AVE CAESAR!

Tartalom

Sixtus herceg, akitől a sors semmit sem tagadott meg, csak a férfiúi szépséget, púpos nyomorék ember. Elnyűtt idegei szenzációkra, kalandokra szomjaznak, szárnysegédjével, Alexis gróffal a főváros mulatóiban tölti minden idejét. Törzshelye a fényárban úszó Fantasio City. Alexis grófnak nincs más dolga, minthogy ura számára minden este újabb mulatságról gondoskodjék. Egy este különös mulatóhelyre mennek, melyet a hercegség cukorgyárának egyik óriási melasz-tartályában titkos orgiák rendezésére alakítottak ki. A hercegnek tetszik a hely, mohón beleveti magát a féktelen mulatozásba, mely őrült tombolásba csap át. A rendőrség, amelyhez feljelentés érkezett a titkos mulatóról, éppen ezen az estén veszi körül a gyártelepet. A detektívek az orgia tetőfokán rontanak be, és ott találják a vendégek között a herceget is. Másnap az egész város erről suttog. S harmadnap a herceg már a komor Adelsburg várában van száműzetésben. A mulatóbeli botrányért két havi szobafogságra ítéli a családi tanács, melyet itt kell eltöltenie szárnysegédje társaságában. Vadászat közben megismerkednek egy gyönyörű cigánylánnyal. Mindketten beleszeretnek. Sixtus herceg azt követeli Alexistől, hogy csábítsa el a lányt az ő számára.  A gróf megrendülve fogadja a parancsot, hiszen ő is szereti a lányt. Egy pillanatig farkasszemet néznek egymással, de a következő pillanatban felülkerekedik benne az engedelmes alattvaló, s elindul, hogy teljesítse ura akaratát. A cigánylány vonzódik a daliás grófhoz, és ellenállás nélkül követi a kastélyba, ahol a herceg elsötétített hálószobájába vezetik. Reggel döbbenten ébred rá, hogy szerelme az éjszaka sötétjében átjátszotta őt a herceg kezére.  A lány hetekig súlyos beteg e csapás után, de a herceg féktelen szenvedélye, korlátlan akarata megtöri ellenállását, s kétségbeesetten megadja magát a sorsának, de közben egyre csak arra gondol, hogyan álljon bosszút Alexisen, akibe még most is halálosan szerelmes. A herceg élvezi diadalát, sátáni mosollyal figyeli a szerelmes gróf vergődését, majd csapdát állít neki. Bejelenti, hogy elutazik, s a grófot arra kéri, hogy ne kísérje el, hanem maradjon a kastélyban. A lány úgy érzi itt a kedvező alkalom, s magához rendeli a grófot.  Alexis boldogan tesz eleget a lány hívásának, hiszen a tragikus éjszaka óta úgy érzi, hogy tönkretette életét. A lány boldogan simul szerelmese karjába, s megbánja, hogy csapdába csalta szerelmesét, de már késő. A herceg váratlanul visszatér, és rájuk töri az ajtót. A grófot elhurcoltatja, a lányt pedig megkorbácsolja. Az éj folyamán megölik a grófot. S hajnalban a herceg a lányt szerelmese ravatalához vezeti. A gyilkosság után a Sixtust rémképek gyötrik, a halott gróf árnya kísérti minden sarokból. Végül nem bírja tovább, autóba száll, és elhagyja a kastélyt, de a rémképek mindenhová követik. A leány, akit magával visz, egy piszkos lebujba menekül, a herceg utána rohan. A lebujban mulatozó apacsok és részeges matrózok veszik védelmükbe az őrjöngő herceg elől menekülő lányt. Megverik az erőszakoskodó herceget, aki felháborodottan vágja a szemükbe, hogy ő Sixtus herceg. Az apacsok azonban kinevetik, neki esnek, az utcára hurcolják, majd a folyóhoz, ahol megmártják a vízben, megkoronázzák, s végül a tréfa betetőzéseképpen az üvöltöző részeg csőcselék kiköti egy fához. A tragédiának vége, a leány megtört lélekkel tér vissza otthonába. Egyes leírások szerint az isteni cézárok ivadéka ott pusztul el az üvöltöző részeg csőcselék tomboló lármája közepette. Más leírások szerint Sixtus herceg Adelsburg várának örökös lakója lesz, és őrült lelkét haláláig rémképek gyötrik. (Forrás: Uránia – Színház műsorfüzet)

Érdekességek

• A Tanácsköztársaság idején forgatták, de csak annak bukása után fejezték be.
• Farkas Antónia (Maria Corda) első filmfőszerepe.
• Az Új Lap 1920. március 1.-i számában klasszikus című perverzitásnak titulálta a filmet, melyet talán emiatt, 1920. április 25-én már A nagyúr címen játszottak.

• Riport a film forgatásáról: „Korda Sándor, a rendező, ingujjra vetkőzve dolgozik a gyár zuglói műtermében ezen a hatalmas filmen. Bent a telepen nagy élénkség uralkodik. Az atelier egyik oldala nyitott, az üvegfalak széjjeltolhatók s bepillantást engednek a műterem belsejébe. Eléje széles deszkázat, egy olyasforma nyílt színpad van felépítve, rajta a felvevőgép, melyet úgy állítanak be, hogy a belső színpadon lévő díszleteket a megfelelő távlatban vehesse fel. Föléje napellenzőül egy óriási ponyva van kifeszítve, melyet a szél mint valami gigantikus vitorlát duzzaszt s dagaszt. A nyílt színpadon tarka-barka tömeg, festői jelmezekben s pompás egyenruhákban nyüzsög fel s alá, hátul bent a műterem színpadán díszítő elvtársak dolgoznak serényen egy pompás hercegi előcsarnok felépítésén. Pazar díszleteket, bútorokat, pálmákat, antik szobrokat s nagyszerű karosszékeket hordozgatnak jobbra-balra, világosítók tologatják lámpáikat kusza hangzavarban. A nyílt színpad legelején az izzó napsütésben a felvevőgép mellett áll Korda, kabát nélkül, szájában az elmaradhatatlan szivarral, mellette látjuk Márkus Lászlót, az Egyesített Filmipar és Mozgóképüzemek művészeti megbízottját, a gyár művészeti vezetőjét, ki a darabhoz ízléses és stílusos díszleteket és kosztümöket tervezett, Virág Árpádot, a kitűnő operatőrt, aki Bátori Béla segédrendezővel folytat valami szcenikai kérdésről eszmecserét. Egy-két kalapácsütés s a díszletezés be van fejezve.
  -          Jelenet! – kiáltja Korda harsányan. – Testőrök, miniszterek ide hozzám!
  A segédszínészek tömege megmozdul. Csillogó egyenruhába öltözött katonák, elegáns frakkos urak lépnek ki közülük szinte vezényszóra. A rendező higgadtan kiosztja utasításait s beállítja őket felvételre, elintéz még röptében egy pár dolgot, egy-két szót szól az operatőröknek, utána körülnéz s elkiáltja magát:
  -          Oszkár!... Jelenet!
  Kellemes izgatottsággal nézünk előre. A háttérből egy káprázatosan csillogó egyenruhába öltözött sisakforgós daliás katona siet előre s egy pillanat alatt előttünk áll Beregi Oszkár. Ha ezt a pesti nők látnák… ilyen fenséges Beregi nem volt még egyetlen szerepében sem. Mint valami modern Lohengrin, délcegen s méltóságteljesen áll a gép elé. Egy-két rövid utasítás s Korda megszólal:
  -          Lámpákat! Felvétel!
  A reflektorok kigyulladnak, a felvevőgép berregni kezd… mindnyájan feszült figyelemmel hajlunk előre; Beregi méltóságteljesen végig lépked a mereven szalutáló tábornokok s diplomaták között a Pazar vestibülben. A herceg szárnysegédjét, a daliás grófot játssza megragadó erővel s művészi tökéletességgel. Alakítását felesleges külön méltatnunk, egyik szenzációja lesz a jövő szezonnak.
  A felvétel egy pár perce szünetel. Körülnézünk a telepen a többi főszereplők után. Az üvegházat övező kis kertben fekszik a hátán s sütteti magát a nappal a darab másik főszereplője Rajnay Gábor. Rég nem láttunk ily megragadó alakítást, amit ő a púpos herceg szenvedélytől lüktető alakjában kifejt. A legapróbb nuance-okig tökéletesen kidolgozott hatalmas erejű produkció, mely méltán sorakozik Rajnay többi nagyszerű alakításához. A női főszerepet Farkas Antónia, egy újonnan felfedezett filmszínésznő kapta, ki csak egy pár hónapja, hogy a színiiskolából kikerült. A Mary-Ann és a Kutató Sámuel-ben játszott kisebb szerepek után a cigánylány főszerepét neki osztották ki.” (Kálmán Zoltán: A Corvin-filmgyár műtermében. In: Képes Mozivilág, 1919/17)

Galéria

Vélemények

„Ave Caesar című négyfelvonásos drámát láttuk, amelyet filmre Vajda László írt ismert dramaturgi képességeinek nagyszerű felhasználásával. A történet egy gazdag hercegről szól, aki pénzért mindent megvásárolhat, csak egyet nem: a szépséget. A degenerált, púpos arisztokrata különös szerelmi története elevenedik meg előttünk ezen a filmen, amely cselekményében valami egészen újszerűt nyújt, filmábrázolásában pedig klasszikus nívót ért el. Korda Sándor rendezte a filmet bámulatos mesteri kézzel, nagy intelligenciával és hallatlan filmrutinnal. Korda Sándor ezzel a munkájával rendezői rátermettségének újabb ékes bizonyságát árulta el. A darab cselekményének kifogástalan perdülése, a jeleneteknek mindamellett nyugodt, egységes egymásutánja, általában az egész történetnek filmszerű illusztrálása olyan rendezői bravúr, amire büszke lehet a hazai kinematográfia.
Az Ave Caesar főszerepeiben a legtehetségesebb moziszínészek lépnek fel. Rajnai Gábor személyesíti a herceg egzotikus figuráját olyan ragyogó színművészi tökéllyel, amit még nála is, akinél pedig Taifunbeli és Faunbeli alakításai után megszoktuk a külsőségeiben speciális szerepeket, — csodálnunk. Hirtelen lendületű művészi pályáján Rajnai ezzel az alakításával elérte a tetőpontot. Egy testőrkapitány szerepében Beregi Oszkár kiforrott filmjátéktudásának teljességében tündökölt. Végül a női főszerep kreálójáról, Farkas Antóniáról kell szólni, akinek ez a szerep egyúttal filmdebüjét is jelenti. Farkas Antónia ismeretlenül jött, de ma már fél Budapest beszél erről a szobor termetű és pompás szépségű művésznőről, aki lebilincselő exteriőrje mellett kiváló  talentumával is biztosította magának a nagyközönség rokonszenvét. Első és nagy szerepében jelentőset nyújtott és ragyogó perspektíva nyílott meg előtte.” (Mozihét, 1919/14.)

„A magyar filmszakma ma nagyon hasonlít a véresen elpáholt emberhez: (estéről véres cafrangok lógnak, lábai, kezei kettétörve és csak mankó segítségével tud néhány percre megállani. A magyar filmművészet is még mankón jár a nagy garázdálkodás után és sok gyógyszerre lesz szüksége, míg teljesen magához tér.
A Corvin-filmgyár szenzációs újdonsága, az Ave Caesar! egy pillanatra azt a benyomást kelti, mintha a szakma a gyógyulás felé közeledne. Az Ave Caesar! már egészen új köntösben jelenik meg: túlhaladja az eddigi magyar filmek kereteit és igen sok vonatkozásban felülmúlja a külföld számos filmtermékét is. [...]
A herceg szerepét Rajnai Gábor játssza olyan megrázó drámai erővel, amellyel önmagát is felülmúlja. Hasonlóképpen túlszárnyalja eddigi filmszerepeit Beregi Oszkár is, aki a testőrkapitány szerepében elsőrangú szalonszerephez jutott.
Új csillag, akiről a Színházi Élet már megemlékezett, Farkas Antónia. Csodaszép megjelenés, elsőrangú művésznő, aki, ha a külföldön szerepelne, már világhírű volna. Tökéletesen kifejlett filmtehetség, akinek bemutatószerepe kétségtelenül nagy sikert jelent. A darab egyes külső jelenetei Budapest legpompásabb milliőiben játszódnak le, a belső jelenetek díszletei pedig eseményszámba mennek. Ezeket Márkus László tervezte nagy művészi tudással és hozzáértéssel. Az Ave Caesar!, amely korszakalkotó esemény az új magyar filmiparban, két héten keresztül megy az Urániában és a Mozgókép-Otthonban." (Színházi Élet, 1919. 35-36.) 

Nemeskürty István: „A kritikák és reflexiók alapján különösen az Ave Caesart érzem fontosnak; talán a Tanácsköztársaság legjobb filmje. A cím mást igér, mint amit a film ad: egy nyomorék Habsburg főherceg züllött életét mutatja, amelynek egyik konfliktusa, hogy adjutánsával megkerített magának egy szép parasztlányt, aki azután leleplezi őt. Az alighanem igen naiv, de erős társadalomkritikájú mesét Korda nagy elmélyüléssel rendezte: érdekes nyilatkozati és interjuk sokat igérnek." (A magyar filmesztétikai irodalom 1919-ben. In: Vörös Film, 1919. Bp. 1959. 80. p.)