A KORMÁNYZÓ

Tartalom

A város gőgös és vérszomjas kormányzója fényűző életét csak szuronyok védelme mellett folytathatja, mert a nép egyre elégedetlenebb. Az összeesküvők a kormányzó életére törnek, s hiába a rendőrség minden ébersége, a száműzött anarchisták helyére újak állnak. Merénylettel kísérleteznek, de a bomba nem robban fel. Megvadítják a kormányzó hintajának lovait, de a kocsis az utolsó pillanatban megfékezi azokat. A kudarc után új tervet dolgoznak ki, hogy a kormányzó közelébe férkőzzenek. Egyikük filmrendezőnek adja ki magát, s felkeresi a színház primadonnáját, s felkéri, hogy játssza el filmjének főszerepét.  A színésznő elvállalja a szerepet. Úgy tudja, hogy egy grófnőt játszik majd, aki lelövi hűtlen csábítóját. Azt mondják neki, hogy a lelövési jelenetet technikai okok miatt elsőnek kell felvenni. Az anarchisták titkos terve, hogy egy közelgő ünnepség alkalmával a kormányzót fogják lelövetni az asszonnyal. A gyanútlan színésznő lelkesen készül a szerepére, vakon követi az álrendező utasításait, akibe időközben beleszeretett. Elkövetkezik az ünnepség napja. A rendőrség nem akadályozza meg a filmforgatást, s közel engedi az emelvényhez a filmeseket. A színésznő szerepe szerint, abban a tudatban, hogy vaktöltény van a pisztolyában, lelövi az emelvényre lépő kormányzót. A férfi összeesik, kitör a pánik, de az asszony ebből mit sem észlelve tovább játszik.  Csak mikor a rendőrök megragadják, akkor döbben rá a valóságra. Tekintetével rémülten keresi a rendezőt, de az már rég eltűnt a nagy zűrzavarban társaival együtt.

Short English content: The arrogant and bloodthirsty governor of the city must protect his luxurious life with bayonets because the people are increasingly dissatisfied. The conspirators break the governor's life, and despite all the vigilance of the police, new ones replace the exiled anarchists. They commit an attack, but the bomb does not explode. They infuriate the governor's rocking horses, but the driver halts them at the last minute. After the failure, a new plan is developed in order to get close to the governing. One of the anarchists pretends to be film director and visits the prima donna of the theatre, and asks her to play the lead role in his film. The actress takes on the role. She knows that she will play a countess, who shoots her unfaithful seducer. She is told that for technical reasons the shooting scene must be recorded first. The anarchist’s secret plan is to shoot down the governor by the actress during an upcoming ceremony. The unsuspecting actress is enthusiastically preparing for the role; she blindly follows the director's instructions, with whom she has fallen in love in the meantime. The day of the ceremony has come. The police did not prevent the film shooting, and let the filmmakers close to the platform. According to her role, and in the knowledge that only blanks are in the gun, the actress shoots the governor incoming to the platform. The man collapses, a panic breaks out, but she continued to play her role and she doesn’t notice anything. She realizes the truth only when the police arrest her. She is frightened and she is looking for the director, but he has already vanished in the chaos with his associates. The film has been lost.

Érdekességek

• A film irodalmi forrása Leonyid Andrejev elbeszélése a film készülése után három évvel, 1918-ban jelent meg magyarul Várnai Dániel fordításában. A kötetről a Népszava 1918. augusztus 13-i számában olvashatjuk: „Az 1905. évi orosz forradalom izgalmas napjai elevenednek a szemünk elé a nagy orosz írónak ebből a megrázó erővel irt hosszabb elbeszéléséből. … A kormányzónak, a vidéki városka élet és halál fölött parancsoló urának palotája elé, a városka főterére, fölvonul a hetekig tartott sztrájkot végig koplaló s most kenyeret követelő tömeg: munkások, asszonyok, gyermekek. Fölvonulnak, mintha a piramis építő rabszolgák támadnának föl bennük és sorakoznának mérhetetlen tömegbe, ezer esztendős keserűségükkel és könnyeikkel... ők, a született munkások: a született rabszolgák. A kormányzó a kenyeret követelő tömeget sortűz ólomgolyóival akarja jól lakatni... De aztán, néhány nap múlva, amikor meglátja a két sorban, pompás szabályszerűséggel lefektetett hullákat, amikor végignézi a rajtuk lévő kitaposott, szakadozott csizmákat meg cipőket, végigfut a szeme a mocskos, sáros, örök mozdulatlanságra ítélt lábakon, amikor a harmincöt férfi, kilenc nő és három gyermek hullájának fagyosan hallgató sorai előtt végig lépeget, maga is csak arra gondol: „Csakugyan... sok!..." És ettől a pillanattól kezdve ő sem tud másra gondolni, mint a sortűz ropogására, a puskapor szagára, a kiömlő vérre... Az idő megáll fölötte, csak egyet tud, határozottan és megingathatatlan meggyőződéssel, hogy a halottak fölkelnek majd a sírjukból és bosszút állanak gyilkosukon... Az egész város ugyanerre gondol és csak erről beszél: a munkásnegyed lakói csakúgy, mint a többiek, mindenki törvényszerű bizonyosságként emlegeti a kormányzó bekövetkezendő megöletését, olyan kérlelhetetlen bizonyosságként, mintha már réges-régen meg is történt volna ... A kormányzó, aki voltaképen nem rossz ember, csak eszköz a Rend kezében, hiába viaskodik benne az élet vágya, maga is belátja a bekövetkezendők elkerülhetetlenségét. Büszkébb, semhogy menekülne sorsa elől, katonás önérzettel, kitárt mellel sétál össze-vissza a városban kiséret nélkül, mint a halott, aki diszmenetben keresi a maga sírját... S amit mindenki vár, amit mindenki elkerülhetetlennek tart, amiben mindenki a végzet örök törvényszerűségét látja csak, egyszerűen és gyorsan, percek néhánya alatt megy végbe: egy piszkos, elhagyatott tér sarkán megszólítja a kormányzót két ember, aztán megöli három, gyorsan egymás után következő revolverlövés...”
• Ezek szerint a filmváltozatban jelentősen átalakították a történetet, a merényletet egy nyilvános rendezvényen egy nő követi el, aki ráadásul azt hiszi, hogy egy filmforgatásban vesz részt.

Galéria

Vélemények

„A végsőkig feszülten izgalmas történet A kormányzó. Orosz föld a miliő — s az orosz föld karakterizálja leginkább a dübörgő menetű drámát magát is, és alakjait is. Egy hatalmas, gőgös, vérszomjas moszkovita kormányzó viharos tragédiája pereg le előttünk. Egy kormányzóé, aki hatalmi körében életnek és halálnak korlátlan ura. Ez az alak azután a hőse a tragédiának, amelynek mozgatója egy nihilista. Merész játékot űz ez a kormányzóval, s kegyetlenül felhasznál a játékhoz egy gyönge és finom asszonyi teremtést, egy színésznőt is. A színésznőt használja aztán végső eszközül is. Meg akarja ölni a kormányzót. A színésznővel elhiteti, hogy mozifelvételt készít róla, s mint rendező úgy állítja be a dolgokat, hogy a színésznő abban a hitben, hogy a dráma szerzői utasításai szerint partnerére lő — lelövi a kormányzót. Ehhez a drámai véghez az izgalmas jelenetek egész sora gördíti a darabot.” (Mozihét, 1916/37)