A PELESKEI NÓTÁRIUS

Tartalom

Boszorkányégetéshez készülődnek a faluban. Épp egy farakáshoz vonszolják a csúnya vén boszorkát, amikor megjelenik a nótárius és kimenti a feldühödött nép karmaiból. Dorka, a boszorkány azonban nem hálás ezért, mert megszállott agyában a megégetés boszorkány hivatása beteljesüléseként él. Megátkozza megmentőjét. A sötétség királynőjét hívja segítségül, aki öt próbát engedélyez, hogy elveszejtse Peleske nótáriusát, Kiszajthay Nagyzajthay Zajthay Gáspár uramat. Ha ez nem sikerül, a sötétség hatalma megtörik az áldozat erején. Nagy a készülődés a Zajthay kúrián. A nótárius úr Pestre indul. A rozzant batár már elő is állott. Kicsődül az egész háznép. Felrakják az elemózsiás szatyrokat, s mindazt, amire a nagy úton szükség lehet. Hatalmas fringiával az oldalán megjelenik a nótárius úr is és érzékeny búcsú után elindul a batár. Dorka a nyomába szegődik, s vad bikákat szabadít a kocsira. A nótárius úr azonban lóra pattan, és egérutat nyer. Ekkor a betyárok támadják meg. Gúzsba kötik, mert komisszáriusnak nézik, és meg akarják ölni. Ekkor azonban pandúrok jönnek, akik nagy harcban legyőzik a haramiákat, és a nótárius megmenekül. De alig megy tovább, részeg vasas németek kezébe kerül, akik megkínozzák, de végül tőlük is megszabadul. Ennyi viszontagság után végre Pestre ér és itt Dorka machinációja folytán önmagát keveri bajba. Baczur Gazsival, a barátjával elmegy a teátrumba, ahol éppen Otellót játsszák. Becsületes szíve nem tudja elviselni, hogy a mór megölje Desdemonát, és felmegy a színpadra, hogy megakadályozza a véres jelenetet. Baczur Gazsi ügyessége ebből a kínos helyzetből is megmenti, és így Dorka, kinek ötödik kísérlete is kudarcba fullad, már nem árthat többé neki. A nótárius tehát sikerrel megvalósíthatja pesti útjának célját: ott tanuló fiának feleséget szerez. Fáradtan érkezik vissza falujába, ahol végre kipihenheti az átélt viszontagságokat.

„Kiszajtai és nagyzajtai Zajthay Gáspár uram, Peleske nótáriusa megmenti Dorka boszorkányt attól, hogy a falubeliek elégessék. A boszorkány azonban mégis bosszút esküszik ellene, s a Sötétség királynéja fel is hatalmazza, hogy öt próbát tegyen a nótárius ellen. Zajthay viszontagságai itt kezdődnek. Pestre indul, régimódiasan lóháton, s Pestre utaztában érik a legkülönfélébb kalamitások. Bikák kergetik meg az országúton, majd a Tóti Dorka intrikája folytán betyárok kezébe kerül, akik le akarják kaszabolni, majd részeg vasasnémeteket uszít rája Dorka és a németek komisszáriusnak nézve meggyötrik — s végre, amikor Pestre ér már nemcsak a Dorka keveri bajokba, de saját maga is. Színházba megy Baczur Gazsival együtt, s ott az Othellót nézi meg. Nem bírja azonban nézni, hogy a mór megölje Desdemonát — felrohan a színpadra s megakadályozza az előadást. Dorka terve azonban mégsem sikerül. A nótárius kisebb-nagyobb kellemetlenségek árán mindig megszabadul — sőt a végén még segít feleséget szerezni Pesten tanuló fiának is.”(Mozihét, 1916/37)

Érdekességek

A film felvételéről készült korabeli leírás: „A felvétel első része Szászfenesen játszódott le, a kis román falu házai között indult el hosszú útjára Gvadányi meséjének bájos, bolondos hőse. A jámbor román asszonyok csodálkozva néztek, a fringiás öreg magyarra, s míg döcögött a rozoga hintó, a masina kattogva örökítette meg a pillanatokat. Künn az országúton pandúrok és betyárok harcát örökítette meg a gép. Jó lovas, lobogó ingbe, gatyába öltözött katonatisztek vágtattak végig a réten eszeveszett galoppban, és megtámadták a jámbor nótáriust. Mikor befejezték a felvételt, az összegyűlt színészek és közönség együtt éljenezték Pista bácsit. Janovics odalépett hozzá és megfogva a kezét így szólt: – Pista bátyám, a nótáriusodat átadtad az utókornak. Szentgyörgyi csak hallgatott, majd végignézett az őt körülvevő színészeken, egy könny csordult végig a ráncos arcon, majd mintha tósztot mondana, szólt:  Mégis csak szép mesterség a mienk!" (Újság, 1916/135, június 10.)

Galéria

Vélemények

„A legismertebb és legrégibb népszínművek egyike a Peleskei nótárius. Igaz gyönyörűsége lesz bizonyára a magyar közönségnek, hogy filmen láthatja Janovics Jenő dr. feldolgozásában és rendezésében ezt a remekművet.” (Mozihét, 1916/37)

„Gaál József örök életű bohózata, a melynek pompás figurái egész generációkat mulattattak meg. a filmtechnika jóvoltából újra nekiindul a hódítás útján. Gyalui Jenő kolozsvári barátunk írja nekünk, hogy a peleskei nótáriust a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója négy fölvonásban átdolgozta és átültette filmre. A film, amelyhez a peleskei nótárius címszerepét Szentgyörgyi István, a kolozsvári színház kitűnő veterán művésze játszotta le, a bohózatot úgy tárja a néző elé, amint azt a peleskei nótárius alakjának megteremtője, Gvadányi József báró elgondolta és amint Gaál József darabjában a színpadon be nem mutathatta. A vásznon láthatjuk ugyanis azokat a jeleneteket is, amelyek a darabban csak a színfalak mögött játszódhattak le — képzeletben. Így bemutatja a film a peleskei nótárius kalandját a bikával. Elénk tárul a hatalmas síkság, rajta a százötven főből álló gulya. Békésen kocog a nótárius lóháton, amikor észreveszi a bika. nekirugaszkodik, de — amint Gaál József mondja — a juhászok még idejében kimentik. Rendkívül érdekes a kivitel módja, amint a bikaüldözést a filmen megvalósították. A Kolozsvár mellett fekvő Szászfenes községben egy pontra terelték a gulyát s a bikát jó távolságban hagyták a tehenektől. Ott tizenkét markos legénynek kellett tartania, amíg a nótárius lóháton a csorda elé kocogott, akkor a bikát elbocsátották. A bika nagy dühvel rohant a csorda közelében haladó nótárius felé, akinek ugyancsak igyekeznie kellett, hogy a bika üldözése komoly valósággá ne váljék. Későbben a lovon száguldó betyárokkal akad kalandja a nótáriusnak s ezt is csodás elevenséggel örökíti meg a film. úgyszintén azt a jelenetet is, amikor a szellemek Tuti Dorkát fölviszik a Gellérthegyre és hordóban legurítják. Kolozsvár mellett van egy magas domb, mellette nagy vízmosta szakadék, az úgynevezett Törökvágás. Agyagos és meredek omlás, itt gurították alá a hordót.” (Budapesti Hírlap, 1916. június 24.)

„Tudvalévő, hogy a régi magyar irodalom egyik legszebb elbeszélő művét a Peleskei nótáriust is megfilmesítette a Corvin. A Peleskei nótárius szerepét remekbe játszotta meg a kolozsváriak híres színésze Szentgyörgyi. Igazi, drága magyar figura az, amely alakításában a vászonról a képzeletünkbe lopódzik, Istenadta művészete magyar derűt fog a nézőtérre lopni. A filmet a művészi értéken felül a szabadtéri, festői hátterek is a legszebb magyar filmek közé emelik.” (Mozihét, 1917/6)