Illés Jenő
rendező, forgatókönyvíró, operatőr, író

Apja: Illés Vilmos, Debrecen környéki földbirtokos
Felesége: August Pheil berlini nagyiparos leánya Käthe Pfeil
Lánya: Illés Harriet
Veje: Nemeskürty István

Illés Jenő a budapesti műegyetemen szerzett gépészmérnök diplomát. A műszaki tudományok mellett az irodalom is vonzotta, egyetemi hallgató korában Gaudeamus címen egyetemi diáklapot szerkesztett (1901). Katonaéveinek leszolgálása után, 1905-től a berlini műegyetemen folytatta tanulmányait, majd egy berlini műszerészgyár mérnökeként helyezkedett el. Közben irodalmi ambíciói sem szűntek meg. 1906-tól tárcákat írt a Berliner Tageblatt-ba.  1908-ban a berlini Lichtspiele Mozartsaale nevű nagy berlini mozi igazgatója lett.  1910-ben két kötete is megjelent: Kalamitäten (novellák, 1910) és Die drei Väter: roman von der Tauentzienstrasse  (regény, 1910). Ez utóbbi egy éven belül három kiadást ért meg. Tábori Kornél a Pesti Napló 1911.02.19-i számában magyar származású író-nevezetességként említi Illés Jenőt.
Ő volt az első magyar filmrendező, bár nem Magyarországon, hanem Berlinben, Eugen Illés néven kezdte filmes karrierjét. 1911-ben a Pathé Frères berlini produkcióinak operatőre és rendezője lett. 1912-ben Alfred Duskes berlini filmvállalkozó Litteraria néven filmvállalatot alapított és a műszaki tudású, íróként ismert Illés Jenőt szerződtette rendezőnek és operatőrnek, 600 márka havi fizetéssel, ami akkor jelentős összeg volt (mai viszonyok között kb. 3000 Euro). Először a Berliner Tageblatt Ulk című vicclapjának filmes változataként egy éven át, kéthetenként, összesen 24 alakommal 150 méternyi időszerű filmtréfákat forgatott a berlini életből Ulk im film címen. Ezzel párhuzamosan már játékfilmeket is rendezett. Első filmrendezése: Die Sphynx (1912), Erna Morena első filmszerepe. Ettől kezdve mintegy húsz filmet forgatott Erna Morena főszereplésével. Ezekben az években mellette tanulta ki a filmes szakma fogásait Garas Márton. Illés első nemzetközi sikerét a Delila (1913) című filmmel aratta, mely Clara Viebig, akkor népszerű írónő Kinder der Eifel című, 1897-ben megjelent társadalombíráló regényéből készült, helyszíni külső felvételekkel. Magyarországon a Seelen die sich nachts begegnen című, 1915 tavaszán forgatott filmjével mutatkozott be 1915 novemberében. A film magyar címe: Bolygó lelkek. A magyar sajtó a filmet kedvezően fogadta, Korda Sándor méltatta a Mozihétben.
Magyarországra az első világháborús katonakötelezettség miatt, 1915 májusában tért haza. Az orosz fronton kezdte meg szolgálatát, Szurmay tábornok alárendeltségében. Szurmay filmforgató-csoportot szerveztetett vele. Katonai szolgálata alatt néhány, ezer méteren felüli dokumentumfilmet, afféle front-riportázsokat rendezett – az első ilyenfajta filmeket Magyarországon.  Hőseink diadalútja Galiciában (1915) és a Csonka és béna katonák között (1915) című egész műsornyi dokumentumfilmjével országos feltünést keltett.
Leszerelése után a Kino-Riporthoz szerződött. Ennél a vállalatnál működött Berlinbe való visszatértéig, 1917 februárig. Ez idő alatt 9 játékfilmet és néhány dokumentumfilmet rendezett. Magyarországon készült filmjei közül legnevezetesebb az úttörő jelentőségű János Vitéz /1916/, melynek sikerével az egyik legnagyobb és leproduktívabb magyar filmgyár, a Star megalapításának feltételeit teremtette meg. Budapesti működése során több filmszínész tehetséget fedezett fel, így Lenkeffy Icát, Deésy Alfrédot, Kertész Dezsőt, Hollay Kamillát.
1917 őszén visszatért Berlinbe. Berlini évei alatt több regénye jelent meg, számos forgatókönyvet írt és több mint 120 filmet rendezett. Kalandos akciófilmjei, komédiái és melodrámái nagyon népszerűek voltak. Több némafilmsztárt ő fedezett fel (Erna Morena, Lotte Neumann, Leontine Kühnberg). Többek között ő rendezte Pola Negri első németországi filmjét (Manie, 1918). A nemzetközi szakirodalom is számon tartja, a szintén Pola Negri főszereplésével készült Der gelbe Shein (A bárca, 1919) című filmet. Meghívta Berlinbe ifjúkori jó barátját, Somlay Artúrt. Somlay első berlini filmszerepe az Illés Jenő rendezte Komödie eines Lebens (1918) volt. 1921-ben forgatta, Somlay Artúr és Fritz Kortner főszereplésével Der Eisenbahnkönig /A vasútkirály/ című világsikeres, kétrészes filmjét. Ezt saját vállalkozásában készítette; a haszonból nemzetközi filmkereskedelmi vállalatot alapított, melyet New Yorkban is bejegyeztetett. 1923-ban újabb világsikeres filmet rendezett a műszaki haladástól megmámorosodott emberiség tragédiájáról: a 2001-ben játszódó "science fictiont", Die Todgeweihten címen. Illés e filmjében minden műszaki tudását és leleményét latba vetette.
Utolsó filmjét 1927-ben forgatta, svédországi külsőkkel, Karin Michaelis regényéből: Das gefährliche Alter, Asta Nielsen főszereplésével. Budapesten 1929. május 2-án mutatták be a Radius és az Orion mozikban.
A tízes évek végén a magyar filmek németországi forgalmazásának támogatására létrehozott egy vállalatot. A korabeli magyar szaklapok is írnak erről a tevékenységéről: a wilmersdorfi Wittelsbach mozgóképszínházban az ő német bevezetőjével mutatták be a például a Karthausi és a Mire megvénülünk című filmeket.
A húszas évek végétől kezdve filmvállalatát irányította és a tulajdonát képező, vagy általa bérelt berlini mozikat vezette. Véleménye szerint addig forgatott filmjeinek színvonalát nem tudta volna meghaladni, ezért vonult vissza a rendezéstől.
A harmincas évek második felében a német filmkamara megbízásából német-magyar koprodukciók szervezésébe fogott. Erről 1935-től kezdve tudósítanak a magyar lapok /Magyarország, Az Est, Színházi élet/. Nyilatkozat szerint "az elcsépelt, lejáratott és bennünket igen gyakran ferde színben feltüntető külsőségek után a magyar népi lelket, a magyar ősi kultúrát tükröző filmeket" óhajtott forgatni. A tárgyalások a magyar és a német irányító hatóságok között nehézkesen haladtak, hol a téma, hol egyéb körülmények merültek fel akadályként. Illés Jenő például ragaszkodott ahhoz, hogy az első produkció egy Irinyi János életfilm legyen, de mivel a német fél nem kívánt egy magyart a gyufa feltalálójaként ünnepelni, a terv megfeneklett. Több ilyen kudarc után az 1939 őszén kitört háború miatt végleg befagytak a tárgyalások. Illés Jenő ekkor családostul végleg letelepült Magyarországon. Megélhetését saját és felesége vagyona biztosította.
1945 után az akkori hatóságok megkeserítették életét. Vagyonukat – már ami a bombatámadások után Berlinben megmaradt – zárolták. Őt nagyrabecsülő kortársai azonban foglalkoztatni kívánták. Pánczél Lajos Moziélet című hetilapjában A magyar film jövője címen vezércikkre kérte fel /1946.12.20/. Balázs Béla, akit Berlinben ismert meg, megbízásokat adott neki /1949.03.05-én keltezett levelében "Különleges felvételek filmtechnikai fogásai" címen szakkönyvet rendelt tőle. Balázs Béla halála, illetve megelőző zaklatása végleg elkeserítette. Ifjúkori barátai közül Somlay Artúrral tartott változatlanul kapcsolatot. Somlay öngyilkosságát /1951.11.10, szerencsére/ nem érte meg, – ő egy hónappal korábban távozott az élők sorából. Illés Jenőt családja körében, emberi békességben érte a halál.
Halála után 22 évvel, 1973-ban a londoni "St. James Press LTD" levélben arra kérte: mint a világ nagy filmrendezőinek egyike, írná meg emlékiratait…

Magyar filmrendezései:

1. Hőseink diadalútja Galiciában (1915)
2. Csonka és béna katonák között (1915)
3. Romlott emberek között (1915)
4. Pardon, tévedtem (1915) filmszkeccs
5. Szulamit (1916)
6. Monna Vanna (1916)
7. A világ csak hangulat (1916)
8. Az újszülött apa (1916)
9. A grófnő betörői (1916)
10. Jobb erkölcsöket (1916)
11. Házasság a Lipótvárosban (1916)
12. János Vitéz (1916)

Forgatókönyvíró:

1. Szulamit (1916)
2. Monna Vanna (1916)
3. A világ csak hangulat (1916)
4. Az újszülött apa (1916)
5. A grófnő betörői (1916)
6. Házasság a Lipótvárosban (1916)
7. János Vitéz (1916, Rákosi Tiborral)

Operatőr:

1. Hőseink diadalútja Galiciában (1915)
2. Csonka és béna katonák között (1915)
3. Romlott emberek között (1915)
4. IV. Károly megkoronázása (1916)
5. Az újszülött apa (1916)
6. A grófnő betörői (1916)
7. Jobb erkölcsöket (1916)

Forrás: Illés Harriet és Nemeskürty István által a Filmarchívum kérésére 1997-ben írt életrajz ♦ Nemeskürty István: A mozgóképtől a filmművészetig ♦ Castiglione- Székely: Filmlexikon ♦ Wikipédia ♦  Magyar Életrajzi Lexikon