Filmtechnikai specifikáció
Némafilm, eredeti hossza a korabeli források szerint: 955 méter.
Fellelhetőség, források
Bibliográfia
Mozihét, 1915/27, 31, 32, 35, 38
Mozgófénykép Híradó, 1915/42
Képes Mozivilág, 1920/3, 12
Mozi Élet 1920/3
Belügyi Közlöny, 1920. 806. p.Lajta Andor: A magyar film története II. 110. p., IV. 78-79. p. (Kézirat, MaNDA Könyvtára.)
Nemeskürty István: A mozgóképtől a filmművészetig. Bp. 1961. 350 p.
Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1896-1918. Bp. 1966. 314., 325. p.
Ábel Péter: A magyar filmek törzslapjai (Kézirat, MNFA Könyvtára.)
Gaál Éva: A magyar hivatásos filmrendezők portréja és tevékenysége (1900-1920). 1974. (Kézirat, MaNDA Könyvtára.) 156-57. p.
Kőháti Zsolt: Tovamozduló ember tovamozduló világban. Bp. 1996. Magyar Filmintézet, 84. p.
Tartalom
A városligeti tó partján a híd alatt kitett gyermeket talál egy rendőr. Ez a kitett emberpalánta a darab hőse. Az ő szomorú és viszontagságos életét meséli el a film, melynek eredeti célja, hogy a rendőrség társadalom perifériáján élők körében végzett szociális munkáját népszerűsítse. A hős élete során többször kapcsolatba kerül a rendőrséggel, amely nemcsak megtorlóként, hanem segítőként is fellép. A kisfiú először falura kerül gonosz nevelőszülőkhöz, akik ütik-verik. Majd mikor felcseperedik, az ifjú lélek első felhevülésével beleszeret egy asszonyba, aki miatt ártatlanul börtönbe kerül. Mikor kiszabadul a rovott múltúakat sújtó társadalmi előítéletek miatt ismét romlott emberek közé sodródik, s bűnbe keveredik. Odalent a posványban találkozik egykori szerelmével, ki időközben szintén elzüllött. Megrázza lelkét a találkozás, végleg hátat fordít a bűnnek, és új életet kezd.
Vélemények
„Pár hétig szinte misztikus volt a lapok hasábjain ez a szokatlan, de frappáló erejű cim. Senki sem tudta, hogy mi rejlik mögötte, mig végre kiderült, hogy a Schwarzenberg és Társa uj, az idén készült magyar filmjéről van szó. Már irtunk Geguss Dániel rendőrtanácsos izgalmas érdekességü darabjáról. Megírtuk már, hogy szinte az egész magyar királyi államrendőrség apparátusa segédkezett a filmet minél nagyobb vonalára fejleszteni — és Illés Jenőnek, a kiváló berlini filmrendezőnek magas szakértelmével és fejlett művészi ízlésével sikerült is egy abszolút nivós magyar filmet kihozniok. Legközelebb már a publikumsiker fogja igazolni a jóslásunkat, mert a film megjelenési terminusa egészen közel van.” (Mozihét, 1915/35)
„A szinmű négy felvonásra tagozódik, s annak a példázata, hogy egy akaratán kivül züllésnek indult gyerek miként nem rendelkezik elegendő erővel ahoz, hogy az előítéletekkel küzdjön. Verizmussal telitett, megindító a cselekménye a darabnak, amelynek során rendre felvonulnak előttünk a közrend és az igazságszolgáltatás intézményei, igy a gyermekmenhelyen találjuk magunkat egy helyütt (Szana királyi tanácsos, a lekötelezően szives igazgató maga is belejátszik a darabba), látjuk aztán a gyűjtőfogházat, a rendőrséget, a törvényszéket, az alkoholisták menházát és sok más ilyen intézményt. Közreműködik azonkívül Viclos rendőrfelügyelővel az élén a lovas és gyalogosrendőrök egy csoportja is. A mindenképpen pesti kép egyike a legizgalmasabb menetű drámáknak is. Somlay Artur és Fraknói Ilona játsszák a főszerepet benne, s a többi szereplők közt feltűnően jó Szemere Gyula. A felvétel és rendezés a Berlinből hazatért rendkívül ügyes és avatott rendezőnek, Illés Jenőnek műgondját, kezemunkáját dicséri. A magyar filmek eddigi sorában kiemelkedő jelentőségű lesz ez a darab.” (Mozihét, 1915/32)