A VÖRÖS SÁMSON

Tartalom

Woronzow Iván felesége még halálos ágyán sem tudja megbocsátani férjének, amiért egykor hűtlenül elhagyta, s kivándorolt Amerikába. Megesketi fiát, Sámsont, hogy bosszút áll. Anyja halála után a fiú elindul apja keresésére. Eközben Amerikában, az apa második házasságából született fia, Woronzow Mihály megkéri a falubeli tanítónő, Edith kezét. A lány bátyja ellenzi házasságot, mert tudja, hogy a fiú apja tisztességtelen úton jutott vagyonához. Mihály kérdőre vonja apját, aki elmeséli neki életét. A fiú útnak indul Helsingforsba, hogy megkeresse testvérét, és jóvátegye apja hibáját, ha még lehet. Közben Sámson megérkezik Amerikába, és különös véletlen folytán halálos veszedelemtől menti meg apját. Az öreg azonban súlyosan megsebesül, és épp akkor leheli ki a lelkét, amikor Sámson felismeri, és esküjéhez híven meg akarja őt ölni. Sámson első látásra beleszeret Edithbe. Elhatározza, hogy megöli vetélytársát, gyűlölt apjának fiát. A leány azonban, hogy vőlegényét megmentse, szerelmet színlel iránta, és visszatartja. Később vőlegénye után szökik Helsingforsba, s összeházasodnak. Mihály tekintélyes ember és egy cárizmus elleni összeesküvés irányítója lesz. Az ifjú házasok boldogságát Sámson zavarja meg, aki elárulja az összeesküvést. Közben azonban ő maga is gyilkosság vádjába keveredik, és a két fivért együtt deportálják egy szibériai bányába. Itt a közös szenvedés felébreszti Sámsonban a testvéri szeretetet, s védelmébe veszi gyönge öccsét a pribékekkel szemben. Egy fegyenclázadás alkalmával mindketten megszöknek. Mihályt azonban újra elfogják, és halálra ítélik. Ekkor talál rá Edith, aki már régóta keresi. Sámson feláldozza magát fivére boldogságáért, Woronzow Mihálynak adja ki magát, s vállalja helyette a halálbüntetést. 
Forrás: Mozihét, 1917/51, Budapesti Hírlap, 1917. december 21.

Érdekességek

• A film plakátja Csortos Gyula munkája: "Egy rendkívüli művészettel megkomponált plakát állított meg bennünket ma az utcán. A Royal-Apollóban bemutatásra kerülő Vörös Sámson című film plakátja ez, melynek erőteljes vonásai, klasszikus konstrukciója a dráma cimszereplőjének: Csortos Gyulának festőtalenlumát dicséri. Csortos Gyula, mint plakátfestő, egymagában is érdekes pikantéria. A közönség kedvence nemcsak a színpadon nagy művész, de művész a színek és vonalak birodalmában is." (Pesti Napló, 1917. december 20.)

Történetek a film forgatásáról:

• "A margitszigeti klubház előtt, amely jelenleg tiszti üdülő, dolgozott Kertész Mihály a színészeivel. Csortost, aki egy nagyhirü politikust játszott, el kellett négy orosz tisztnek fogni. Az orosz miliő orosz kosztümjeit gróf Bánffy Miklós főigazgató engedte át színházai diszlettárából és már csak az orosz tisztek személyesitői hiányoztak. Ezek azonban késtek, mert próbájuk volt az Operaházban. Kertész idegessége nőttön-nőtt és türelmetlenségében a klubházat ötször is körülnyargalta. — Az Istenért, mit csinál? Ennyire ideges? — kérdezte tőle egy őrnagy. — Hogyne lennék ideges, mikor minden kész a felvételhez, csak négy színészem hiányzik: a négy orosz tiszt. — Óh ez nem baj — vigasztalta az őrnagy — majd elvégzik a dolgukat az én huszártisztjeim . . . így is történt. Négy „beteg", mankón járó huszártiszt fölvette az orosz uniformist és — csodálatoskép — mindjárt egészséges, sőt snájdig lett mind a négy. Az orosz tisztek azután — a film számára, rendezői utasítás szerint — szépen elfogták Csortost." (Mozihét, 1917/39)
• "A Jákob és Ézsau cimü film több jelenetét a Phönix-gyár gárdájával Kertész Mihály Korompán fotografáltatta A vasgyár vezetőségének vendégszeretetét és támogatását Csortos Gyula szívélyes szavakkal köszönte meg. A tanító úr is kivonult az egész iskolával a felvételekhez és mint ambiciózus ember, mindenben segédkezett. Lenkeffy Ica ugyanis egy tanítónőt személyesített és az iskolai jelenetnél maga a tanitó úr oktatta ki mindenre, amit tudni kellett, csemetéit. Kertész megadta már a jelt, a felvevőgép berregni kezdett, amikor Kertész kétségbeesetten összecsapta a kezét. Az Istenért, ki írt a táblára. A táblán ugyanis kaligrafikus betükkel krétával ez volt írva: Ir — úr — rí! A cselekmény pedig — amerikai miliőben játszódik le. A tanitó abban a hitben, hogy a rendezőnek nagyon megtetszett az írása, boldogan kihúzta magát : — Én kérem, én írtam ismételgette boldogan. A jelenetet persze meg kellett ismételni . . ." (Mozihét, 1917/39)
• Uray Tivadar így emlékszik vissza a forgatásra: "— Miskától most kaptam levelet Amerikából és válaszomban tréfásan újból szemére hánytam, hogy az első filmen, amelyen az ő rendezése alatt játszottam, úgy megkínzott. A Vörös Sámsont csinálta akkor a Hűvösvölgyben, ahol a mészbányáknál olyan lövöldözést, robbantást rögtönzött, mintha legalább is a fronton lettünk volna. A csata jelenetnél a statisztákat nagyon lelkesen biztatta Kertész: üsd, vágd, nem apád! Ennél a filmszerepemnél alaposan elpüföltek, egy hétig pihentem utána és majdnem megfogadtam, hogy filmen nem játszom többet. Azóta volt egy pár filmsikerem és nagyon kíváncsi vagyok a Kuruzslóra, mert elárulom maguknak, hogy nem láttam még a filmet." (Színházi Élet, 1924/12)

Galéria

Vélemények

A szerdai főpróbán alkalmunk volt látni ennek a sorozatnak első filmjét, A vörös Sámson című négyfelvonásos drámát, amelyet Vajda László írt filmre. Ez a szokatlanul nagy koncepciójú mozgófénykép, amely témájánál, cselekményének felépítésénél, rendezésénél és megjátszásánál fogva, általában : méreteiben, arányaiban jóval túlszárnyalja a Phönix-gyár eddigi termékeit, meglepetésszerűen zajos és meleg sikert aratott. Az ez idő szerint legszebb napjait élő hazai kinematográfia egyik legbecsesebb példánya ez a film s arra van hivatva, hogy a magyar filmgyártás magas fejlettségét, nálunk épp úgy, mint külföldön, diadalmasan hirdesse. (Mozihét, 1917/47)

A magyar filmgyártás büszke lehet a Phönix-nek erre a produkciójára. Kertész Mihály rendezése megmutatja, hogy az országnak nincsenek természeti korlátai, akármilyen miliőre van szüksége a filmakció nyargaló menetének. Vajda László, az új mozidráma dús fantáziájú szerzője, úgy csapong az egész világ mindenféle tájain, hogy mindent az ország határain belül fényképezni lehetetlenségnek tetszik. Mégis megoldották: a helsingforsi esküvő pravoszláv templomi hangulata éppen olyan tökéletes, mint a tengeri utazásé, az amerikai hídrobbantásé, a szibériai deportáltak sivár lakhelyéé, vagy a montreali óriási vaskohóké. Végre magyar filmen is látjuk a mozi igazi rendeltetését: messze túlszárnyalni a színházat a fantasztikus miliők kiválasztásában és megérzékítésében. A darab meséje különben a körül forog, hogy egy elhagyott anya a halálos ágyon bosszút esküdtet a fiával, aki az egész világon keresztül üldözi züllött apját és mostohaöccsét, hogy azok halálával fizessen anyja szenvedéseiért. Közben szerelmi vetélytársává is válik a mostohaöccsének, de annak gyermeki szíve és jósága úgy meghatja, hogy végre az életét áldozza fel azért, akit meg akart ölni. Mindez a tájak és világrészek szédületes során suhan és cikázik át, a finn főváros, az amerikai gyárélet, Szibéria életének festői képeiben. A címszerepet Csortos Gyula játssza, nemes és előkelő művészettel, partnere a nagyon szép és nagyon kedves Lenkeffy Ica, a mostohafivért pedig feltűnő tehetséggel Uray Tivadar játssza, aki született filmszínész. A bemutató közönségére a hatalmas, négy nagy felvonásra terjedő film igen nagy hatással volt. (Pesti Napló, 1917. december 21.)