A GYANÚ

Tartalom

Dr. Szombathyt, a jeles kriminalistát a törvényszék védőügyvédnek jelöli ki a gyilkosság vádja alatt álló fiatal úrilány, Bojti Irén bűnügyében. Az áldozat, Werner úr, aki hosszabb ideje betegeskedett, de a boncolás kimutatta, hogy halálának oka mérgezés. A társalkodónő lánya az elsőszámú vádlott.  A fiatal ügyvéd minden ambíciójával, tudásával és igazságszeretetével belemélyed a komplikált ügy tanulmányozásába. Vallomások, jegyzőkönyvek idézik fel a bűnügy előzményeit: A vádlott özvegy édesanyjával Werner úrhoz, a súlyos beteg és dúsgazdag öregemberhez áll szolgálatba. A beteg elégedett velük, családtagként kezeli őket, nagyon ragaszkodik hozzájuk, s különösen megszereti a fiatal, kedves és odaadóan ápoló szép árvalányt. A beteg ember nővére [más leírásokban: lánya, megint máshol a házvezetőnője] irigy szemmel nézi a fejleményeket, annál is inkább, mert tudomására jut, hogy Werner végrendeletileg tekintélyes összeget szándékozik társalkodónőjére hagyni. Ördögi tervet eszel ki, hogy az ártatlan lányt a bűn gyanújába keverje. Éjszaka belopódzik az öregember szobájába, és orvosság helyett mérget ad be az elalélt betegnek, azután a méreg üvegét a lány szobájába csempészi. Természetesen a fontos corpus delicti alapján letartóztatják Irént. Dr. Szombathy azonban bebizonyítja, hogy nem ő követte el a gyilkosságot, hanem Werner nővére [máshol: lánya, megint máshol: a házvezetőnője]. A vádlottat felmentik. Az ügyvédet meghatja védencének szenvedése, beleszeret a jólelkű lányba, s felmentése után feleségül veszi. Évek telnek el az ügyvéd a legnagyobb boldogságban él feleségével és kisfiával, amikor egy napon abba a fogházba hívatják, ahol a gyilkosságért elítélt haldoklik. Az asszony a halála előtt megesküszik, hogy nem ő volt a tettes, hanem az ügyvéd felesége. A férfi lelkébe befészkelődik a gyanú, s ez megmérgezi életüket. Leskelődik, nyomoz a felesége után. Nem talál semmi terhelő bizonyítékot, mégsem tud megnyugodni. Az asszony tűr és szenved, tiltakozik és védekezik a gyanúsítások ellen, de mindhiába. A férj egyre idegesebb lesz, a szörnyű vád nem hagyja lelkét lecsillapodni. Testben-lélekben megtörik, és a halálban keres menedéket. (Forrás: korabeli ismertető, Mozihét, 1917/30, Színházi Élet, 1917/36)

Galéria

Vélemények

„A gyanú fogalma van feldolgozva ebben a darabban bőségesen, részletesen, minden nüanszában és finoman. Fenyvesi alakítása csodaszép és abszolút művészi. A filmet Garas Márton rendezte az ő szokott kiváló művészetével.” (Mozihét 1917/30) 

„E magyar film, amely a Mozgókép-Otthon jövő heti műsorának főslágere, A gyanú című film, amely Ambrus Zoltán hasonló című, annak idején nagy sikert aratott regényéből készült. A rendkívül érdekfeszítő és különlegesen izgalmas dráma mély pszichológiai momentumra van felépítve és ennek a révén elejétől végig lebilincseli a nagyközönség minden rétegét. Egy hírneves védőügyvéd a főhőse a darabnak. Egy nehéz bűnügy kerül a kezébe, amelyben egy fiatal leány a vádlott. Gyilkossággal vádolják és minden bizonyíték ellene szól. Az ügyvédnek azonban sikerül megállapítania a leány ártatlanságát és kiderítenie az igazi gyilkos kilétét. A bűnügy tárgyalása folyamán az ügyvéd megszereti védencét és annak felmentése után feleségül is veszi őt. Néhány év telik el a legnagyobb boldogságban, amikor egy napon az ügyvédet a fogházba hívják, ahol az igazi gyilkos, aki haldoklik, megesküszik arra, hogy ártatlan volt és a gyilkos az ügyvéd jelenlegi felesége. Az ügyvéd lelkében gyökeret ver a gyanú és most már leskelődik a felesége után, féltékenységével felforgatja a családi otthon békességét és legjobban önmagát kínozza. Gyanújának alaptalanságáról százszor meggyőződik, de nem tudja a lelkét lecsillapítani és végül is a halálban keres menedéket. Az ügyvédet Fenyvessy Emil játssza. Már a fenti vázlatból is látszik, hogy rendkívül nehéz, igen tökéletes és befejezett drámai művészetet kívánó szerep, amelyet Fenyvessy Emil valóban rátermetten és tökéletesen dolgozott ki. A kiváló jellemszínésznek ebben az alakításában a legjobb filmalakítások egyikét fogja megláthatni a közönség és ez első nagyobb filmszerepével Fenyvessy egy csapásra a külföldi legtökéletesebb filmszínészekkel egy sorba emelkedett. Az asszony szerepét Szentgyörgyi Márta játssza, aki kedves egyéniségével, stílusos drámai művészetével valósággal beragyogja a filmet, amelynek rendezése és kiállítása a legjobb külföldi mértéket megüti.” (Színházi Élet, 1917/36)