VIHAR UTÁN

Tartalom

„Özv. Sárdyné és leánya Hedda csendes visszavonult életet élnek egy külvárosi lakásban. Nem érintkeznek senkivel, csupán egyetlen ismerősük, András, egy jóravaló asztaloslegény látogat el néha hozzájuk. András jóformán gyermekkora óta ismeri a leányt s csendes idillikus viszony képződik a fiatalok között. A fiatalember mélységes vonzalmat érez a leány iránt, de szerelmét nem meri neki bevallani, pedig az özvegy szívesen fogadná őt vejéül. A boldog napokat, amiket együtt töltenek, hirtelen vihar zavarja meg. A leány ugyanis bejáratos Relle gróf gazdaasszonyához és egy szép napon megismerkedik az ifjú és kalandvágyó gróffal, akit könnyelmű viszony fűz Alicehoz, egy elegáns nagyvilági nőhöz. A gróf elcsábítja Heddát, akit elvakít a pompa és jólét, amely őt most körülveszi. Ámde a múló boldogság percei elröppennek és következik a szomorú felébredés. Alice, az elhagyott szerető mindent elkövet, hogy visszahódítsa gavallér barátját. Mesterkedése sikerrel is jár. Hedda gyönyörűen berendezett lakásában most már hiába várja vissza szerelmesét. Kétségbeesésében visszatér a szülői házba, de anyja és András nem akarják őt többé visszafogadni. Látja, hogy boldogtalanságából csak egy kivezető ut van a halál. Vízbe veti magát, de kimentik a halászok. Ezalatt a grófot is utoléri végzete. A klubban elveszíti minden vagyonát és Alice is cserbenhagyja. Heddát a halászok visszaviszik anyjához és az odaadó gondos ápolás lassan visszaadja őt az életnek. A grófnak eszébe jut megint Hedda és úgy érzi, hogy a leány becsületes mély szerelme új életet jelentene számára. Beállít hozzájuk, de Hedda már csak egy rossz álomnak tekinti bűnös múltját és érzi, hogy az igaz boldogságot többé nem a léha könnyelmű életben kell keresni. Ott látja maga mellett igaz és hűséges barátját Andrást s kiutasítja a grófot, aki golyót röpít az agyába és meghal.” (Mozihét, 1918/35)

Short English content: Hedda the beautiful sewing-maid leaves her fiancé, András, who is an honest joiner. She becomes Count Relle's mistress. Her happiness won't take long because her lover's heart is won back by Alice, the Count's previous mistress. The disappointed girl wants to return home, but neither her mother, nor Andras takes her back. Then she goes to Lake Balaton and commits suicide. The fishers save her life and take her home. She recovers but she remains mentally disordered. Meanwhile the Count gambles away his fortune, and Alice leaves him. He would like to return to Hedda, but the girl chocked by the meeting regains her peace of mind and refuses him. She decides to marry Andras. The Count shoots himself in the head.

Galéria

Vélemények

„Csendes falusi idillel kezdődik ez a Star-film, azonban a cselekmény csakhamar oly érdekes meseszövésbe fonódik, hogy a közönség alig tud betelni a darab izgalmas cselekményével. Egy szegénysorsú fiatal leányról van szó a darabban, akinek szerelmi drámája mélyen meghat mindenkit. A leányt elcsábítja a dúsgazdag Rolle gróf és végül faképnél hagyja. Hedda bánatában vízbe veti magát, de a halászok kimentik és hazaviszik özvegy anyjához. A gróf ezalatt elkártyázza minden vagyonát s vissza szeretne térni Heddához, aki azonban már csak rossz álomnak tekinti bűnös voltát és érzi, hogy az igaz boldogságot nem a léha, könnyelmű életben kell keresni. A szebbnél-szebb jelenetek, amelyek ezt a gyönyörűen felépített Star filmet tarkítják, a kitűnő rendezés s a Star művészgárdájának legjobb igyekezete hatalmas drámai képet tár a néző elé. A darabot Sugár Pál rendezte. Hedda szerepében karakterisztikus drámai alakítást nyújt Elga Beck, Alice szerepében pedig Gaál Annus tűnt fel kitűnő játékával. De kitűnőek voltak a többi szereplők is, köztűk Ónody István, aki András szerepét kreálta." (Színházi Élet, 1918/40)

„A Korzó hétfőn mutatja be a Vihar után című háromfelvonásos drámát, amely egyike a Star-filmgvár legszebb alkotásainak. A dráma, a melyet Forró Pál dr. írt és Sugár Pál rendezett filmre, egy fiatal leány megindító szerelmi regényét tárja elénk színes és megható keretben. A mindvégig izgalmas filmdrámában Hedda szerepében karakterisztikus alakítást nyújt Elga Beck. Alisz szerepében pedig Gaal Annus tűnt fel kellemes játékával. Igen jó a darabban Ónodi István, a Nemzeti Színház tagja. is.” (Budapesti Hírlap, 1919. január 5.)

„A szerelmi karriertörténet már a néma korszakban kedvelt volt filmeseink körében. Korda Sándor 1916-ban elkészíti a harmincas évek happy end-del végződő szerelmi karriertörténeteinek prototípusát (Mesék az írógépről), de a társadalmi osztályokon átívelő szerelem esélyei a korszak filmjeiben nem kötelezően jók. A filmek többsége pesszimista, s nem ritkán tragikus megoldást kínál. A kispolgárlány és a nagypolgár szerelme még végződhet házassággal (Mesék az írógépről), de a kispolgárlányt vagy még inkább a parasztlányt arisztokratához nem kötheti frigy, legfeljebb szeretője lehet (Havasi Magdolna, A gőg). Az utóbbi típusba sorolható Sugár Pál filmje. Hedda, a varrólány elhagyja Andrást, a derék asztalost a grófért, a luxusért, ám végül mégis be kell érnie vele. Rövid ideig élvezi a bőséget, a nagyvilági életet a gróf szeretőjeként, hogy annál keservesebb legyen visszatérése a szerény kispolgári világba. ... Sugár filmjében két világ áll szemben egymással, a főúri pompa és a kispolgári szürkeség. A két világ határa a grófi kastély robusztus fakapuja, amelyet egyik világ képviselője sem léphet át büntetlenül. A lányt, aki belép rajta, megcsalják, az asztalost kitoloncolják. A film végén a vagyonát vesztett gróf lép át a lány világába, ahol csalódás és halál vár rá. A grófi és a kispolgári világot a film formailag is elválasztja; mintha az angol viktoriánus festészet képei kelnének életre az elsőben, a bécsi biedermeieré a másodikban. A következetes színdramaturgia meleg narancssárgára színezi a grófi miliőt, zöldes szürkére a kispolgárit, narancssárga a boldogság színe, szürke a boldogtalanságé. Meleg narancsszínű a szegényes lányszoba egy-egy boldog pillanatban, de szürkén jelenik meg a grófi világ a varrólány álmában - a kispolgárnő a kispolgári világ színeiben álmodik - , és elszürkül a valóságban is, amikor Hedda megtudja, hogy elhagyták."

(In: Balogh Gyöngyi: Új szerzemények, új restaurálások és a magyar filmtörténetírás. Filmkultúra 2003.)