Garas Márton | rendező |
Max Neal | író (bohózat 3 felvonásban bemutató: 1914. december 26. Vígszínház) |
Max Ferner | író (bohózat 3 felvonásban bemutató: 1914. december 26. Vígszínház) |
Faragó Jenő | a darabot fordította |
Incze Sándor | forgatókönyv |
Poór Lili | Bártfai Elza énekesnő, Puci |
Vendrey Ferenc | Krumbanci Muki |
Jakabffy Ilonka | Róza, a neje |
Nagy Ilonka | Böske, a leánya |
Rózsahegyi Kálmán | Kolos, gyáros |
Mészáros Alajos | Menyhért, a gyáros fia |
Ujváry Lajos | Tatorka Gedeon, tanár |
Simon Mariska | a méltóságos asszony |
Nagy Gyula | |
Pap Katinka |
Bécsi József | operatőr |
Janovics Jenő | producer |
Ungerleider Mór | producer |
Proja | gyártó cég |
Kino-Riport | laboratóriumi munkálatok |
Projectograph | forgalmazó cég |
1915. november 24. | sajtó bemutató |
1916. január 3. (Színkör-mozgó, Kolozsvár) | kolozsvári bemutató |
1916. január 10. (Royal-Apolló) | bemutató |
Némafilm, 35 mm-es, eredeti hossza: 1340 méter.
A film kópiája nem maradt fenn. Az adatok az alábbi forrásokból származnak:
Muki, a deres fejű, de lobogó szívű városi ülnök beleszeret egy félvilági hölgyikébe, Bártfai Elzába. Pénz kell azonban őnagyságához, pénz, az pedig Mukinak nincs. Mivel dühödten lángol benne a szerelem, elhatározza, hogy ha törik, ha szakad, pénzt szerez. Megdöbbentően merész tettre határozza el magát. Ellopja és zálogba teszi felesége ékszereit, s ezen a pénzen megy el imádottjához. Ám a zálogházban kapott pénz, mely egy egész vagyonnak tűnt, a hölgy kezében úgy elolvad, mint a tavaszi hó. S ahogy fogy a pénz, úgy lohad le a hölgy vonzalma, s mikor egészen elfogy, nem marad más, mint a tény, hogy hiányoznak az ékszerek. A kétségbeesett Muki ekkor főpincéri állást vállal egy éjszakai mulatóhelyen, hogy az ékszerek kiváltásához pénzt szerezzen. Nappal a hivatalban dolgozik, otthon felesége zsörtölődését hallgatva gondol elvesztett szerelmesére, éjjel pedig deres fejjel lót-fut a jókedvű vendégek között. A hivatalban alig tudja leplezni a fáradtságát, álmosságát, otthonról csak nagy ravaszsággal sikerül elszöknie, s hetekig egy szemernyi alvásra se jut ideje. Hála a mulató könnyelmű vendégeinek Mukinak sikerül összegyűjtenie az ékszerek kiváltásához szükséges pénzt, és végre kialhatja magát.
„Jó éjt, Muki! Bohózat 3 felvonásban A Projectograph r.-t. újdonsága Bohózattal jelent meg a filmpiacon a Proja filmgyár. Örömmel állapítjuk meg, hogy a magyar gyár ezúttal is elsőrendűt produkált, s filmje nemcsak egy nívón áll a leghíresebb külföldi cégek produktumaival, hanem sok tekintetben felül is múlja azokat. A film, amelyet Incze Sándor dolgozott át a mozi számára, a finom és szellemes bohózat minden értékét megőrizte, sőt még egy sereg pompás ötlettel növelte a hatást. Kétségtelen, hogy az a kacagás, amely estéről-estére újra meg újra felhangzott a Vígszínház nézőterén, mikor ezt a vidám bohózatot adták, meg fog ismétlődni most a mozikban, amelyeknek kivételes sikerű slágere lesz ez a film. Hogy a Proja-filmgyár vállalkozása — első bohózata — ilyen minden várakozást felülmúlóan sikerült, nagyon természetesen jórészt a színészeknek köszönhető, akik megértve, hogy e vállalkozás milyen fontos a magyar filmipar szempontjából, minden tudásukkal az ügy szolgálatába álltak. Vendrey Ferenc, a Vígszínház kitűnő művésze, a népszerű „Tata", szinte önmagát múlja felül, olyan vidám, olyan ötletes és olyan eredeti, Rózsahegyi Kálmán értékes művészete is teljes fényében ragyog. Pór Lili is pompásan illeszkedik bele a művészi együttesbe s Újvári Lajos és Mészáros Alajos is legnagyobb sikerei közé sorolhatják a nagyszerű bohózatban való szereplésüket Garas Mártonról, a film avatottkezű rendezőjéről is csak a legteljesebb elismerés hangjain lehet megemlékezni. Mindent összevéve : a Proja-filmgyár első bohózata a magyar filmipar igen jelentékeny, örvendetes eredménye, amelyről remélhetőleg a külföldön is elismeréssel fognak megemlékezni.” (Mozihét, 1915/43)
"Jó éjt, Muki Vendrey, a Vígszínház népszerű színésze, hosszas idő után újra megjelenik a vásznon. Ott volt a legelsők között, kik a magyar filmet meg akarták teremteni. Azóta már évek multak el. A magyar film most már európai értelemben meg van. Nem kis pikantériája van hát annak, hogy az úttörő Vendreyt viszontlátjuk a Jó éjt, Muki cimü Prója-bohózatban." (Mozihét, 1915/46)