LYON LEA

Tartalom

Az úr rettentő 1914-ik esztendejében a csöndes galíciai faluba is elért a háború vihara. Egy napon kozákok jelentek meg a környékbeli hegyekben, s a kihalt utcákat alkonyatkor sikoltások és ordítozások verték föl. A fekete éjszakában a felgyújtott házak tüze világított. Kozákcsapat szállta meg a falut, melynek híressége volt Lyon, a bölcs csodarabbi és annak csodaszép leánya, Lea. Az orosz sereg parancsnoka, Konstantin nagyherceg hallotta már a szép Lyon Lea hírét, és elhatározta, hogy megszerzi a lányt, ha lehet szép szóval, ha nem, hatalommal. A rabbi Leát öregasszonynak öltöztetve várta Konstantint, akit hozzá szállásoltak be. A herceg azonban a hamis ősz fürtök alatt is észrevette Lea mély tűzben lobogó szemét. Jóshua, Lea vőlegénye az ablakon át leselkedett. A herceg észrevette, elfogatta a fiatalembert, és vele adatta a falu tudtára akaratát: Ha Lyon Lea nem lesz a maga jószántából a hercegé, felgyújttatja és felkoncoltatja az egész falut. A rabbi feltette lányának a kérdést, hogy mit akar inkább: a halált, vagy a gyalázatot? Lea nem bírta a halálra elszánni magát. Nem tudott úgy dönteni, ahogy apja szerette volna: a gyalázatot, az életet választotta.
A herceg ekkor már nem pusztán érzéki vágyakozással közeledik Leához. A leány üde, vad egyénisége, amely olyannyira más volt, mint a moszkvai hercegnők modorossága: lebilincseli. Szerelem gyullad a szívében, s a lány sem marad érzéketlen a szép ifjú katona iránt. A rabbi, megtörve siratja el s átkozza ki leányát. Közben a púpossal, a falu bolondjával jelentéseket küld az oroszokról a magyar csapatoknak, segítve megkezdett offenzívájukat.
Az oroszoknak hamarosan menekülni kell, Konstantin herceg azonban nem tud megválni Leától. Magával akarja vinni a lányt, Lea azonban vonakodik elhagyni otthonát. Konstantin az utolsó percek izgalmában nem sokat törődik a lány ellenkezésével. Erőszakkal teszi lovára, s indul csapatai után, amelyek már rég elhagyták a falut. Ezt a jelenetet kilesi a púpos, aki útba igazítja a herceg után induló huszárőrjáratot. Ő maga pedig Jóshuával kerülő úton a herceg elé akar vágni. A huszárok üldözőbe veszik a herceget. Vad hajsza kezdődik. Közben Joshua és a púpos a menekülő herceg elé kerül. Joshua  egy fa mögött várja, s le akarja lőni a vetélytársát. Eldördül a lövés, de az nem Konstantint, hanem Leát találja el. A herceg és a karjában ájultan heverő Lea lezuhannak a vágtató lóról. A herceg látva, hogy már nem menekülhet, a fogság helyett az öngyilkosságot választja. Futva érkezik a tragédia színhelyére a rabbi. Ráborul a lányra, akit elátkozott már, de akinek haló porában megbocsát, és megtörve rebegi a bibliai szavakat: „Az Úr adta, az Úr vette el, legyen áldott az Úr szent neve!”

Érdekességek

• A filmforgatókönyv jelentős mértékben eltért a színdarabtól.  " Persze a filmről hiányzanak a Bródy Sándor csudás melegségü szavai, hiányozni fog a lelketfogó tirádák sora: de részint rajta lesz, amit a szinpad nem tud : rajta lesz mindaz, amit a színházban csak elbeszélnek, ami ott a színfalak mögött történik." Színházi Élet, 1915/1
• A korabeli kritika kedvezően fogadta a filmszerűség érdekében véghezvitt változtatásokat, melyek a darab expozícióját és befejezését érintették. A filmen láthatóvá tették mindazt, amit a darabban csak elbeszéltek, s mozgalmas, látványos tömegjeleneteket, dekoratív plein-air felvételeket illesztettek a belső felvételek közé.
• Lényegesen megváltoztatták a darab befejezését, a színdarabban ugyanis maga a rabbi öli meg Leát, amikor megtudja, hogy leánya megszerette a herceget. „A filmen a befejezés a következő: Konstantin herceg ráakarja venni Lyon Leát, hogy szökjön vele együtt. Amikor a leány ellenkezik, behívja Tarászt, aki már nyergeli a lovakat, hogy fogja ölbe Leát — és vigyék magukkal. így történik. Leát a herceg elrabolja. A púpos azonban, aki tanuja volt a jelenetnek, megmondja a faluba érkező huszárőrjáratnak, hogy merre menekült a herceg. Az őrjárat üldözőbe veszi, a púpos pedig Jósuával megkerüli a herceget, hogy elébe vághasson. A terv sikerül. Jósua és a púpos megelőzik a herceget, akit ekkor már üldöznek a huszárok. Amikor a vágtató herceg Jósua előtt elrohan — ez rálő. Nem a herceget találja azonban, hanem Leát, aki leesik a lóról. A herceg is leszáll s amikor látja, hogy menekülni ugy sem tud már, öngyilkos lesz.” Színházi Élet, 1915/8  
• A színdarabhoz képest új volt az a jelenet, melyben a csodarabbi megkísérelte az orosz ezredes megvesztegetését. Csak a film mutatta be az orosz parancsnokságon játszódó jeleneteket, a kozákok menekülését és az első huszárcsapat bevonulását az elpusztított faluba.
• "Magyar film nem készült még akkora apparátussal, mint a Lyon Lea. Hatalmas statisztatömeggel igyekeztek tömeghatásokat elérni a rendezők, hogy a filmdarab méltó legyen teljesen a színdarabhoz. Hogy a film nagy jelentősége mekkora, bizonyítja az is például, hogy az egyik honvéd huszárezred ezredese a nagy író iránti tiszteletből öt szakasz huszárját napokig rendelkezésére bocsátotta a film rendezőinek. (Mozihét, 1915/29)
• A háborút a film sem mutatta be, csak néhány jelenettel érzékeltette.
• A film budapesti premierjén a szerző, Bródy Sándor is megjelent.
• A filmet Bécsben és Berlinben is engedélyezte a cenzúra.
• A Filmwoche című lapban az Anna Christensen bécsi cég a filmet, mint osztrák háborús drámát hirdette (Mozgófénykép Híradó, 1916/22)
• A Neues Wiener Journal egy szóval sem említi a szerző, Bródy Sándor, sem a rendezők nevét.
• A filmet Prágában is nagy sikerrel játszották.
• Bródy Sándor színdarabjából 1927-ben az Universal készített filmváltozatot Mary Philbin és Ivan Mosjoukine főszereplésével.  

Galéria

Vélemények

"Színpadi művet filmre dramatizálni nem könnyű és nem hálás leiadat. A színpadi darabot, pláne ha az ugyanakkor szerepel a színházi műsoron, mikor a belőle kivonatolt film is szinre kerül, minden részletével, sajátosságával a filmre szinte áttenni várja a publikum, megfigyel aprólékosságokat, amelyek esetleges hiányét fel fogja róni. A közönségnek igaza van, az átszerkesztett színdarab nem lehet más, mint amilyen a mű eredetben volt (mert hiszen a filmre is színpadon játszanak), ám az átdolgozónak épp abban van a művészete, hogy a mozidráma egészen elütő szerkezetében ugyanazt tudja összehozni, mint amit a színpadi mű kifejez.
S előrebocsájtván ezeket, az a film, amely Bródy Sándornak most szinrekerült regényes színműve, a Lyon Lea után készült, tökéletes és mindenben az iró intencióihoz és elgondolásához simuló. Hatásában, cselekményében ugyanaz a film, mint a szinmű, s itt következik a paradoxon, amely tulajdonképen dicséret — mégis egészen más. Művészi kézzel terjesztik ki, fejlesztik ki a dráma cselekményét ezen a filmen, mozgalmassá, káprázatosabbá teszik a mozi más apparátusai által, s a két ragyogó relief mégis hamisítatlan egy pór. Ám ami több a filmen, mint a darabban, az csak látszólag több. Mert egalizólódik a két bruttó, ha tekintetbe vesszük, hogy a színpadon elmondanak bizonyos cselekvéseket, s ezt viszont a filmen ábrázolni kell." v.i.: Lyon Lea (Bródy Sándor regényes színműve. Filmre átdolgozta Pásztory M. Miklós és Korda Sándor) In: Mozihét, 1915/31.

"A főkülönbség a moziszinmü meg a színpadi mű között az, hogy mindazt, amit a színdarabban csak elbeszélnek, a film meg is mutatja. Mindjárt az első jelenetekben például az ostromlott galíciai falu lakosságának riadtságát, rémületét jeleníti a film. A mozidarab intervenciója teljesen hivek a színdarab szövegkönyvéhez, de közben mindég beleilleszkednek a szobai jelenetek közé a plein-airek, a szabad ég alatt, Budapest környékeinek legszebb részein készült felvételek. A filmen természetesen egészen újszerűen fognak hatni azok a jelenetek, amelyek a színpadon nincsenek meg. Ilyen például az az ut is, amelyet a csodarabbi tesz az orosz ezredeshez, hogy megvesztegesse. Ilyenek aztán mindazok a jelenetek is, amelyek az orosz parancsnokságon történnek. Pompásan van például az a jelenet megcsinálva, amikor a parancsnokságra érkeznek a riasztó, a visszavonulást kényszerítő hírek. Igen érdekesen, jószemü beállítással van megcsinálva a kozákok menekülése is, valamint nagyhatású lesz az a kép is, amelyen az első huszárpatrujj bevonul a gyötört elpusztított faluba. Igen szépek a filmnek azok a jelenetei is, amelyekben a falu zsidói a hegyek barlangjaiba rejtik el lányaikat. Csodaszép, egészen vad romantikájuak ezek a barlangok is, amelyeket a Kakukhegyen találtak a film rendezői. Egy ilyen barlangban készült a zsidók titkos templomának felvétele is, amelynél szebb, pitorreszkebb képet alig láttunk még." (Színházi Élet, 1915/8)

"Boszorkányos egy szakma ez a moziszakma. Hétfőn került szinre Pesten a Lyon Lea film — és hétfőn már Szegeden, Nagyváradon és Pécsett is játszották a legnagyobb mozik Bródy Sándor csodaszép darabját a filmen. Persze, a darabból több másolat készült, s ezek a másolatok — a vékony filmtekercsen az egész darab, az összes díszletek, a pesti, budai, tabáni tájak, a színészek — járnak vendégszerepelni három-négy napra minden magyar városba. Amint ez bizonyos volt, a legnagyobb érdeklődés nyilvánult meg mindenfelől a Lyon Lea iránt. Nincs az a kis vidéki falu, ahol hirét ne hallották volna a Bródy darab fenomenális sikerének, és nincs az a kis falu, ahol szinre ne kerülne idővel Lyon Lea. És itt derül ki, hogy milyen nagyszerű dolog a mozi. Mert ahol színházat — komoly színészekkel — sohasem láttak még, a legkisebb faluban is van mozi — és ezekben az isten háta mögött való helyekben is szinre fog a Bródy darab a néma vásznon kerülni. Szóval a film hallatlan népszerűsége még a Lyon Lea hallatlan népszerűségének is használ." (Színházi Élet, 1915/10)

Hogy készült a filmre a Lyon Lea? (Részlet a Pesti Hírlap kritikájából, melyet a Mozihét 1915/39. száma is leközölt)
"A termést megvenni, mikor az még lábon áll, megvenni minden kikötés nélkül, holott ezer veszedelem kisért, amig behordhatják, ehhez inkább lelkesülő regényesség mint számitó spekuláció kell . . . Amikor az elmúlt nyár elején Bródy Sándor regényes színjátékának jóformán még csak a hire vert és a Király Színház meg a Magyar Szinház elcsüggedt konzorciumának szemében még csak reményképen ragyogott és a direktor Lázár Ödön kezei között csupán az első felvonás volt meg, — megjelent a szerzőnél valaki, letett egy tekintélyes összeget, igért Írásban még nagyobbat és kijelentette, hogy ő a Lyon Leából film-darabot akar csinálni. Hiába mondta neki Bródy, hogy hiszen még fele sincsen meg magának a színdarabnak és talán el se készül egyhamar, az illető hajthatatlan volt; otthagyta a pénzt, a szerződést és távozott. Bródy pedig, aki a magyar irodalomban a romantikus realizmusnak vágott ösvényt, ugy érezhette, mintha az ő sajátos regényalakjainak egyike járt volna nála. És valószínű, hogyha oly gyorsan, alig négy hét alatt (a Timár Lizán Bródy négy évig dolgozott) elkészült a Lyon Lea, abban nem kis része van ennek a romantikus-realista epizódnak. Elvégre el kell késziteni egy olyan színdarabot, aminek a film-mására már pénzt adtak.
Ez epizód hőse, aki akkor Bródynál megjelent, Pásztory M. Miklós volt: virágkereskedő és moziigazgató, aki tavaly a Nemzeti filmvállalat cégére alatt a piacra vitte a Szökött katonát filmre átdolgozva. Inkább csak a merész kezdést lehetett akkoriban dicsérni, de már éreztük munkája, fellépése révén, hogy benne az üzleti ember sok oly regényes vonással, hajlammal keveredik, ami fölötte szimpatikus és nagyon passzol mindahhoz, amit csak a mozi-szakma felölel."

Lyon Lea a filmen (Részlet a Világ-ban megjelent kritikából, mely a Mozihét 1915/39. számában is olvasható.)
"Bródy darabjának filmre rendezői, Pásztory M. Miklós és Korda Sándor, nehéz feladatot vállaltak magukra, amikor a még színpadon aktuális, sikereiben friss drámát vetítették a mozivászonra. Számolniok kellett azzal, mennyire köztudatban él ma Lyon Lea izgalmas meséje, viszont számolniok kellett a mozitechnika követelményeivel, amelyek lényeges változtatásokat követeltek meg. A rendezőknek érdeme, hogy a színdarab filmdráma alakjában nem vesztett érdekességében, megmaradt eredeti strukturája, sőt ezáltal, hogy a dráma filmszerűvé lett, még közvetlenebbül hat, mint a színpadi komprimáltságban. A mozidráma és a filmdráma között lévő technikai különbségek tették szükségessé, hogy mindazok a jelenetek, amelyek ezt megengedik, plein airben játszódjanak le. Ezek a természetszerű koncessziók a legfestőibb felvételekre nyújtottak lehetőséget. A rendezők nagy gonddal és erős artisztikus ízléssel válogatták ki Budapest egyes részeit, amelyek archaikus hangulatuknál fogva alkalmasak voltak Lyon Lea meséjéhez. A régi Tabán düledező házai pompásan hatnak a mozivásznon és felismerhetetlenül szépen érvényesülnek a pesti ghetto jól megválasztott részei is.”

A prágai „Bohemia" a Lyon Leáról: A Prágában megjelenő Bohemia cimü lapnak január 29-iki száma került a kezünkbe. A napihírek rovatban cikk foglalkozik a Lyon Lea cimü mozi darabbal, amelyet ott igen nagy sikerrel mutattak be a Lido-Bioban. A filmről igen sok, elismerő hangú recenzió jelent meg már osztrák lapokban, de — mint szóvá is tettük a Mozihétben — a bécsi újságok minden lelkiismeretfurdalás nélkül osztrák készitményünek nevezték a filmet. Annál jobban esik most a Bohemiának kritikája, amely készséggel ismeri el a darab magyar származását s az egész birálat folyamán mint eredeti magyar produktummal foglalkozik a filmmel. Az érdekes kritika magyar fordításban a következőképp hangzik : — Valódi háborús film és magyar a tetejében! Elég bőven ahhoz, hogy az ember személyesen tekintse meg a Lido-Bioban és fogalmat alkosson a magyar filmgyártásról. A darabnak nemcsak az irója és a rendezője magyar, de magyarok egytől egyig a benne szereplő színészek is, eltekintve a statisztáktól, akik láthatólag hamisítatlan galíciaiak. (Mozihét, 1916/6)