Kertész Mihály | rendező |
Harsányi Zsolt | író, dalszöveg (Lámpák, színpadi lámpák) |
Vince Zsigmond | zene (Lámpák, színpadi lámpák) |
Somlyó Zoltán | dalszöveg (Sándor, maga ne beszéljen!) |
Molnár Mihály | zene (Sándor, maga ne beszéljen!) |
Bodonyi Béla | Schrőder Gusztáv, gazdag magánzó |
Bedő Ilonka | Ilonka, a leánya |
Thury Elemér | Gál Sándor, ügyvéd |
Sipos Zoltán | István |
Nyárai Antal | Vér Tóni, a színész |
Király Ernő | Király Ernő |
Hervay Frigyes | prológus |
Bécsi József | operatőr |
Neumann József | producer |
Ungerleider Mór | producer |
Projectograph | gyártó cég |
Projectograph | forgalmazó cég |
1913. november 6. (Apolló) | bemutató |
Lámpák, színpadi lámpák című dal fennmaradt hanglemezen (Special-Rekord. 11843. Nádor Jenő énekli zenekari kísérettel.)
Filmrészletekből és színpadi jelenetekből összeállított filmszkeccs. A filmrészletek hossza ismeretlen.
A filmrészletek nem maradtak fenn. Az adatok az alábbi forrásokból származnak:
A Schrőder família boldogan él itt Pesten. Ilonkának, a család ragyogó szépségű leányának jegyese is van, dr. Gál ügyvéd. De a lány meglátja egy este Vér Tónit, a leghíresebb és legkedvesebb pesti színészt és a szíve lángra lobban a bohém színész iránt. Nem akar többé a vőlegényéről tudni. Ekkor az apának eszébe jut, hogy jó volna magával Vér Tónival megegyezni. Ábrándítsa ki magából a leányt és kap cserébe 15.000 koronát. Az alku gyorsan kész, mert Vér Tóni a legkönnyelműbb ember a világon és soha sincs elég pénze. Ám, amikor egyedül marad a leánnyal, öregedő szíve tüzet fog és elhatározza, hogy megszökteti. Ettől a pillanattól fogva a színész lelkében a szerelem küzd a becsülettel és a pénzzel. Szereti a lányt, meg is szökteti, de kiábrándítja magából egyetlen éjszakán. Végigvezeti a lányt Budapest éjszakáján, elviszi magával a legzüllöttebb helyekre és mindenütt egy új Vér Tónit mutat be, aki nem érdemli meg szép és tiszta fiatal lányok szerelmét. − Ilonka megrettenve és összetörve fut el tőle, a vonat alá akarja magát vetni. Vér Tóni megmenti, de a leány kiszabadítja magát a kezei közül és fut az országúton. Fut, fut lihegve, míg összeesik. Reggel egy kocsis talál rá, fölveszi kocsijára és hazaviszi megrettent szüleihez, akik a rendőrséget is mozgósították a megszökött lány miatt. Az apa a kocsishoz fordul és így szól neki:
− No öreg, kívánjon tőlem valamit, nagyon jó kedvem van!
− Csak maradjunk a szerződésnél, uram − mondja a kocsis, illetve Vér Tóni, mert ő hozta haza a kocsis maszkjában a leányt.
A szerződést annak rendje és módja szerint effektuálják, de Vér Tóninak a tizenötezer koronához van még néhány szava
− Én valamit mégis ráfizettem az üzletre, amit ön nekem nem tud megfizetni… a szívemet, uram, a szívemet. Halálosan beleszerettem az ön leányába.
Schrőder megdöbbenve kérdi: És most mi lesz?
− Semmi!… El fogom felejteni − mondja kacagva az utolsó bohém.
„A filmnek különben van egy jelenete, ahol a közönség találkozni fog egy csomó kedves ismerősével. Így például, bár szerződése tiltja, hogy más társaság filmjén szerepeljen, föllépett Király Ernő is. Megnyugtathatjuk a kedélyeket, hogy Beőthy László nem fog kázust csinálni a dologból, miután a fölvétel a New York kávéházban történt, ahol — ugyebár? — ebédutáni pikkolóra minden épkézláb művészembernek meg kell jelennie, máskülönben, mint távollevőt kivégzik a veseasztalnál. Így került a képbe Király Ernő is, Pethes, Stoll, Lázár direktor és mások társaságában. Király Ernőnek azonban még külön szerep is jutott. Ugyanis Nyárai ott áll a társaság előtt és széles gesztussal magyaráz, amikor a darab szerint jön egy portás és levelet hoz. Levél, délután a veseasztalhoz, ez csak szerelmeslevél lehet. És ha már szerelmeslevél, ki másnak jöhet, mint Király Ernőnek? Király sürgősen nyúl is a levél után, de csalódott. A portás ugyanis Nyárainak nyújtja át. Ezt a kedves jelenetet örökítette meg a film. ...
A veseasztal mellett történt az a kedves jelenet is, amit nem jó Nyárainak emlékezetébe idézni, mert ez az ügy direkt Achilles-sarkán találta. Nyárai ugyanis rengeteg sok pénzt keres, hanem azért ritka ünnepnap az, amikor meg is lehet nála találni azt a sok pénzt, amit keresett. Innét magyarázható, hogy amikor a portás átnyújtja Nyárainak a levelet, Nyárai viszont átnyújt cserébe egy koronát, a maliciózus Pethes megjegyezte : — Remélem, ennek a jelenetnek lesz egy speciális fölírása is ? — Micsoda speciális fölírás? — Tudniillik vászonra fogják vetíteni, hogy a Nyárainál talált koronát szívességből Király Ernő engedte át a fölvétel idejére. — Az instrukció hatása alatt ötletszerűen újra megcsinálták a felvételt és a filmen tényleg kölcsönkér Nyárai Királytól egy koronát és átadja a portásnak.” (Színházi Élet, 1913/36)
A filmnek volt egy izgalmas vonat megállítós jelenete: "vérfagyasztó látvány volt. amikor a gyorsvonat loholva sietett a magas töltésen és ... a szép Bedő Ilonka az Istennek se akart a sínek közül tágítani. Hasztalan kapacitálta Nyárai és hasztalan fütyült a masiniszta, Bedő Ilonka tartotta magát. Persze a kritikus pillanatban mégis csak kiugrott, hanem a vonat is megállt. És Nyáraiékat szigorúan fölírták. A jelenet azonban szenzációsan sikerült mindenki jól játszott: Nyárai, Bedő Ilonka, főként pedig a masiniszta. És ezentúl talán meg se fog állani, ha embert lát ja sínek között, mert azt gondolja majd, hogy megint be akarják csapni. Öngyilkosjelöltek — reszkessetek. (Színházi Élet, 1913/36)
"Az utolsó bohém.
A közönség inkább Nyárai-szkeccsnek ismeri az Apollo új darabját, amely a jövő héten kerül bemutatóra. Tényleg, a darab sorsa Nyárai Tónival forrott össze, ezzel a bohémkedélyű és bohémtemperamentumú nagy művésszel, aki szerepe szerint egy fajtájabeli bohémet fog alakítani. Bizonyos, hogy ennek a szkeccsnek hatalmas közönsége lesz, mert a siker tényezői között Nyárai mellett ott szerepel a szerző, Harsányi Zsolt, aki ezúttal érdekes kísérletet tett a szkeccsel: kipróbálta, lehet-e komoly, mély, költői témát szkeccsben feldolgozni?" (Színházi Élet, 1913/36)