HÁROM HÉT

Tartalom

Manihiki uralkodójának gyönyörű felesége, Vera szomorú életet él rabiátus, hatalmas ura mellett. Mikor a fejedelemnek fontos államérdekből el kell utaznia az országából, revolvert ad öreg szolgájának, Dmitrynek, hogy távollétében azzal őrködjön imádott felesége hűsége felett. Dmitry azonban jobban szereti asszonyát, mint a fejedelmet. Elmondja neki, hogy mire eskette meg a fejedelem, majd átadja neki a fegyvert, s arra kéri, hogy használja ki ezt a három hetet, éljen boldogan legalább egyszer életében úgy, ahogy azt ragyogó szépsége megérdemli.
A hercegnő Dmitryvel és komornájával, Natasával Európába utazik. A hotelben összehozza a sors Terényi Iván gróffal, akit a szülei utazni küldtek, hogy elfelejtse hozzá nem illő, polgári származású szerelmesét. A gróf és Vera első látásra egymásba szeretnek. Három csodálatos hetet töltenek el együtt. Az idő gyorsan múlik. Elérkezik a boldogság utolsó napja. Dmitry figyelmezteti asszonyát, hogy haza kell térnie. Vera éjjel szökik el szerelme mellől és visszatér Manikikibe.
A fiatalember belebetegszik az asszony elvesztésébe, mivel azt sem tudja róla, hogy kicsoda, s hogy hol keresse? Egy év múlva érkezik az első levél: "A fiad erős, szőke és kékszemű." Iván nem tud ellenállni a vágynak, hogy Verát újra lássa, szívdobogva érkezik a fejedelmi kastélyhoz, de a komorna elárulja asszonyát, és a herceg irtózatos bosszút áll: megöli Verát, mielőtt szerelmesét láthatta volna. Iván minderről semmit sem tud, mert a megtört Dmitry csak annyit mond neki, meneküljön, ha szereti az életét. Három év telik el. Iván levelet kap Dmitrytől melyből kiderül, hogy a fejedelem önkezével vetett véget életének, s melyben az öreg szolga meghívja Ivánt fia, a négyéves Iván herceg koronázási ünnepségére. Iván gróf boldogan vesz részt a szertartáson, és mikor elhalad mellette a koronázási menet, szeretettel néz fel a gyermek uralkodóra – a fiára. És ekkor egy régi Mária-kép helyén megjelenik Vera szelleme, és áldólag nyújtja kezét fia, és a szerelmese fölé.

Short English content: In the absence of Manihiki prince his wife, princess Vera travels to Europe with her old servant, Dmitry and her maid, Natasha. In the hotel she meets a count, Ivan Terényi, who was sent by parents to travel, in order to forget a girl and to prevent a misalliance. The count and the princess fall in love at first sight and spend all their time together. Three weeks later she must return to Manihiki. She escapes secretly from Ivan's side at night. Ivan becomes ill because the loss of her. Vera lives her also unhappy days beside the jealous prince, whom she does not like. Three years later, a letter tells Ivan that he has a son. Ivan decides to visit her lover. The jealous prince kills Vera and Ivan has to flee. The prince shortly after his wife’s death commits suicides. Count Ivan Terényi is present in the coronation ceremony of the four years Prince. He is happy to look up the child's ruler - his son. And then behind them appears Vera and extends her blessing hands above her son, and her lover.

Érdekességek

• Elinor Glyn regényéből a néma korszakban két amerikai filmváltozat is készült az egyik 1914-ben, a másik 1924-ben.

• Részletek Bús Fekete László forgatásról készült riportjaiból: „A kedves olvasó, aki készen kapja a filmet a moziban, el sem tudja képzelni, hogy mennyi munka, mennyi fáradság, mennyi küszködés, — de mennyi öröm is jár egy ilyen címfelvétellel. Mert jobbkedvű embereket még nem láttam, mint ezen a délután a színészeket, akik a filmet csinálták. Ha nem pazarolták volna el könnyelmű emberek a díszítő jelzőket előttem sok érdemetlenre és sok-sok félig érdemesre, akkor most mindazt, ami jót, szépet, dicsérőt, bámulatost, magasztalót és felemelőt jelent, ide kellene írnom Fedák Sári neve mellé. Amit láttam tőle aznap délután Balatonfüreden, az már túl van minden jelzőkön és minden dicséreten. Különben az ő neve már nem is tulajdonnév, amely jelzőre szorul, de jelző — amit úgy írhatok ide: fedákos volt, amit csinált. Amennyi pajzán jókedv, báj, naiv gyöngédség van egy női lélekben, amennyi elfojtott keserűség, meggyötört jóság, dac és fájdalom van egy elrontott életben, az mind benne volt az ő szempillantásában, fejvetésében, gesztusában, a szája mozdulatában, ahogy félrevonta a fogai felett. Amint végigsétált fürdőkosztümjében a strandon, a napernyőjét feje fölé tartva, amint kendőt lengetett a hajó orrán egy elevező csónak után a végtelen vízzel a háta mögött és elől az imbolygó nádassal: utólérhetetlenül szép volt. A ruhái különös szenzációk. Oldalakat tudnék teli írni most róla. És érzem, hogy ezek csak szavak, szavak, csak holt és színtelen emlé kei annak, amit láttam.” (Színházi Élet, 1917/39)
  „Rajongással, fáradhatatlanul és nagyszerűen dolgozott a társaság Zsazsával az élén, és a forgó mozifelvevőgép előtt lejátszódtak a film utolsó jelenetei. Egy előkelő nézője is volt a felvételnek. Vázsonyi Vilmosné megtudta Zsazsa ittlétét és társaságával kihajtatott a felvételekhez és hűségesen kitartott az utolsó jelentig, amikor egy viziójelenet felvételekor Zsazsa lenge pongyolában egy csónakról befordult a tizennégyfokos Balatonba és Kertész Dezső ruhástul rohant a habokba utána. Ezt a jelenetet csak két olyan kifogástalan úszó játszhatta végig, mint Zsazsa és Kertész Dezső….A Hungária filmgyárnak csak gratulálni tudunk ahhoz, hogy vissza tudta hódítani Fedák Sárit a film számára, mert erősen hisszük, hogy ez az első Fedák film: egy szomorú, szép lelkű asszony és egy rajongó fiú története csak bevezetője lesz a sok-sok ezután elkövetkezendőknek.” (Színházi Élet, 1917/41)

• Fedák nagyon határozott egyéniség volt, saját maga alakította ki filmes játékstílusát, melyet Bús Fekete László Fedákos-nak nevez és nagyon zseniálisnak tart, a korabeli interjúkból kiderül, hogy a forgatási helyszínek egy részét ő választotta ki, és emellett a film jelmeztervezői feladatai is rá hárultak. A Három hét forgatása előtt készült telefonos interjúból kiderül, hogy éppen a kosztümök előkészítése köti le: „ – Mondja meg, drága Zsazsa, mit csinál? – Mozizok. Egy nagyszerű filmet csinálok, Tizenöt ruha kell hozzá. És az egyiken annyi a gyöngy, hogy már három napja gyöngyözök.” (Aktuális telefonbeszélgetések. In. Színház és Divat, 1917/34. augusztus 26.)

Galéria

Vélemények

„A Fedák-film főpróbáján Az elmúlt kedden délelőtt tíz órakor különösen előkelő és válogatott publikum lepte el a Mozgókép-Otthon nézőterét. — Írók, színészek, moziszakértők, mozgóképház-tulajdonosok ültek már háromnegyedkor szorosan egymás mellett a zsúfolt széksorokban: A Hungária filmgyár mutatta be az első idei Fedák-filmet, amelyet Glyn Elinor „Három hét" című regényéből Garas Márton, a Hungária kitűnő rendezője irt és rendezett. A film meglepetés volt azok előtt is, akik nagyon sokat vártak. Mert nem hisszük, hogy volt ott valaki, aki nem többet kapott volna, mint amennyit várt. Boldogan néztük a filmet, boldogan, hogy magyar színészek csinálták, és úgy, hogy a világversenyben is méltó helyet foglal el ez a terméke a magyar kinematografiának. Szerencsés körülmények segítették a Hungária filmgyárat ehhez a sikerhez. Először is egy nagyszerű sujet-t sikerült találniok Elinor Glyn regényében, amely az egyik pillanatban előkelő hall európai eleganciáját követeli meg színterül, a másik pillanatban pedig már egy balkáni herceg tengerparti várába vezet és felöleli mindazt, ami e kettő között van. Pittoreszk, elragadó és szinte artisztikus tájak képsorozata adja a keretét a történetnek. A másik nagy szerencse a színészek megválasztása volt. Fedák Sári filmre csábítása hosszú pihenés után — a legszerencsésebb ötlet volt, amire egy magyar mozigyár gondolhatott. Szigorú szemű és kérlelhetetlen szavú öreg mozirókák állapították meg a bemutató után egyhangú lelkesedéssel, hogy nincs világhírű mozistar sehol a kerek világon, aki különbet, jobbat, szebbet, nemesebbet tudott volna ebből a figurából csinálni Fedák Sárinál. A mozdulatai finomsága, a fejhordozás, ahogy egy poharat a kezébe vesz: egy egész századra való filmkultura eredményeként jelentkeznek. Partnerei Kertész Dezső, Balassa Jenő Almássy Sári és Sieder Adolf voltak. Kertész Dezső, a Vígszínház különösen talentumos és nagyreményű tagja, mint kész és kiforrott moziszínész jelentkezik. Nagyszerű alakja, meleg érzelmessége, finom vonalú feje, eleganciája hatásosan jelentkezik a filmen és hangos szóval hirdeti a fiatal művész kiválóságát, Balassa Jenő egy balkáni, rabiátus uralkodó alakjából csinált kabinetfigurát. Erőtől duzzadó, markánsfejü, megjelenésében is hatásos herceget játszott és kiforrott művészetével nagyban hozzájárult a sikerhez. A szép, fiatal Almássy Sári kedves jelenség a filmen, tánca pedig külön érdekességszámba megy. Sieder Adolf egy öreg, érzelmesszívű szolga alakjából csinált húsból-vérből való embert és egyszerre kivívta mindenki dicséretét. És a többiek is mind a helyükön vannak és lelkes készséggel szolgálják a film sikerét. Az interieurok népessége, a Balatonon és Munkácson fotografált plain air képek a legnagyobb szenzációi a filmnek és hangos szóval dicsérik a kiváló rendező Garas Márton és a nagyszerű operatőr Pellerin Raymond tudását. Rég nem volt olyan filmsiker, mint a Három hét. A bemutató után Fenyvesi Emil ezzel borult Fedák Sári nyakába: — Ingyen játszom veled, Zsazsa! Décsi Gyuláné pedig, a Mozgókép-Otthon direktorának felesége igy gratulált Kertész Dezsőnek: — Ilyen magyar filmet még nem láttam.” (Színházi Élet, 1917/43)

„E hó 16-án, kedden, a Hungária-filmgyár tartott bemutatót a Mozgókép-Otthonban. A cég nagy slágere, az élénk érdeklődéssel várt Fedák-film került vászonra ez alkalommal, amely igazi művészi szenzációnak bizonyult. A főpróba nagyszámú és díszes közönsége érdeklődéssel és elragadtatással nézte végig a nagyszabású filmet, melyet a magyar filmcsinálás nagyratörő ambíciójának, magasra lendülő színvonalának újabb dicsőséges állomásaként kell tekintenünk. Glyn Elynor regénye a moziközönség nagy része előtt ismeretes. Egy egzotikus keleti hercegnő s egy európai ifjú szerelmi történetét tárgyalja megkapóan finom és színes árnyalatokkal. Ezt az érzelmes és megható históriát a kitűnő Garas Márton dolgozta át filmre, a rendezés munkáját is ő végezte, hozzátehetjük, hogy nagy tudással és sok ízléssel. A darab központjában természetesen Fedák Sári áll. A művésznő ezzel az új alakításával meg fogja duplázni híveinek óriási számát. Mint minden szerepével, az egzotikus hercegné személyesítésével is lelkiismeretes és öntudatos művészi munkát végzett. Kétségtelen dokumentumát adván annak, hogy a nagy „Zsazsa" nemcsak a színpadon ízig-vérig művészlélek és domináló star, hanem mint filmszínésznő is ős-tehetség, valóságos univerzál-zseni. Ragyogó intelligenciája és nagyszerű plaszticitása, mely annyi mozgásbeli szépséget és gráciát ad alakításának: mind bámulatraméltó értékei ennek a sokoldalú színésznőnek. Az öregedő herceg szerelemsóvár feleségét, a forró odaadásban elégő asszonyt s az anyai szeretetében felolvadó anyát egyéni árnyalatokkal és sok eredetiséggel tudja elénk varázsolni Fedák Sári fantáziája révén. Külön meg kell emlékeznünk Fedák festői és pompázatos toalettjeiről. Ezek szintén hozzájárultak a hatás fokozásához. De elismeréssel kell illetnünk a művésznő partnereit, Kertész Dezsőt és Balassa Jenőt is, kik szintén tudásuk javával járultak hozzá a film sikeréhez. Az előbbi a szerelmes ifjú, az utóbbi a herceg szerepében nyújtott karakterisztikus alakítást. Kisebb szerepeket jól játszottak: Almásy Sári és Sieder A. A film gazdag berendezésű interiőrjei, poétikusan szép természeti felvételei érdekesnél-érdekesebb virazsirozású fotográfiákban kerülnek elénk, melyek Pellerin Raymond operatőr szakavatottságát dicsérik. (Mozihét, 1917/42)

A Hungária filmgyár Három hét című Fedák filmje bemutatásra került a Mozgókép-Otthonban és a legnagyobb sikerrel, amelynél nagyobbat filmmel nem lehet fogadni. Nyíltszíni tapsok, éljenzések hallatszanak a film lepergése közben, mintha színielőadáson, nem pedig egy moziképnél ülnének a hallgatók és Fedák Sárit a film megkezdésétől, a bemutatkozástól végig ünneplik a Mozgókép-Otthon zsúfolt széksorai. Jegyet például egyáltalán nem lehet aznap kapni a pénztárnál. Napokkal előre viszik a jegyeket az érdeklődők százai és úgy látszik, még a két hét sem lesz elég az érdeklődés kielégítésére, amelyre a Mozgókép-Otthon egyelőre lekötötte a filmet.” (Színházi Élet, 1917/52)