SIMON JUDIT

Tartalom

Juditot, a házaló lányát, miközben apja a falvakat járja, elcsábítja a fiatal földbirtokos. A lányt, ki hamarosan teherbe esik, a csábító magára hagyja. Judit titokban szüli meg, s vízbe öli gyermekét, majd hozzámegy az apja által kiválasztott vőlegényhez, Simonhoz. Házassága azonban boldogtalan, mert minden évben meghal egy gyermeke. Gyászában Judit megkurtítja "hét országra híres" haját, és elmegy a rabbihoz tanácsot kérni. A pap rádöbbenti az asszonyt, hogy titkon született első gyermekének meggyilkolása miatt halnak meg sorban a többiek, s eltiltja Juditot az anyai csóktól gyermeke esküvője napjáig. Judit betartja a tilalmat, még lázas beteg gyermekét sem csókolja meg, s ezért férje elkergeti a háztól. Telnek-múlnak az évek, felnő, és férjhez megy Simon lánya. A menyegző napján telik le a tilalom, Judit ezen a napon már megcsókolhatja lányát. A várva-várt nap lesz a boldogtalan asszony utolsó napja. Öreg, beteg koldusasszonyként jön el az esküvőre. Meg sem ismerik,  észre sem veszik, ide-oda lökdösik.  Izgatottan, reménykedve nézi a szép menyasszonyt, próbál a közelébe férkőzni, de mikor végre „odaborul rája”, már csak „hűlő ajkát nyomja égő ajkára.”

Short English content: Judit kills her first child delivered in secret, because her lover, the father of the child, left her. Afterwards she marries her former suitor, Simon. Each year one of their children dies. The rabbi makes her realize that her children die because of the murder of her first child, and he prohibits the woman from the motherly kiss until the day of the wedding of her child. Judit observes the prohibition refusing her feverish sick daughter who begs for a kiss. Therefore, her husband chases her away from the house. Years pass by, and in the house of Simon the wedding of Judits daughter is being prepared. Judit arrives as an old and sickly beggar. She is not bound by the prohibition any more, so she kisses her child, now a woman, and then, with her hand at her heart, collapses dead.

A vetítések előtt a Mozgókép-Otthonban a Jászai Mari, Molnár Aranka, a kassai Olympia moziban Stahur Anna és Egri Berta szavalta Kis József balladáját.

A ballada szövege:

Kiss József: Simon Judit (1875)

Simon zsidóéknál minden esztendőbe
Kis deszkakoporsót tesznek le a földbe;
Kis deszkakoporsó - alig-alig rőfnyi,
Szegény kicsi féreg, nem tud megnőni!

Simon Judit haja kincs arannyal ér fel,
Sírva simogatja mind a két kezével.
Ráfogja az ollót, jaj be nagy kár érte!
Nagy titokban úgy megy a szent pap elébe.

Hét országra híres szép hajam lenyírtam,
Hét országra híres szépségem elsírtam,
Te szent pap, te szent pap! Mondd meg azt az egyet:
" Hát én már gyermeket föl se nevelhessek?"

Fölpillant a szent pap a vén bibliából,
Összeroskad Judit egy nagy vád súlyától:
"Kellene most, kéne? Volt idő, nem kellett:
Legelső gyermeked, Judit hova tetted?"
Fehérebb a hónál Judit asszony képe,
Eltemeti képét rózsás tenyerébe,
Súgva ejti a szót, fuldokolva, törten:
"Gyilkos két kezemmel enmagam megöltem.
Apja, ki megejtett, cserbe hagyott rútul.
Vajudó lázas éj- Jó volt temetkezni,
Jobb volna most nékem a föld alatt lenni!"

Forgatja a szent pap szent könyveit rendre,
Lássa, melyik milyen büntetést szab erre?

Kelj fel Judit, kelj fel! Vesd le gyászruhádat,
A te nagy bűnödre mind kevés e bánat.
Más itt a megváltás - iszonyú az ára!
Van-e erőd, Judit, egy nagy fogadásra?
Gyilkos a te ajkad, ha ártatlant csókol:
Eltiltalak téged az anyai csóktól!
Epedj el, sorvadj el, légy mondhatatlan árva:
Gyermeked násznapján akkor légy megváltva,

Simon zsidóéknál fényes minden ablak,
Lagzinak  beváló keresztelőt csapnak.
Simon zsidó rágyújt egy régi zsoltárra,
Könnyben ázik Judit halovány orczája,
Kicsike magzatját százszor ölbe kapja,
eleped egy csókért s még sem csókolhatja!

Simon zsidóéknál jaj, csöndesen vannak,
Sürün beaggatva valamennyi ablak.
Judit asszony kezét töri sírva-ríva.
"Jaj, ha ennek is még halál van megírva!"  

"Tüzel a homlokom, lelkem anyám, úgy ég -
Ha te megcsókolnál mindjárt meggyógyulnék!"

-"Csitt, kicsikém, csitt!  csitt! - hunyd be pici szemed.
-Istenem teremtőm! Ne hagyj el engemet!"

"Kipattogott szácskám, édes anyám, lelkem!
Ugy-e, ugy-e azért nem csókolsz meg engem?"

Simon zsidó képe elfakul, elkékül:
"Gonosz vagy te Judit, májastul, veséstül.
Mondta már azt más is - egyebet is, mást is -
Oly igaz az egyik, mint igaz a másik.
A ki rossz anyának, rossz az feleségnek,
Gyermekem ugy éljen, mint elűzlek téged!"

Múlik az esztendő, fogy is meg megújul,
Simon zsidóéknál vígan vannak újbul.
Udvaron mennyezet? násznép násznép hátán,
Simon zsidó lányát elveszi a Náthán.
Szegény koldus asszony távoli sarokba,
Lökdösik hol balra, lökdösik hol jobbra,
Reménykedik, küzköd, átront a korláton:
"Azt a szép menyasszonyt jaj hadd én is látom!"
Most hozzák, esküszik, a pap imádkoztat:
"Én édes véreim még csak egy tapodtat!
Gyermekem! leányom! ...." Odaborul rája.
Hülő ajkát nyomja égő ajakára.
- Ez a Simon Judit szomorú nótája.

Érdekességek

A filmet a bécsi cenzúra minden változtatás nélkül, a berlini cenzúra apró változtatásokkal engedélyezte, de a tiroli cenzúra két ízben is betiltotta.

A filmből két kópia készült, az egyik a fővárosi, a másik a vidéki forgalmazás céljára: "Simon Judit világhírű balladája a filmen 5 hosszú felvonásban 2 példányban készült, az egyiket Budapesten a Mozgókép otthon kötötte le elsőnek, a másik példányt a vásárhelyi Uránia. Innen a január 5 és 6-án történt bemutatás után megy a film vidéki körútjára és pedig 7. 8. 9-én lesz Szegeden 10. 11. 12-én Temesváron és igy tovább lesz bemutatva az egész országban." (Vásárhelyi Reggeli Újság, 1916/2.)

Kiss József a bemutató után a sajtó nyilvánossága előtt kívánta tisztázni azt a tényt, hogy a forgatókönyvet ő maga írta. A nyilatkozat kapcsán komoly vita alakult ki az újságok (Pesti Napló és Az Ujság, 1916/5) hasábjain a rendező és közte, melyben az író elmondta, hogy Méreivel már a forgatást megelőzően többször koncepcióbeli konfliktusba keveredett, melynek eredménye, hogy a filmben olyan részek is bennmaradtak, melyek kivágását a főpróbán kérte a rendezőtől, s számoy olyan részelt nem került kamera elé, amelyet Kiss József szeretett volna, ha laforgatják. Mérei a bemutató után két nappal rágalmazás és becsületsértés címén beperelte Kiss Józsefet. (Az Ujság, 1916/6.)

Kiss József és Mérei Adolf sajtóvitájába pár nappal később a filmet egyedüliként vetítő Mozgókép Otthont igazgató Décsi Gyula is közbeszólt (Az Ujság, 1916/8.) és elárulta, hogy a Kiss által is kifogásolt jelenetet, melyben Judit meggyilkolt gyermekét látjuk úszni a folyó vizében, önhatalmúlag kivágta, mert neki sem tetszett a jelenet.

Décsi Gyula, a filmet bemutató Mozgókép Otthon igazgatója, saját bevallása szerint a filmet rekordmagas áron vásárolta meg.

A filmet meglepő figyelem kísérte és táblás házak előtt vetítették országszerte. A bemutató hetében napi öt előadásban vetítette a premiernek is helyt adó Mozgókép Otthon, amely a második hétre is prolongálta a műsort.

A Mozgókép Otthon előadásai előtt  Jászai mari és Molnár Aranka színésznők prológus gyanánt naponta többször is elszavalták a költeményt, amelyet kitörő tapssal fogadott a közönség.

A film rendkívüli sikere még egy, a Simon Judittal párhuzamosan futó Asta Nielsen film, Az örök éjszaka népszerűségét is elhomályosította. (Az örök éjszaka c. alkotás nem maradt fenn.)

1916. január 13-án csütörötkön délután fél 4-kor Auguszta főhercegasszony is megtekintette a filmet. Az előadáson jelen volt az író, Kiss József is, akit a közönség nagy szeretettel üdvözölt.

Galéria

Vélemények

Kevés érdekesebb és újszerűbb filmtémát fogunk találni az irodalomban, mint a Simon Judit ismert témája. Amit a balladában megtalálunk, az erőt, a művészetet, a tragikus összeütközéseket, azt a film teljes egészükben tárja elénk. Mérei Adolf, aki a költeményt Kiss Józseffel a filmre átdolgozta és a filmet rendezte, régi színpadi ember, aki nagyon jól ismeri a hatásokat, amelyek a közönséget meghódítják és a filmen is sikerült neki azokat a jeleneteket aláhúzva és kiemelve feldolgoznia, amelyekben a nagy drámai jelenetek, momentumok teljesen érvényre jutnak. A film elejétől végig érdekfeszítő és a figyelmet lekötő.
Mozihét, 1915/36.

A filmre dramazitált regények és költemények előkelő sorozatához csodaszép mű filmje szegődik hamarosan: Kiss Józsefnek a legnagyobb magyar költőnek utolérhetetlen szépségű hatalmas témájú balladája, Simon Judit. Mi, akik iskolai olvasókönyvünk által ismerkedtünk meg a klasszikusnak elismert alkotással, ezt a filmet, mint régi emlékezetünk kedves ujraidéződését fokozott gyönyörűséggel fogjuk szemlélhetni. Ám a film a magyar irodalom világszerte való elterjedésében új eszköznek is lesz az úttörője. A magyar költők művei külföldön alig ismeretesek, s ha közöttük a legnagyobbaknak költeményei meg is jelentek a külföldön, nagyobbrészt csak bibliofilek számára összeállított antológiákban jelentek meg. Kiss József grandiózus balladája amely hiszen ragyogó gemma a világirodalom ékkőgyűjteményében is, igy, e film által egyszeriben eléri méltó világszerte való megbecsültetését.
Színházi Élet, 1915/5.

Simon Judit filmen — A legújabb magyar filmszenzáció. — Az idei moziszezonban — úgy látszik — az előjelek után ítélve még jobban fognak dominálni a magyar filmek, mint a múlt évben. És ami a legörvendetesebb, a magyar filmeket készítő vállalkozókban van ízlés, van ötlet, ahhoz, hogy ne a külföldi tömegtermeléssel konkurrálni akaró rémdrámákkal vagy egyenesen a filmre készitett új témákkal foglalkozzanak és azokra áldozzanak ezreket, hanem a szenzációkban és filmre alkalmas témákban oly gazdag magyar irodalomból keressék ki az alkalmas filmsujéket. Már eleve meg kell azonban mondanunk, hogy bármennyire is helyesen és jól választottak az egyes filmvállalkozók eddig, a legszerencsésebb választás mégis az volt, amelyről ma be akarunk számolni, a Simon Judit film feldolgozása. Az eddigi magyar témák, akár előkelő írók írták egyenesen a film számára, akár a magyar irodalom régi remekművei közül dolgoztattak át, nem voltak országos hírű témák. Az első olyan téma, amely már a címével is vonz, mert nemcsak szerzőjét, hanem magát az eredeti költeményt is majdnem mindenki ismeri az országban: a Simon Judit tragédiája. Nem túlozunk egyáltalában, ha azt mondjuk, hogy már maga a téma biztosítja a sikert, éppen az eredeti költemény hírénél és népszerűségénél fogva.
Pesti Napló, 1915. október 17.

Természetesen mindenkinek első kérdése, amely ez esemény kapcsán eszébe ötlik, az, vajon a film megmaradt-e éppen olyan irodalmi értékűnek, mint amilyen a költemény volt. Erre rövid, de határozott igennel kell válaszolnunk. A film hű maradt a költemény témájához, de azt természetesen kiszélesítette. Eszközei azonban éppen olyan finomak, épp olyan művésziek, mint a költeményé. A második kérdés, amelyet hallottunk, az, miképpen lehet e költeményt ötfelvonásos filmmé „kinyújtani"? Meg kell nyugtatnunk e kérdéssel kapcsolatban is mindenkit. A Simon Judit történetét nem kellett nyújtani és nincs is kinyújtva. Igen egyszerű az oka ennek. Simon Judit a legtökéletesebb balladák egyike, amelynek szinte minden egyes szavában Simon Judit életének egy-egy tragikus jelenete van. Amit a ballada egy sorban mond el, az hosszú szenvedés és hosszú történés. Mérei Adolf, aki a költeményt a filmre dolgozta, igen ügyesen kihámozta e sorokból és félsorokból azokat az eseményeket, amelyek Simon Judit életét tragikussá, szenvedéssel telivé változtatták, amelyek Simon Judit szomorú nótáját kiszínezik és a jelenetekből egy pompás, hatásos és elejétől végéig érdekfeszítő drámát varázsolt. Nincs a filmnek egyetlen jelenete, amelyet a közönség ne kísérne érdeklődéssel, sőt szinte a legtöbb helyen visszafojtott lélekzettel nézi majd a publikum, hogy ebben az ismert költeményben mennyi eddig ismeretlen szépség, drámai motivum és mozgalom, mennyi rejtett művészet van.
Pesti Napló, 1916. január 2.

Kiss Józsefnek Simon Judit c. remek versét évtizedeken át szavalták szerte az országban: mágnese volt ezer meg ezer hangverseny-estének, anélkül, hogy ebből a költőnek egy krajcár haszna lett volna. És most íme, film-darabként a moziba kerül a Simon Judit, a költőnek teljes anyagi respektálásával. És ami népszerűségi tőke a költő és verse irányában évtizedeken át elraktározódott, a mozi révén most egyszerre fölszabadul és busásan kamatozik... És persze a szereplők is mind magyarok, budapesti színészek... noha a film ötfelvonásos, abban egy jottával sincs — érdemben! — több, mint magában a költeményben. Egy nagy darab arany töretett itt öt szeletre és veretett ki mozi-váltópénzzé a nagy tömeg számára. A rendezéssel pedig — és ez ami másodsorban hangsúlyozandó — Mérei Adolf pompás, geniális munkát végzett.
Pesti Hírlap, 1916. január 4.

(A Simon Judit második hete.) A Mozgókép-Otthonnak temérdek kimagasló sikere közt is kimagaslik a Simon Judit-é. Eddig harmincszor került bemutatóra és mindannyiszor zsúfolásig megtelt a nézőtér. Sikere túlnőtt minden jóslaton. Nemcsak magyar, de még külföldi filmnek se volt ilyen fogadtatása és hatása Budapesten…. A Simon Judit nagy-nagy sikerének külön mértéke, hogy valósággal homályba borit olyan slágereket is, mint volt az Asta Nielsen-dráma, Az örök éjszaka.
Pesti Hírlap, 1916. január 10.

A Simon Judit előadásaira az első három napon ötezer ember nem tudott bejutni, mert minden jegy elkelt, a hét utolsó két napján pedig tízezer ember nem juthatott jegyhez.
Az Ujság, 1916/10. január 10.

Óriás sikerrel adják az Edison-mozgóban (Nagymező utca 21.) Kis József remek balladáját, Simon Juditét. A tömeg valósággal ostromolja a pénztárt, mindenki látni akarja a remek filmet.
Friss Újság, 1916/39.