Mihályffy Juliska

Mihályi Ernő

Mihályfi Károly
színész

Születés: Arad (ma: Románia), 1857. július 27.
Halálozás: Budapest, 1936. május 13.

Névváltozatok: Mihályffy Károly, Mihályfy Károly, Mihályfi Károly, Mihály Károly
Polgári neve: Mihályfi Mihály
Szülei: Löb János, Schütz Borbála
Díjai: Farkas-Ratkó-díj (1884), a Nemzeti Színház örökös tagja (1909), III. osztályú magyar érdemkereszt
Lakása: Budapest, IV. Molnár utca 13. (1936)

1875 virágvasárnapján lépett színpadra, Aradi Gerő orosházi társulatánál, mint kórista. Később játszott Mezőtúron, Szentesen, Szalontán, Szolnokon, Nagykárolyban, Nagybányán, Sátoraljaújhelyen, Nagykanizsán, Temesvárott. 1877-ben Szegedre szerződött, majd 1878-től Kolozsvárra, ahol nem érezte jól magát, ezért ismét vidékre ment. Ekkor Paulay Ede, a Nemzeti Színház akkori igazgatója vendégszereplésre meghívta, majd 1879. szeptember 22-én fellépett az ország első színpadán, a Gringoire címszerepében, mire azonnal szerződtették. Mint szerződtetett tag 1880. március 31-én mutatkozott be a Cremonai hegedűs Filippojáként. Ettől fogva harminc éven át szerelmes szerepeket játszott. 1891. szeptemberében az Operaház játékmesterévé nevezték ki. 1909. április 1-én a Nemzeti Színház örökös tagja lett. Indítványára 1893-tól az Abonyban évenként nyaraló Nemzeti Színházi tagokkal a színkör felépítésére előadásokat tartott. 25 éves Nemzeti Színházi működését 1905. április 2-án ülte meg, majd 1905. április 16-án a színház hivatalosan is ünnepelte, amikor a Kaméliás hölgyben fellépett, Duval Armand szerepében. 40 éves jubileuma 1920. április 10-én volt a Hamletben; 1923. április havában a Shakespeare-bizottság kültagjává választották, majd 1925. április 23-án megülte 50 éves színpadi működése jubileumát, Constantin abbéban. Halálát érelmeszesedés, tüdőgyulladás okozta.

1882. augusztus 1-jén házasságot kötött Lázár Margit énekesnővel.

Művészi egyéniségének legfőbb vonása: az érzés melegsége, ez lüktetett minden alakításában, ez tartotta meg őt fiatalnak és ez éltette iránta is a közönség szeretetét változatlanul. A legszebben beszélő magyar művészek körébe tartozott. Minden szerepben tökéleteset produkált; soha nem utasított vissza szerepet, soha el nem késett egyetlen próbáról sem, mert számára mindig egy volt fontos, a színpad becsülete.

Filmszerepei:

  1. Vorrei morir (1918) - Thomas Eichwald
  2. A tékozló fiú (1919) - Oettinger gyáros
  3. A fogadalom (1920) - Gróf Csáthy Arisztid
  4. Olavi (1922)

Források: Wikipedia, FamilySearch (házassági halotti) ♦ Délibáb, 1930/17.