TILOS A CSÓK!

Tartalom

Valahol egy kis országban, talán a Balkánon, talán a volt német birodalom területén élt egy húszéves királyfi tizenhat éves feleségével. Ez a király elhagyta fiatal hitvesét és háborúba ment, mert a birodalom, az ország érdeke így kívánta. Távollétében nagy öröm éri az országot, a királynénak fia, a népnek trónörököse születik, aki hivatva lesz apja koronáját a fejére tenni, és az ország boldogsága felett őrködni. Egy napon a bölcs miniszterek és államférfiak összedugják kopasz fejeiket és elkezdenek tanácskozni, egy múltszázadbeli Alumínium bullára hivatkozva elhatározzák, hogy a királyt, ha megjön, elválasztják hitvesétől, mert még egy királyfi születése a későbbiekben esetleges belháborúkhoz vezetne. Amíg az ország bölcs urai ezt szépen kifőzik, hír érkezik, hogy a király megnyerte a háborút és kétszáz kilométeres sebességgel jön haza. Lázas készülődés indul a palotában, nagy az izgalom, a fejetlenség, a kapkodás. A fiatal királyasszony hálószobáját díszítgetve várja urát. Az uralkodó tiszteletére a hatalmas trónterembe vonul az egész udvar. Az ünnepelt király unja a sok ceremóniát, és felesége után vágyódik. Végre beengedik hozzá a királynét, de amikor átölelik egymást, a miniszterelnök közbelép: Tilos a csók! A király kénytelen meghajolni az államérdek előtt, azonban nehogy a keserűséghez irigység párosuljon, kiadják az egész országra szóló szigorú parancsot: Tilos a csók!, minek következtében az egész országban elhallgatnak a szerenádok, nem írnak szerelmes leveleket, nem csattannak csókok. A király és a királyné azonban sehogyan sem tudnak ebbe a rájuk kényszerített hűvös viszonyba belenyugodni. Ámor, a szerelem istene azt tanácsolja nekik, hogy játsszák ki a törvényt. A felséges pár álruhában, kerülő úton a félreeső Félszemű Bagoly fogadóba lopakodik. Itt azonban telt házat találnak, s nem jut nekik szoba. A király rájön, hogy a miniszterei itt adnak találkát az udvarhölgyeknek, és a csók tilalmat egyedül ők respektálták. Testőreivel körülzárja a fogadót. A meglepett miniszterek ijedten kérnek kegyelmet, a király azonban választás elé állítja őket: vagy semmissé nyilvánítják az Alumínium bulla rendelkezését, vagy lemondanak. A minisztertanács összeül, s kijelenti, hogy a törvény elavult, a modern időkben alkalmazni nem lehet. A fiatal király, be sem várva a tanácskozás végét, siet felesége lakosztályába, ahol végre szabad a csók. (Forrás: Képes Mozivilág, 1919/15)

A Corso mozi műsorfüzetében megjelent tartalomleírás:
Henriette királyné várja vissza férjét a csatából. XII. Balduin király, hogy minél hamarább karjaiba zárhassa nejét, autón igyekszik haza. Azonban egy régebben testvérháborúból kifolyólag – hozott törvény szerint a királyi pár a trónörökös megszületése után nem szerelmeskedhetik többé. Őrök vigyáztak reájuk. A király bosszút áll miniszterein. Ha neki nem szabad csókolódzni, akkor az országban más emberfia se csókolóddzék. Molly a trónörökös dadája, megsajnálja a királynőt, azt a tanácsod adja neki, öltözzék álruhába s a királlyal együtt szökjék a „Félszemű bagoly”-ba, amely most a szerelmes párok titkos menedékhelye. El is mennek oda, ahol ott találják az udvar fiatalságát és a minisztereket. Itt a félreeső kis szállodában szabad a csók, vígan ölelkeznek a párok s a tavasz kábító illata részegítetti meg az elfojtott vágyakat. A királyi pár csudálkozva nézi az eléje táruló látványt, majd pajkos jókdedvre derült az arcuk s az odarendelt őrökkel bekísérteti a szerelmes párokat s a minisztereket is. A miniszterek, hogy megmeneküljenek a bukástól, kimondják, hogy a régi törvény nem fedi az idők szellemét, elavult és hatályon kívül kell helyezni. A királyi párt már lakószobájukban találja a határozat. A tavasz besugározza a lelküket s forró hosszú csókban pecsételik meg a boldog királyi szentesítést: „Szabad a csók!” (1919. október 13.)

Érdekességek

• A film a Tanácsköztársaság alatt készült, de nem felelt meg a Tanácsköztársaság kulturális irányelveinek: „A »Tilos a csók« és a »Becstelen becsület« régi időkből való erkölcsrajza ellentmond az új korszellem kívánalmainak.”  (Népszava, 1919. június 25.)
• „A kommunista Magyarország társadalmasított mozgókép iparának ez egyik új, nagyszabású, komolyan számbajövő alkotása. Ez a film az első, amelynek szereplőit a központi színészelosztó iroda bocsájtotta a rendező rendelkezésére." (Képes Mozivilág, 1919/15)
• Egyes feltételezések szerint a Tanácsköztársaság idején csak a műtermi felvételek befejezéséig jutottak, a szabadtéri felvételekre, a vágásra és a laboratóriumi munkálatokra csak a proletárdiktatúra bukása után került sor, ennek ellentmont, hogy a Vörös Film, 1919. június  21-i száma szerint a „zsüri előadásra engedélyezte".
• A  kosztümöket az Operaházból kölcsönözték, de az udvarhölgyek főkötőjét a színésznők maguk varrták.
• „Az egész filmben mégis legbájosabb szerep tíz fiatal, nagyon szép lány és tíz csinos fiú szerepe. Tíz sár ez, akiknek nagyon fáj a szigorú rendelet, akik nagyon érzik annak súlyát és akik legjobban örülnek, hogy véget ért. Legalább nem kell titokban csókolózni. A párokat Balogh Béláné és Mattyasovszky Ilona válogatták ki.” Képes Mozivilág, 1919/15. 13. p.
• A Képes Mozivilágban megjelent riport beszámol a forgatásról és megörökíti annak néhány mulatságos jelenetét. (Ty.: Epizódok a "Tilos a csók" felvételeinél. In: Képes Mozivilág, 1919/15. június 15.)

Galéria

Vélemények

„(Tilos a csók.) Ez a címe egy operettvígjátéknak, amelyet éppoly ötletesen írt meg Pásztor József, mint amilyen hatásosan alakított át filmmé és rendezett Balogh Béla rendező. Ha Lóth Ila mint királynő nem is volna olyan fiatal lányosan üde, ha Mattyasovszky Ilona és a többi szereplők Kürthy Teréz, Erdélyi Géza, Ujváry Lajos, Kabók nem is gondoskodnának játékukkal arról, hogy a közönség egy percig se unja magát, akkor is elsőrendű kasszadarabbá avatná a darabot a vásznon megjelenő képek szépsége és a kiállítás pazar gazdagsága. A Star ezúttal is magasan tartja a művészi színvonalat.” (Budapesti Hírlap, 1919. október 12. vasárnap)

„(Tilos a csók.) A Korzóban hétfőn kerül először színre Pásztor József bájos filmjátéka, a Tilos a csók Balogh Béla rendezésében. Kacagtató és pompásan megjátszott jelenetek szakadatlan sorozata ez a darab, mely Lóth Ilának nyújt alkalmat arra, hogy alakítóképességét új oldalról mutassa be. A kitűnő darabot a Star filmgyár készítette.” (Pesti Hírlap, 1919. október 12. vasárnap)