IV. KÁROLY KIRÁLY ÉS ZITA KIRÁLYNÉ MEGKORONÁZÁSA

Tartalom

I. rész.:

00’58”- Habsburg Károly, felesége, Bourbon-pármai Zita, fiúk Ottó és kíséretük, 1916. december 27-én vonattal érkeznek Budapestre. A királyi pár a Lánchíd felől, ünneplők sorfala között, nyitott hintón kocsizik fel a budai Várba.
02’52”- A Parlamentből távozó főrendek és képviselők – köztük, a későbbi miniszterelnök Károlyi Mihály – az épület lépcsőjén csoportosulnak. Majd gyalogosan és hintókon a várpalotába érkeznek, hogy átnyújtsák az uralkodónak aláírásra a koronázási hitlevelet (Diploma inaugurale).
05’20”- A király és a gyászruhás királyné, automobilon a Mátyás-templomhoz megy megtekinteni az előkészületeket. (A Budavári koronázó főtemplom belső díszítését Lechner Jenő építész tervezte.)
06’19”- Az ünnepségen részt vett I. Ferdinánd bolgár cár és második felesége Eleonóra reussi és köstritzi hercegnő. Kíséretükkel elhaladnak az épülő emelvények előtt.
06’30”- December 29-én, a koronázási jelvényeket tartalmazó ládát a királyi testőrség és a koronaőrök díszes kísérettel a Palotából a Mátyás-templomba szállítják.
09’44”- 1916. december 30-án, a koronázási menet elindul a Várpalotából a Mátyás-templomba. (Az időjárás szeles, csapadékos.) A királyi hintó előtt a törvényhatóságok – vármegyék, és a 25 törvényhatósági jogú város – küldöttjei meghajtják a zászlóikat. A királyi pár baldachin alatt vonul be a templomba. A templommal szemben, a korabeli Pénzügyminisztérium épületének erkélyéről, többek között a Budapesten székelő főkonzulok feleségei követték az eseményeket; az épület melletti tribünről pedig a Reichsrat – osztrák parlament – küldöttségének, a templomból kiszorult meghívottjai. (Képsorokon nem látható.: A Mátyás-templomban zajló koronázási mise, ahol IV. Károlyt szent olajjal felkenték, felöltötték rá a koronázási jelvényeket, majd Csernoch János esztergomi érsek, hercegprímás és gróf Tisza István miniszterelnök, mint nádorhelyettes a fejére helyezték a koronát. – Károly kérte, hogy József főherceg helyett Tisza koronázza, a főherceg emiatt távol is maradt az ünnepségről. – A pápa a bécsi nunciust, gróf Valfré bíborost bízta meg – apostoli legátusi minőségben –, személyes képviseletével.)

II. rész.:

14’00”- Snittek a tengerészek sorfala mögötti tribünökről, népviseletes emberekről, a Halászbástya előtt felsorakozott királyi testőrségről (alabárdosok), majd a koronaőrök sorfaláról a Mátyás-templom bejáratánál és ugyanitt a szertartás végét váró tömegről.
16’30”- Zita királyné, Ottó trónörökös és kíséretük visszatérnek a Palotába. A képsorok a fedett királyi díszhintó szinte teljes útját végigkövetik.
22’11”- IV. Károly, immár „Magyarország s Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok” felkent királya kíséretével a templommal szemben álló Szentháromság-szoborhoz sétál, a koronázási eskütételre. (Károly kérésére, a történelmi egyházak főpapjai mellett, először vesznek részt koronázáson a magyarországi izraelita hitközségek vezetői.)
23’09”- Az eskü szövegét Tisza István miniszterelnök nyújtja át Csernoch János esztergomi érseknek. A filmösszeállítás, az eskütétel aktusáról három kameraállás vágatlan snittjeit szerkeszti egymás mögé.
25’08”- IV. Károly és kísérete levonul az esküemelvényről. Az ezt követő Szentháromság téri életképekben, a királyi kíséret tagjaként tengerész egyenruhában feltűnik Horthy Miklós, későbbi kormányzó is.
26’00”- A király és kísérete a Mátyás-templomtól a Szent György térre indul, a koronázási dombhoz. A lovasmenetet a törvényhatóságok zászlós küldöttei vezetik, élükön Budapest főváros küldöttei, a főváros zászlajával Harrer Ferenc. Mögöttük, gyalogosan vonulnak az esemény egyházi és világi vendégei. A menet közepén, az ország zászlóit lóháton vivő zászlósurakat – köztük gróf Andrássy Géza és gróf Keglevich Gábor –, XVI. századi díszruhájában Esterházy Miklós herceg követi az ország kardjával, mellette Walter Gyula püspök, az apostoli kereszttel. Utánuk IV. Károly király, a Krőzosz nevű, fehér arab ménen.
30’30”- A Szent György téren, a József-palota (korábban Teleki-palota, a baloldalon) és a Honvédelmi Minisztérium épülete előterében, az ország összes vármegyéjének és szabad királyi városának földjeit is magába foglaló „királydombra” a Szent György utca irányából felvágtat a király.  Itt a Szent István-karddal szimbolikusan a négy égtáj irányába egy-egy kardvágást, „napvágást” tesz. A kardcsapások az uralkodó haza iránti kötelességét fejezték ki: a hazát bármely oldalról támadó ellenségtől megvédi.
32’00”- A felvételek hátterében az ünneplő tömeg szuvenírgyűjtés céljából ellepi a királydombot. Életképek a térről.
32’50”- A filmet a Lánchídon átrobogó debreceni ötösfogat, a király és kíséretének távozása zárja.

(Képsorokon nem látható.: A szertartás utolsó eleme, a szimbolikus koronázási ebéd a Palotában és a defilier-cour, azaz udvari felvonulás és bemutatkozás a királyi családnak.)

A film teljes hosszban megtekinthető az European Film Gateway honlapján:

http://www.europeanfilmgateway.eu/detail/KÁROLY%20KIRÁLY%20KORONÁZÁSA/manda::88acde12c0a4684a4f89828c2bfc7722

Kimaradt jelenetek

Érdekességek

• A filmezés jogának megszerzéséért nagy küzdelem folyt. Osztrák és magyar filmgyárak versengtek a forgatási engedélyért. A koronázás ünnepét rendező bizottság végül két magyar filmgyár együttes munkájára bízta a filmforgatást és a technikai kivitelezést: az Uher filmgyár és a Kino-Riport kapta a megtisztelő feladatot.
• A királyi pár négy napot töltött a koronázás alkalmából Budapesten. A felvételek a látogatás és a ceremónia külső helyszíneken zajló eseményeit rögzítik, kronologikusan szerkesztve. A film nemcsak magát az eseményt dokumentálja mozgóképen, hanem a magyar koronázás szertartási rendjét, előírásait is. A templomi ceremónia filmrevételét azonban nem engedélyezték, zavarta volna az ünnepélyességet.
• Az uralkodó a koronázás napjának estéjén visszatért a Bécsbe.
• A véletlennek köszönhetően, – a nem túlzottan baráti viszonyt ápoló – Károlyi Mihály és Horthy Miklós ugyanannak a filmnek a szereplői.
• Az aktus ”főrendezője” Losonczi gróf Bánffy Miklós - színházi szakember, író, politikus - volt.
• A filmfelvételek rendezőjét (vagy rendezőit) nem ismerjük. Lohr Ferenc önéletrajzi könyve Balogh Bélát nevezi meg rendezőnek, de korabeli források nem említik az ő nevét, valószínűbbnek tűnik, de ez csak feltételezhető, hogy az egyik Kertész Mihály lehetett, aki ekkor a Kino-Riport főrendezője volt, s aki egy pillanatra a filmben is látható. 
• A Szent György tér – Tárnok utca – Szentháromság tér útvonal díszítését, tribünjeit és a koronázó dombot Koós Károly és Györgyi Dénes építészek tervezték. Az eskütételhez az emlékművet Pogány Móric építész tervei alapján egészítették ki.
• A film korabeli fogadtatása nem volt mentes a támadásoktól. Bírálták az operatőri munkát, a képek minőségét, hiányolták a belső felvételeket - így a Mátyás-templomban zajló szertartás és a koronázási lakoma filmre vételét, amelyeket az újságokban beharangoztak.

Galéria

Vélemények

Részlet Vas Sándornak, a szegedi Korsó mozi tulajdonosának Mozihét 1917/1. számában megjelent panaszleveléből: " Ez a két vállalat ősi magyar szokás szerint akarta honorálni a koronázó bizottság szívességét és a mozgóképszinháztulajdonosok zsebére 50.000, szóval ötvenezer koronát ajánlottak fel jótékony célra. Istenem! Hát miért is ne lettek volna gavallérok, hiszen nem ők, hanem a mozisok fizetik azt és ez a kis monopolium a helyes kihasználással együtt minimum 150.000, szóval egyszázötvenezer korona tiszta hasznot is jelent a két vállalatnak, nyolc—tiz napi munkáért. Azonban nekem is meg kellett hajolnom a két vállalat érve előtt. Ez az érv az volt, hogy előreláthatólag egy új koronázás megint csak 60 év múlva lesz, már pedig minden 60 évben joggal kereshet két ilyen nagy vállalat 150.000 koronát... Most rátérek cikkemnek tulajdonképeni céljára ; összehasonlítást akarok tenni a magyar és külföldi gyártmányok között ... A Sacha-gyár készítette a felvételt a király temetéséről. Olyat, amilyet talán még soha sem láttunk és ellátták nem csak Ausztriát, hanem Magyarországot is és a temetés utáni napon már Szegeden is játszottuk a filmet. Ennek a filmnek a teljes vételóra 1.40 koronába került méterenként. Ezzel szemben a magyar filmvállalatok készítettek a koronázásról felvételt, amely felvételek semmi körülmények között sem feleltek meg egy ilyen történelmi nevezetességű aktus megörökítésének. Az ára azonban, nem megvételre, hanem csak kölcsönbe 4 korona volt méterenként... De az, aki a szakmát ismeri, nem is csodálkozhat a felvételeken, ha átnézi azoknak az operatőröknek a névsorát, akik a felvételeket eszközölték. Hét géppel fotografáltak és csak egy pár operatőr volt a fotográfusok között, mig a többi amatőr volt."

Az Uher filmgyár és a Kino-Riport válasza az őket éret támadásokra:„Az Est pártatlanságának és hatalmas nyílvánosságának védelmét kérjük azzal a támadással szemben, amelyet ellenünk elkövetni készülnek. Ez évben közel hatvan nagy magyar képet készítettünk, a hazai irodalom jeleseinek munkáit filmesitettük meg és ezek után — halálra ítéltek minket. Gyári produkciónkra bojkottot szerveznek, mert, úgy mondják, drágán adtuk a koronázási filmet. Ezzel szemben a valóság az, hogy a film eddigi forgalmából hatvanezer korona jut hadi jótékony célra és a két gyár keresete a legminimálisabb, a mozisok nagy átlaga 12—20 fillérért játszotta méterét a képnek. A bojkott-mozgalomnak egész más oka van. Valutajavítás érdekében, ugyanis a kormány eltiltotta a film behozását is. A filmkölcsönző vállaltok állást foglaltak a rendelet ellen, élükön a Projektograph-fal. A vállalat egyik igazgatója minket, gyárosokat is mobilizálni igyekezett, de mi kimondottuk, hogy a kormány intézkedésében a hazai filmgyártás erős védelmét is látjuk.
A Projektograph ez állásfoglalás után közölte, hogy a Projectograph r.-t. nagy filmgyárat alapít. Ehhez joga van a Projectographnak, felelete azonban hiányos volt, mert a bojkott- mozgalom bejelentését elmulasztotta, ahhoz suba alatt látott hozzá: összes színházai nevében kötelezően kijelentette, hogy filmjeinket nem játssza. Ezt az ívet most körözik az egész szakmában. És ezzel egyidejűen emlékiratban panaszolják el a kormánynak, hogy a filmbehozatali tilalom nyomában olyan nagy lesz a film-hiány, hogy a mozgóképszínházak csődbe jutnak. Itt lett közérdek a mi panaszos levelünk publikálása. Mert a míg a kormányt a mozik csődjének a rémével akarják emlékiratukkal — amelyre felvilágosító írással szolgálunk a szakminisztériumoknak — engedékenységre szorítani a film-hiány hangoztatásával, ugyanakkor bojkottal sújtják azt a két gyárat, a melyek a hazai (filmszükségletnek — kedvező konjunktúrával és vállalkozás, befektetés lehetőségével — ötven százalékát ellátni képesek lesznek.” (Az Est, 1917, február 1.)

Pressburger Arnold: „A film qualitására nem akarok részletesebben kitérni, meg kell azonban jegyeznem, hogy értesülésem szerint a publikum köréből több ízben hangzott el az a megjegyzés, hogyha a filmet az állítólag külföldi Sascha-Messter gyár készíti, az kétségkívül jobban sikerül.” (Mozihét, 1917/3)

Korda Sándor: „A koronázási film technikailag nem volt tökéletes: - és ez határozottan a két filmgyár hibája. Igaz, hogy rossz idő volt, s hogy ebben az időben nem lehet egészen jó felvételeket csinálni – de már láttunk hasonló körülmények között készült olyan filmriportokat, amelyek toronymagasságban állottak a koronázási film fölött. …. Az tény, hogy az eskün, a felvonulás egy részletén s a kardvágáson kívül, s ez utolsó is messziről volt fotografálva – alig volt olyan felvétel, amely csak egy kissé is visszaadta volna a koronázás ünnepségének nagyszerű voltát. …. Hibája a két filmgyárnak az is, hogy nem tudta és talán nem is akarta meggyőzni a koronázási rendezőbizottságot arról, hogy a koronázási filmből üzletet csinálni nem szabad. Magyarországon húsz millió ember Boda Dezső szavai szerint — csak moziban láthatta a koronázási filmet. E filmek minél olcsóbbnak és minél publikusabbnak kellett volna lenni.” (Mozihét, 1917/4.)