlan sikert aratott. És ebben egyaránt nagy mértékben osztozik a játék és a rendezés. A játékban Lenkeffy Icáé a vezető szerep. Az öngyilkos anyát, majd a felserdült leányt játszotta annyi kedvességgel és bájos közvetlenséggel, mint még soha. Legértékesebb filmalakitása ez." (Pesti Hírlap, 1918. április 30.)