Rétfalvy Lőrinc

Réthey Lajos

Réthely Ödön
színész

Születés: Pápa, 1881. október 24.
Halálozás: Kolozsvár, 1951. október 20.

A budapesti Színiakadémián végzett. Színészi pályáját 1908-ban kezdte operettbonvivánként Eperjesen. Több vidéki társulatnál (Kassa, Pécs, Pozsony, Székesfehérvár, Győr, Szabadka) bonvivánként foglalkoztatták, majd 1918-tól Janovics Jenő Kolozsvárra szerződtette. Nehéz természete miatt többször is konfliktusba keveredett a színház vezetésével, néhányszor megpróbált máshova szerződni, de kudarcot vallott, és élete végéig Kolozsváron maradt, ahol hozzá méltó feladatokat és biztos megélhetést kapott. Igen sokoldalú színésznek bizonyult. Előbb csak „beugrott" nagyobb drámai szerepekben, de 1916-ban már főszerepeket kapott. Az első világháborút követő években különösen szükség volt sokoldalúságára. Operákban énekelt, az operettek széphangú és délceg megjelenésű bonvivánja volt, de szerepei közé kerültek Hauptmann, Heyermans, Gorkij s a két világháború közötti modern dráma jelentős figurái is. Pár évig színiiskolát is működtetett. Tanulmányúton járt Németországban Max Reinhardtnál. A kolozsvári némafilmgyártás hőskorában több filmben is játszott; opera- és operettszerepekben is fellépett. Nagy sikereit népszínművekben érte el. A negyvenes években a kolozsvári Magyar Színház örökös tagjává nevezték ki, amely megtiszteltetésben csak Benes Ilona és Tóth Elek részesült. Jelentős szerepeket azonban ezekben az években nem kapott. Amikor mégis megjelent a színpadon, játéka különleges élményt nyújtott a nézőknek. A színház 150 éves ünnepi előadásán Petur bánt alakította, s az előadást Poór Lilivel és Táray Ferenccel az ő játéka tette emlékezetessé. 1944 után a színháznál hűségesen kitartó színészt főleg apaszerepekben alkalmazzák. Ott volt az új magyar dráma dajkálásánál, s munka közben érte a halál is. Gorkij Ellenségek-jét próbálta az együttes, amikor Réthely Ödönt próba közben szívroham érte. Szabad idejét az olvasásnak és a társadalmi harcnak szentelte. Évtizedeken át harcolt a színészek kollektív szerződésének és nyugdíjalapja megteremtésének az ügyéért.

Filmszerepei:

  1. A kormányzó (1915)
  2. Liliomfi (1915)
  3. A gyónás szentsége (1916)
  4. A kétszívű férfi (1916)
  5. A peleskei nótárius (1916)
  6. Az alvajáró (1916)
  7. Az egymillió fontos bankó (1916)
  8. Méltóságos rabasszony (1916) - rendőrnyomozó
  9. Soha többé… Mindörökké! (1916)
  10. Az utolsó éjszaka (1917) - orosz tiszt
  11. A tanítónő (1917)
  12. A névtelen asszony (1917) - Noël, Fleuriot barátja
  13. A vasgyáros (1917)
  14. A vén bakancsos és fia, a huszár (1917) - Sugár Laci
  15. Hotel Imperial (1917) - Szkobelev
  16. Akik életet cseréltek (1918) - lapkiadó-igazgató
  17. A kancsuka hazájában (1918) - Ivanovics Fedor rendőrtiszt
  18. A métely (1918)
  19. A vadorzó (1918) - Schöffel erdőkerülő
  20. Doktorok tragédiája (1918) - orvostanhallgató
  21. Falusi madonna (1918)
  22. Palika (1918) - a gróf, Lonci szeretője

Forrás: Utunk évkönyv, 1970. ♦ Színház és Társaság, 1924/3.

Galéria