A GÓLYAKALIFA

Tartalom

„Huszonötesztendős fiatalember volt az ifjú Tábori báró. Ifjú és arisztokrata, két nemes tulajdonság-, mely magas tartalmat adhat az életnek. Apja régen meghalt és nagybátyja, egy öreg, furcsa zsémbes ember nevelte. Imádta ez az öreg ember az ifjú bárót, mintha csak az édes fia lett volna. Mikor a báró huszonötéves lett, — egészen magára maradt. Ősei közé költözött a nagybácsi is. Tábori báró e naptól kezdve, mint a szárnyaszegett madár, úgy élt, tett, vett, nem volt kedve többé semmihez. Elköltözött legtávolabbi kastélyába és csüggedés, mély bánat vett rajta erőt. Lakája, Kristóf, ijesztő arcú, mogorva ember, ez volt egyetlen embertársa, akivel érintkezett, de akitől félt is, rettegett is viszont. Egy nap sárgult, régi újságpapírt sodort a báró szobájába a szél. Szórakozottan olvasni kezdte a málladozó betűket, s közben izgatottabb, felhevültebb lett. Ezt olvasta benne: „Idősb Tábori bárót különös képzetek kergették a halálba. Üldözési mániájában, mintha saját magát venné üldözőbe, az erdőbe rohant és ott halva találták." Az ifjú Tábori báró, mikor egy csúf őszi délutánon a kandalló mellett ült, hirtelen úgy érezte, mintha átváltoznék. Más külsőt vesz fel és magatehetetlenül rohan a világba. Mint szökevény rab, akit kergetnek, egy hajóra rohan, ahol a hajóslegények között — régi barátaira ösmer. Egy csapszékbe megy velük, s beleszeret ott a kiszolgálólányba. Az üldözők nyomon vannak ... felrezzen és ismét a kandalló előtt találja magát. Ez az ősi átok volt, ez a fantazmagória a másik énnel. Ez volt a végzete apjának, őseinek is. A báró másnap, amint a parkban sétált, egy elegáns hölgyet pillantott meg, a szomszéd kastély úrnőjét. Nem látta soha eddig, most ráismert. Megszólalásig az volt, aki a csapszékben a kiszolgálólány. Ellenállhatatlan vágy fogta el, hogy megismerkedjen ez úri hölggyel. S az ismeretség csakhamar forró barátsággá hevült. Másnap ismét kegyetlen látomás ült a grófon. A csapszék leányát kereste fel és gyilkolt érte. Mikor a látomás megszűnt, kétségbeesetten futott szobáin keresztül. A családi képtár alakjai, az ősök megelevenedtek és latrokká változtak át . . . A tébolyhoz volt közel a báró, ám az arisztokrata hölgy megmentette a rettentő látománytól. Azt a tanácsot adta neki ölje meg álmában második énjét. S amikor karjain elszunnyadt a báró, álmában csakugyan vízbe fojtotta ádáz alteregóját. „A kalifa, — mint a török mese mondja, megtalálta a varázsszót, amit elfelejtett, s amivel ismét emberré vált a gólyából." (Mozihét, 1917/39)

Érdekességek

„Ékes Árpád, a jónevű fiatal rajzoló, aki néhány művészi Athenaeum-plakáttal vonta magára a közfigyelmet, leszerződött a Corvin-filmgyár plakátrajzolójául. Két nagy rajzot láttunk tőle a napokban, az egyik „A gólyakalifa", a másik pedig a „Mágia" plakátrajza, s megállapíthatjuk, hogy az az érdekes és nálunk egész új stílus, amit kultivál, a várvavárt új dolgok egyike, ami a már-már monotonná váló moziplakát-művészetbe új színt hoz. E két első film-plakátja a megérdemelt, igaz sikert fogja meghozni számára.” (Mozihét, 1917/41)

Galéria

Vélemények

„Európai filmesemény lesz Babits Mihály, a kiváló poéta híres regényének, A gólyakalifának megfilmesítése. Klasszikus koncepció ez a regény, fölemelően nagy és megkapó a témája, de csak igazán művészi kezeknek van joguk hozzá, hogy a könyvben olyan hatalmasan ható témát filmre vigyék át. S az átszcenírozás művét ezért Karinthy Frigyesre, a szellemes és mélytalentumú íróra bízta a Corvin. Csupa újszerűség, az egyéni felfogás eszményi párosítása az eredetivel: ilyen a szcenárium. A darabban, amelynek legapróbb részlete is művészien dolgozódik ki, Beregi Oszkár, Bánky Judit, Bartos Gyula, Mészáros Alajos és Demjén Mari játsszák a főszerepeket. Beregi nagyszerű egyénisége, stilusa, klasszikus aktor-volta ezen a filmen a legszélesebben fog érvényesülni majd.” (Mozihét, 1917/23)

„Ha nem olyan elkoptatott volna a jelző, azt kellene leírnunk, hogy a múlt héten zsúfolt házak ünnepeltek egy Corvin-filmet az Urániában, a Gólyakalifát. Ez az első magyar pszichológiai filmkolosszus, amely éppoly irányban halad, ahová Reinhardt és Wegener is igyekeznek. Hogy a hatás teljes és igazi volt, ezért Beregi Oszkár mély és elragadó alakítását illeti minden dicséret. A közönség, amely rajongással szerette őt a színpadon, külön helyet szorított Bereginek e film óta a legelső moziszínészek között.” (Színházi Élet, 1917/43)

„Az Uránia-színház szombati bemutató-előadásán páratlan sikert aratott a milliós alapítású Corvin-gyár első nagy filmje: A gólyakalifa. Igazi premier volt ez: forró, izgalmasan érdekes premierje az immár klasszikus tökéletességre emelkedett magyar filmművészetnek. Maga a darab mélységes hatást váltott ki a közönségben, mert Babits Mihály regényének kettős meséje, boszorkányosan ügyes szövevényével, a végsőkig feszíti a néző idegeit A főszerepben Beregi Oszkár olyan alakítást nyújtott, amely csak a legnagyobb mesterekéihez hasonlítható. Az Uránia színház ez új műsordarabjának szenzációs sikeréit már a premiere-közönség eldöntötte s igy A gólyakalifa a táblás házak egész sorának ígéretével indul diadalmas útjára.” (Pesti Napló, 1917. október 14. vasárnap.)

„A modern filmdramaturgia már nem ismer lehetetlenségeket, nem csak színpadi drámákat, drámai akciójú történeteket tud filmre vinni, de birtokába vesz és szemléltetővé tesz olyan irodalmi alkotásokat is, amelyeknél a tartalom, a tárgy már a transzcendentális mesgyéjén van. Lélekben lejátszódó drámák megjelenítése izgató és hálás feladat a modern filmdramaturg részére és könnyű megérteni, hogy Karinthy Frigyes és Korda Sándor, e két az irodalomban éppúgy mint a film művészetében jártas íróember figyelmét magára fordította Babits Mihály nemes gondolatokban bővelkedő, drámai lüktetésű regénye A gólyakalifa. Merész elhatározás volt ezt a nagyvonalú lélekrajzot, mely egy túlfinomult, beteg idegzetű fiatalember önmagával való viaskodását, álmában és valóságban folytatott kettős életét tárja az olvasó elé, a filmre vinni, de Karinthy gazdag kitalálóképessége, Korda elsőrendű szakismerete bravúrosan oldotta meg a kitűzött feladatot. „A gólyakalifa" mint filmdráma olyan finomságokhoz viszi közel a nézőt, amelyeket eddig csak Freud módszerével tudott magának tudományosan megmagyarázni. A nagyszabású, irodalmi színvonalon álló filmdráma felvételét a Corvin filmgyár készítette és ezzel a produkciójával ismét fokozza immár külföldön is jól és elismert munkájának értékét. Az új Corvin-film, amelynek bemutatását az Uránia Szinház biztosította magának, megint ama ritka magyar filmek közé fog tartozni, amelyek erős versenytársai lesznek a nagy külföldi gyárak alkotásainak és egyúttal kiviszik egy értékes magyar írónak hírét és művét a külföld közönsége elé, amely könyvfordítással kétségkívül sokkal nehezebben és körülményesebben jutna Babits Mihályhoz, mint így. A két átdolgozónak a filmdráma követelményeihez képest erős módosításokat kellett végeznie a regényen, de a magva, menete azért megmaradt Babits művének. Egy nagyműveltségű, fiatal arisztokratáról szól a történet, aki valódi élete mellett még egy másik életet él — az álmában. Az egyik tökéletes ellentéte a másiknak, ami itt szép, az ott rút; ugyanazok szerepelnek az áloméletben, mint a valódiban, csak más, megváltozott alakban. A kétéletű hős, a „gólyakalifa" — mint egy hasonló tárgyú régi keleti mese után nevezi — az áloméletben szegény, nyomorgó kikötőmunkás, menyasszonya, egy finom, szelíd lelkű leány, mint csapszéki mosogatólány kél álmában életre, finom érzései helyett a másik életében durva ösztönei kerekednek felül. Menekül az álomkép üldözése elől, hiába. Mihelyt lehunyja szemeit, lelke átröppen abba a másik világba, amelytől annyira irtózik és nincs más menekvése: meg kell ölnie alteregóját. „A kalifa, — mint a török mese mondja — megtalálta a varázsszót, amit elfelejtett s amivel ismét emberré vált a gólyából." A Corvin gyár elsőrendű művészekkel játszatta el a főszerepeket, melyek hálás és hatásos kettős alakításokra nyújtottak alkalmat és lehetővé teszik, hogy a színjátszók művészetük egész sokoldalú skáláját bemutathassák egy darab keretén belül. A kétéletű fiatal arisztokratát Beregi Oszkár játssza, kinek ez az alakítása ismét nagy örömben fogja részesíteni összes híveit, akik a filmen ép úgy kedvelik, mint a színpadon. Gondosan részletezett, nagy intelligenciával kidolgozott drámai alakítást nyújt a kettős szerepben, amely ritkítja párját a film irodalmában. Kitűnően állja meg helyét a másik kettős főszerepben Bánky Judit is, aki a főúri menyasszonyt és a csapszéki pincérlányt játssza megkapó élethűséggel és pompásak a nagyobb epizódszerepekben Mészáros Alajos és Bartos Gyula, a Nemzeti Szinház kitűnő művészei. Minden jel arra enged következtetni, hogy „A gólyakalifa" sikere ki fog magaslani az idei film attrakciók közül és a Corvin gyár ezzel a felvételével is nagyon sokáig fogja uralni a helyzetet.” (Színházi Élet, 1917/42)