A VÉN BAKANCSOS ÉS FIA, A HUSZÁR

Tartalom

Sugár Mihály, a „vén bakancsos” megelégedetten éldegél Laci fiával a falujában, ahol ezermester hírében áll. Kinek óráját javítja, kinek tehenét gyógyítja, kinek lovát patkolja, még képeket is pingál, rigmusokat farag, szóval mindenhez ért, mint az olyan ember, aki tizenkét évig ette a császár kenyerét. Laci beleszeret Veres kocsmáros szép lányába, Ilonába. A fiatalok nagyon jól megértik egymást, de a felfuvalkodott és kapzsi természetű kocsmárosnak más tervei vannak lányával. Gazdag emberhez szeretné feleségül adni, s ezt meg is mondja Lacinak. A fiú elpanaszolja bánatát apjának, s a vén bakancsos megígéri, hogy majd ő beszél a kocsmárossal, és észre téríti. Veres kocsmáros azonban hajthatatlan, s kitiltja Lacit a házából, de a fiatalok az apai tilalom ellenére is találkoznak. Katonákat verbuválnak a faluban. A kocsmáros Frici fiát is besorozzák, s az elhízott, puhány fiú sírva szalad apjához a szörnyű hírrel. A falu kántora azt tanácsolja a kocsmárosnak, hogy ígérje oda Ilon kezét Lacinak azzal a kikötéssel, hogy Frici helyett elmegy katonának. A legény örömmel vállalkozik erre, csupán azt kéri, hogy a kocsmáros távollétében emberségesen gondoskodjék öreg édesapjáról. Múlnak az évek, és Taliánországból Laci halálhírét hozzák. Ilon mély szomorúsággal szívében gyászolja kedvesét, és hallani sem akar arról, hogy apja kívánságának eleget tegyen, s kezét az újfalusi bérlőnek adja. Szomorúan telnek a lány napjai, csupán egyetlen barátnője, Lidi vigasztalja. Egy napon daliás huszár állít be a kocsmába, s beszédbe elegyedik Ilonnal, aki csak akkor ismeri fel a huszárban Lacit, mikor a legény megkérdezi: „Ilon, hát nem ismersz rám?” Egymás nyakába borulnak, de az öröm édes poharába egy cseppnyi keserűség vegyül. A daliás huszárnak hiányzik a fél karja. Futótűzként terjed a hír a faluban, hogy a halottnak hitt Laci hazakerült. A vén bakancsos rohan a kocsmába, hogy keblére ölelje fiát. Veres kocsmárosnak azonban sehogy sem tetszik a váratlan fordulat, s azzal hűti le a szerelmes legényt, hogy a mai nehéz világban még két kézzel is nehezen tud megélni az ember. A vén bakancsos ravasz tervet eszel ki, melynek segítségével azután megszerzi fiának Ilont. A vén bakancsos tudja, hogy Veres kocsmáros a kántorral régóta kincset keres a mocsárban. A Ragyás-sziklához járnak éjszakánkén, s ott lesik, hogy mikor veti fel magát a láng, amely a kincs rejtekhelyét jelzi. A vén bakancsos kimegy hát fiával a sziklához, s egy ládát ás el a földbe. Aztán úgy tesz, mintha kincset keresne,  ásni kezd,  s éppen akkor találja meg a ládát, mikor a kocsmáros és a kántor arra járnak, s őt lesik. Ezek után abban a hitben tér haza a kocsmáros és a kántor, hogy a vén bakancsos meg a fia, a huszár elkaparintotta orruk elől a kincset. Ezt a hiedelmüket még jobban megerősíti az a körülmény, hogy a vén bakancsos aranypénzzel fizet a kocsmában. Most a kocsmáros, de a kántor is azon igyekeznek, hogy Lacit megszerezzék lányaiknak. S mivel Laci és Ilon még mindig szeretik egymást, a kocsmáros örömmel beleegyezik a házasságukba.  Mikor aztán kiderül a turpisság, hogy a vén bakancsos nem talált semmiféle kincset, a kocsmáros nem tehet mást, mint igyekszik jó képet vágni a tréfához. 

Short English content: Laci loves the daughter of the inn-keeper, Ilonka, whose father does not want to hear about their marriage. Laci goes to fight in the war in place of the inn-keeper’s son. The inn-keeper promises to let his daughter marry him upon his return. Years have passed. The inn-keeper and the cantor look for treasures during the nights. When the father of Laci learns about the death of his son from a letter written by the son of his neighbour, Ilonka is about to marry another man. But the son, believed to have been dead, suddenly returns. Unfortunately, he cannot embrace his lover with both of his hands, one of them has been lost. The inn-keeper does not want to give his daughter to a single-handed man. To help the young lovers, the cunning old Mihály pretends to have found the treasures looked for by the cantor and the inn-keeper for so long, and the inn-keeper happily agrees to keep his former promise.

Galéria

Vélemények

Ezt az életképet gondosan kidolgozott színészi játék, közeliekre koncentrált képvezetés, a megértést segítő rendezés jellemzi. (…) A színészi játék sokat kifejez; tapasztalt, összeszokott, fegyelmezett együttest láttunk. Szép emlék ez a film a kolozsvári Nemzeti Színház társulatától. A vén bakancsos arcjátéka a fia hamis halálhírére kifejező, egyszerű; nem hadonászik, ahogy az már akkor szokás volt. Általában meglepőek a testtartással, szemrebbenésekkel, szájmozdulatokkal, tekintettel dolgozó közelképek. Funkciójuk van, ritmusuk van. Ami a legfontosabb: a film atmoszférát teremt. Semmi színpadszerűséget nem érzünk sem a játékban, sem a képsorokban. Pedig a kamera állása is merev, itt is mintegy a nézőtéren ülő közönséget helyettesíti. Igen ám, de a sok és jól megválogatott külső felvétel – Janovicsék itthoni specialitása volt a lehetőleg helyszínen való forgatás, már csak a komoly műterem hiánya miatt is – mégis oldja ezt a merevséget, közelebb hozza a helyszínt s vele a cselekményt. (Nemeskürty István: A magyar film története (1912 – 1963). Budapest, 1965. 55–56. p.)