Filmtechnikai specifikáció
Némafilm, 35 mm-es, 4 felvonásos, hossza a 104/1920 számú O.M.B. határozat szerintlk: 1200 méter.
Fellelhetőség, források
Bibliográfia
- Mozgófénykép Híradó, 1918/48, 49, 50
- Mozi-Világ, 1918/21, 34, 48
- Mozihét, 1917/13, 1918/29, 34, 47 , 51
- Színház és Divat, 1918/48
- Az Újság, 1918. december 8.
- Pesti Napló, 1918. december 8.
- Világ, 1918. december 10.
- Almanach. A magyar kinematográfia évkönyve.1919. (Szerk. Kármán Béla és Pék Dezső)
- Belügyi Közlöny, 1920. 1184. p.
- Csonka Mária: Visszafelé pergetett film. In: Vörös Film, 1919. Bp. 1959. 15. p.
- Lajta Andor: A magyar film története II. (Kézirat, MNFA Könyvtára.) 86. p., 87.p.
- Nemeskürty István: A mozgóképtől a filmművészetig. Bp. 1961. 355. p.
- Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1896-1918. Bp. 1966. 334. p.
- Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1918-1931. Bp. 1967. 25., 93. p.
- Ábel Péter: A magyar filmek törzslapjai (Kézirat, MNFA Könyvtára.)
- Gaál Éva: A magyar hivatásos filmrendezők portréja és tevékenysége (1900-1920). 1974. 194. p. (Kézirat, MNFA Könyvtára.)
- Gaál Éva: A magyar film kulturális szférája 1896-1919 között. 1975. 3. p. (Kézirat, MNFA Könyvtára.)
- Magyar Bálint: A magyar némafilm története. Bp. 2003. Palatinus. 215. p.
Tartalom
Az óriási szibériai aranymezők korlátlan hatalmú ura, a zsarnok Szukoff Péter pokollá teszi környezete életét, munkásaival is kegyetlenül bánik, ha pedig már nincs rájuk szüksége, gondolkodás nélkül elzavarja őket. Egy napon fia, Sándor tanítóját, Müllert lopással gyanúsítja. A becsületes férfi előbb szabadkozik, majd sértődötten elrohan. Sándor Müller keresésére indul, szobájába megy, ahol egy levelet talál, melyben Müller nővére 1000 rubelt kér, különben öngyilkos lesz. Sándor megmutatja a levelet apjának, és kéri, hogy segítse a tanítót. Szukoff elutasítja kérését, a tanítót az aranymérő szobába viszi, és ott egyedül hagyja, hogy becsületességéről meggyőződjön. Müller a kincsek láttán megtántorodik, rémülten védekezik a kísértés ellen, s végül ájultan esik össze. Szukoff ekkor megbánja tettét, és 5000 rubelt küld Müller nővérének. Egy éjjel bányaellenőrzéskor az új tárnából kétségbeesett női segélykiáltás hallatszik. A bányafelügyelő szerelmét találják meg a mélyben. Szukoffnak megtetszik a lány, erőszakkal magával viszi kastélyába, és feleségül veszi. Az asszony, aki még mindig a bányafelügyelőt szereti, Sándor segítségét kéri, de a fiatalember semmit sem tehet zsarnok apja ellenében. Szukoff megérzi az asszony szívében élő gyűlöletet, és egy napon felgyújtja a kastélyt, s mialatt ő fiával dorbézol, felesége és kisgyermeke a tűz martaléka lesz. Miután dühe lecsillapodik, nem tud szembenézni szörnyű tettével, megtörten elbujdosik. (Forrás: Mozihét, 1918/47)
Vélemények
Az 1918. július 16-án megtartott szakmai bemutatón az „Első film a Wohlbrück Olga ,,Barbárok" című nagy könyvsikert aratott regényéből készült film volt, amely átültetve sem vesztett érdekességéből, sőt ellenkezőleg, még inkább fokozta azt. Rákosi Szidi és Almássy Sári a női főszerepekben, Fenyvesi Emil és Virányi Sándor pedig a férfifőszerepekben brillíroztak.” (Pesti Napló, 1919. július 19.)
„A regénynek minden szépsége hű változatban tükröződik vissza a filmen. Garas Márton kitűnően szcenírozta és rendezte a filmet és Rákosi Szidi, Almásy Sári, Fenyvessv Emil, Virányi Sándor és Sieder Adolf tudásuk legjavát nyújtják a főbb szerepekben.” (Pesti Napló, 1918. december 8.)
„A közönség jól ismeri Wohlbrück Olga regényét, a Barbárokat, mely a magyar könyvpiacon is többezer példányban kelt el. Ezt az érdekes és frappáns hatású naturalisztikus regényt filmre vette fel a már szép sikerekre visszatekintő Hungária filmgyár Garas Márton rendezésében és Rákosi Szidivel, Almásy Sárival, Fenyvessy Emillel, Virányi Sándorral, Sieder Adolffal a főszerepekben. Úgy a rendezés, mint minden művész játéka, valamint a kiállítás, egyaránt elsőrangú és a legszebb dicséretre méltó. Még a cári Oroszországban játszódik a regény és ennek a ferde uralomnak minden visszatetszését, kegyetlenségét megkapó realizmussal látjuk viszont a mozivásznon.” (Világ, 1918. december 10.)