Balogh Béla | rendező |
Elinor Glyn | író (regény: His Hour/When the Hour Came 1910) |
Falk Richárd | forgatókönyvíró |
Mattyasovszky Ilona | Matild grófnő |
Lukács Pál | Gordon-Philips György herceg |
Szende Ferenc | Fred |
Horváth Paula | |
Körffy Bella |
Nagy Dezső | operatőr |
Oláh-Gyárfás Mihály | producer |
Oláh Dezső | producer |
Balogh Béláné Kornai Margit | gyártásvezető |
Astra Filmgyár és Filmkölcsönző Rt. | gyártó cég |
Astra Filmgyár és Filmkölcsönző Rt. | forgalmazó cég |
1918. december 11. (Mozgókép-Otthon) | sajtóbemutató |
1919. január 6. (Mozgókép-Otthon) | bemutató |
Némafilm, 35 mm-es, 4 felvonásos, eredeti hosszát nem ismerjük.
A film kópiája nem maradt fenn.
A történet egy mondán alapszik, ez azt tartja, hogy aki holdfényben belenéz a tarpei zuhatagba, meglátja annak az arcát, aki életében döntő szerepet fog játszani. A szép fiatal özvegyet, Matild grófnőt kíváncsivá teszi ez a monda, felkeresi a zuhatagot és tényleg megjelenik abban egy szfinx-szerű férfiarc. A következő pillanatban mellette áll a férfi teljes életnagyságban. A keleti herceg, Gordon-Philips György titokzatos lénye megigézi a grófnőt. A szép európai asszony is megtetszik a hercegnek, s szerelemmel közeledik felé. Mindenhová követi. A büszke grófnő nem meri bevallani szerelmét, menekül a férfi elől. Magatartását a herceg elutasításnak véli, s lelkéből vad ázsiai indulatok törnek elő, mindenáron birtokolni akarja az asszonyt, ha kell erőszakkal. Matild grófnő, akinek sejtelme sincs a hercegben dúló vad indulatokról, kacérkodni kezd annak legjobb barátjával, Freddel, hogy féltékennyé tegye. Párbaj lesz a dologból, melynek során herceg lövése súlyosan megsebesíti vélt vetélytársát. A herceg végül döntő lépésre szánja el magát, meghívja a grófnőt és anyai barátnőjét vidéki kastélyába azzal az elhatározással, hogy erőszakkal magáévá tegye imádottját. Autótúrára viszi vendégeit, s a sofőrjével úgy intézi a dolgot, hogy az a gépkocsi, amelyben ők ülnek a grófnővel, a sűrű erdő közepén meghibásodjon. Az éjszakát a közeli vadászlakban kell tölteniük, ahol a herceg erőszakosan ostromolni kezdi az asszonyt. Matild ellenáll, majd hosszas dulakodás után ájultan rogy a földre. A herceg boldog, mert úgy érzi elérkezett a várva várt pillanat, de az ájultan heverő grófné gyermeki tisztaságától elbűvölten nem tudja véghez vinni aljas tervét. Érintetlenül hagyja, ágyba fekteti az asszonyt, ő maga pedig a kunyhó ajtaja előtt tölti az éjszakát. A megszelídült herceg másnap reggel hazaviszi a grófnőt. Terve, amelyről nagylelkűen lemondott, hamarosan mégis sikerül. Megkéri Matild kezét, s az asszony látva, hogy a hercegben az önző érzéseket legyőzte az igaz szerelem, nem titkolja tovább őszinte vonzalmát, s igent mond.
„A háború alatt filmgyáraink különös előszeretettel foglalkoztak a külföldi írók darabjainak megfilmesítésével. Igen sok francia, angol és amerikai író műve került magyar gyárban filmre és mondhatjuk, igazán elismerésreméltó sikerrel. A külföldi írók közül legutóbb Elinor Glyn világhírű regényét, a Sphinxet dolgozták fel filmre és pedig az Astra-filmgyár pazar kiállításában. A Sphinxet nálunk is ismerik széles körben; a regény közkézen forog ma is a publikum körében. Az új Astra darab fő női szerepét Mattyasovszky Ilona, a kitűnő magyar moziszínésznő játssza, akinek egyik legszebb és legsikerültebb szerepe ez. Partnere Lukács Pál, a Vígszínház kitűnő tagja. Gordon herceg szerepében. Főbb szerepeket játszanak még Horváth Paula és Körffy Bella. A darabot nagy gonddal és lelkes odaadással rendezte a kitűnő Balogh Béla és neje, Falk Richárd a darab szcenírozásával végzett igen kitűnő munkát. A Sphinxet e hét szerdáján mutatták be a Mozgókép-Otthonban, ahol a meghívott műértő közönség nagy elragadtatással nyilatkozott a darabról és lelkesen tapsolt a szereplőknek.” (Színházi Élet, 1918/50)
„A nálunk is roppant közkedveltségnek örvendő angol író e kiváló műve a legtökéletesebb feldolgozásban került a vászonra. A szcenírozó kifogástalanul ültette át az érdekes regényt a film számára, viszont a rendező: Balogh Béla ismert tehetsége teljességével állott a regény filmesítésének szolgálatába. Mindkettőjük munkáját az igazi és nagy siker honorálta. Egy pompázatos szépségű fiatal özvegyről szól a történet. Az asszony megtetszik egy szertelen herceg fiúnak, aki mindenáron magáévá akarja tenni a büszke nőt. Terve csak nagysokára sikerül, amikor önző érzéseit az igazi szerelem váltja fel s amikor az asszony is úgy érzi, hogy őszintén vonzódik a férfihez. A rendkívül lebilincselő érdekességű filmtörténet nemcsak a szcenírozótól és a rendezőtől, de a színészektől is különös és nagy munkát követelt. A darabot ugyanis úgyszólván két ember játssza végig s hogy a film mindennek dacára nemhogy unalmas, de ellenkezőleg: módfelett érdekes tudott lenni, a két főszereplő: Mattyasovszky Ilona és Lukács Pál bravúros játékának köszönhető. Mattyasovszky Ilonáról e lap hasábjaink, adott alkalommal, nem egy ízben és örömmel állapítottuk meg, hogy egyik legtehetségesebb és a filmen legjobban ható filmszínésznőnk. Ezúttal a dicséret legünnepélyesebb hangján kell róla szólanunk. Mattyasovszky Ilona, úgy érezzük, sohasem volt játékban olyannyira tökéletes, szépsége, nagyszerű exterieurjének filmhatása sohasem volt olyan meglepő és lebilincselő, mint éppen ezúttal, A sphynx-ben. Jóleső örömmel állapítjuk ezt meg újra, ki tudja hányadszor. Mattyasovszky Ilona ma a vezető magyar filmsztárok között foglal helyett.” (Mozihét, 1918/50)
„A sphinx, Glyn Elinor e regényét vette fel filmre az Astra filmgyár Falk Richárd szcenáriumában és Balogh Béla rendezésében. Mindketten kitűnő munkát végeztek, úgyszintén a szereplők: Mattyasovszky Ilona, Lukács Pál és Szende Ferenc szintén elismerésre méltóan oldották még feladatukat. Akik olvasták a regényt, meglepődnek, mennyire érdekfeszitő és kibővített formában látják, viszont a vásznon. Gyönyörű tájfelvételek és pazar diszletek váltakoznak, az érdekes filmben.” (Világ, 1919. január 7.)
„Telt házak nézik és élvezik a Mozgókép-Otthon két kitűnő és bájos filmjét: „A sphinx“-et és az „Ördöngös kisasszony“-t.” (8 Órai Újság, 1919. január 10.)