Forró Pál dr.
író, újságíró, forgatókönyvíró

Eredeti neve: Fischer Pál
Szülei: Fisher Lázár, Glaser Regina
Írói álnevei: P. Heath, G. P. Heath, Max Henneberg, Fischer Pál, Kertész Géza, Hevessy Endre
Lakásai: Budapest VI. Nagy János utca 7. (1911), VI. Teréz körút 34. (1942)

Jogi doktorátust és ügyvédi oklevelet szerzett, néhány évig középiskolában tanított. Első regénye Egy diákkor története 1917-ben jelent meg, s ezt követően mintegy száz regényt írt, melyek többsége a Világvárosi regények sorozatban jelent meg. Ezen kívül színdarabokat, kabaréjeleneteket, sanzonokat is írt. Boccaccio, Balzac, Sue, Walter Scott műveiből fordított. Színes meseszövésű, csevegő stílusú, gyakran erotikus írásaival a két világháború között nagyon népszerűvé vált, 1945 után azonban elfelejtették. A rendszerváltást követően néhány regényét újra kiadták és az Magyar Elektronikus Könyvtárban is hozzáférhetővé tettek jónéhányat.

Felesége Kunvári Györgyi vegyész volt, akit 1911. október 26-án vett el.

1917-től a Star filmgyár dramaturgja, majd az Országos Magyar Filmegyesület alelnöke lett. Huszonöt filmhez írt forgatókönyvet, ezek közül a Vihar után és a Mikor a szőlő érik maradt fenn és egy-egy rövid töredék A cigányleány, A dada és Az egér című filmekből. 1919-ben,  cikksorozata jelent meg a Színházi Életben "Hogyan kell mozidarabot írni" címmel, melyben forgatókönyvírói tapasztalatait foglalta össze. A húszas években számos külföldi film magyar feliratát készítette el, s egy ideig a Színházi Élet filmrovatát vezette Hevessy Endre néven. 1929-ben Franciaországban hangosfilm készült Lohengrin kisasszony című regényéből, melyet Várkisasszony címen mutattak be a magyar mozik. A harmincas években a Délibáb, Tolnai Világlapja, Pester Lloyd és a Színházi Élet hasábjain jelentek meg írásai.  

A forgatókönyvírásról szóló cikksorozatában írja: „Egy latin példabeszéd azt mondja: poéta non fit, sed nascitur ! Ez magyarra fordítva annyit jelent, hogy a poétaságot nem lehet megtanulni, hanem arra születni kell. Ez alól a szabály alól azonban feltétlenül kivételt képez a scenárium-író. A filmíráshoz is kell természetesen írói hajlam, nagy fantázia, meseszövési képesség, sok természetes hajlam és rátermettség, de mindezek tetejébe elengedhetetlen a gyakorlati kiképzés. Csak az írhat jó filmeket, aki a filmgyártás egész mesterségét ismeri. A filmírónak részt kell vennie filmfelvételeken, látnia kell, hogy milyen trükkökkel dolgozik a rendező, tapasztalatokból kell megtanulnia, hogy mi a hatásos kép, mit lehet az elgondolásokból valóban le is fényképezni.” Színházi Élet, 1919/19.

Forgatókönyvei:

1. A régiséggyűjtő (1917, rövid)
2. Betörő (1918)
3. Havasi szerelem (1918)
4. A csitri (1918)
5. Vihar után (1918)
6. A fejedelmi nap (1918)
7. A gőg (1918)
8. Az ezresbankó (1918)
9. A cigányleány (1918)
10. A szeszély (1918)
11. A bosszú (1918)
12. A csöppség (1919)
13. Halcyone (1919)
14. A lavina (1919)
15. Mikor a szőlő érik (1919)
16. Francillon (1919)
17. Herceg Reginald (1919)
18. A dada (1919)
19. Szobor (1919)
20. Mackó úr kalandjai (1921) - egyes források szerint
21. Az egér (1921)
22. A keselyű (1921)
23. Arsene Lupin utolsó kalandja (1921, szkeccs) – Márkus Lászlóval
24. Náni (1921, szkeccs)
25. Mikor a szőlő érik (1921, szkeccs)
26. A kis lord (1922, szkeccs) 

Prológus:

1. Fehér galambok fekete városban (1923)

Forrás: Castiglione-Székely: Filmlexikon ♦ Magyar Életrajzi Lexikon ♦ Wikipédia ♦ FamilySearch (házassági ♦ halotti)