Gerőffy I. Béla | rendező |
Náday Béla | forgatókönyvíró |
Mihályffy Károly | Gróf Csáthy Arisztid |
Baik Mihály | Gróf Csáthy Miklós, a fia |
Tolnay Ákos | Nyéki Albert, kamarás |
Sacy von Blondel | Edith, a leánya |
Thury Elemér | Orlay Gergely |
Kürti József | Gajdos András, béresgazda |
Gazdy Aranka | Gajdosné |
Bárdoly Ila | Szabó Ilonka |
Bánóczy Dezsőné | |
Bárdi Ödön | |
Bodor Karola | |
Csillag Teréz | |
Gyenes László | |
Kövér Gyula | |
Lánczy Margit | |
Nagy Terus | |
Pálffy György | |
Pázmán Ferenc | |
Rády Elly | |
Szerémy Zoltán | |
Vándory Gusztáv | |
Zala Karola | |
Dömötör Ilona | |
Kornay Richárd |
Papp Gyula | operatőr |
Pogány Tibor | producer |
Orion Filmgyár és Filmforgalmi Rt. | gyártó cég |
Egyetértés | forgalmazó cég |
1921. január 12. (Renaissance) | sajtóbemutató |
1921. május 23. (Kertmozi) | bemutató |
72/1921, 1694 m | cenzúrahatározat |
Némafilm, 5 felvonásos, hossza a 72/1921 számú O.M.B. határozat szerint: 1694 méter.
kópia | nem maradt fenn |
Gróf Csáthy Arisztid nagy vagyonát víg orgiák közepette tékozolja el. Mikor már minden odaveszett, pisztolylövéssel vet véget életének. Fia, gróf Csáthy Miklós fogadalmat tesz, hogy szorgalmas munkával visszaszerzi az ősi birtokot. Családjuk régi barátja intézői állást szerez a számára a dúsgazdag Nyéki Albertnél. Miklós lelkesen lát munkához a gazdaságban. Egy napon csikók ragadják el Nyéki lányának, Edithnek a négyes fogatát. Miklós utána vágtat és megmenti a lány életét. Edit kezére a szomszéd birtokos, Orlay Gergely pályázik, aki zűrös anyagi viszonyait szeretné rendbehozni ezzel a házassággal, de a lány kikosarazza. A hoppon maradt kérő a falkavadászaton szerelmi vallomásával zaklatja, erőszakkal meg akarja csókolni Edithet, kinek segélykiáltására Miklós azonnal ott terem. Orlay dühösen, bosszút forralva távozik. Egy éjjel Orlay bérese, András gazda lépteket hall a kertjében, a közeledő alakban Miklóst véli felismerni. Nevén szólítja, de lövés a válasz, mely eltalálja és súlyosan megsebesíti. Ugyanezen az éjszakán elrabolják Nyéki Albert pénzét és ékszereit. A tett színhelyén a csendőrök Miklós óráját találják meg, ezért letartóztatják. András gazda felgyógyul, és eszébe jut a levél, melyet támadója veszített el. Az Orlaynak címzett levelet elviszi Edithhez. Orlayt a lakásán felkeresi elhagyott szeretője, Szabó Ilonka, hogy pénzt kérjen a maga és gyermeke eltartására. Orlay néhány koronával fizetné ki, de a fiatalasszony gyönyörű nyakéket és diadémot lát meg a szekrényében, és ezeket követeli, hogy a nyomortól megszabaduljon. Orlay azonban durván eltaszítja. Ilonka bosszúból elmondja Edithnek a látottakat, s az is kiderül, hogy az Orlaynak címzett levelet ő írta. Edith, ki soha nem hitt Miklós bűnösségében, boldogan továbbítja e bizonyítékokat a rendőrségnek. Miklóst kiengedik a börtönből, s helyette Orlayt tartóztatják le, ki előbb mindent bevall, majd szökni próbál. Miklós utoléri. Dulakodnak. Orlay esés közben a saját késébe dől, és meghal. Miklós és Edit, akik közben megszerették egymást, összeházasodnak. Az esküvői vacsorán Nyéki levelet ad át Miklósnak: "Ősi birtokodat fogadd vissza az én kezemből. A sors akarta így! Megszenvedtél érte, fogadalmad teljesült." Az ifjú pár a Csáthy család ősi birtokán tölti mézesheteit.
Tartalomleírás a Mozihét 1921/3. számában: A tékozló apa, aki víg orgiái után véget vet az életének, nem gondol vele, hogy nemcsak a saját élettörténetét fejezte be, hanem nemzedékek munkáját tette tönkre, mikor elszórta azt, amit elődei gyűjtöttek s az utána következőktől nemcsak minden vagyont vett el a maga léha örömei kielégítésére, hanem a jövő lehetőségeit és reménységeit is. Mintha ez a történet, mellyel a film kezdődik, nemcsak egy tékozló apa s egy sorssal küzdő fiú története lenne, hanem gazdagabb annál, sok-sok család, nemzetségek, sőt több: egy egész ország történetét foglalja, magába; mert tipikusan magyar a drámának kezdete, nemcsak egy magyar sors, de a magyarság sorsa: az öröklött nagy vagyon egy könnyelmű ős kezén herdálódik el — s amint magyar sors ez, épp olyan magyar a fiú sorsa is. Magyar a dac, amely megszólal benne, mikor e végzetes pusztulás láttán nem vesz el a reménytelenségben, hanem felszegi a fejét és fogadalmat tesz, hogy nem lesz nyugta addig, amig az elveszett ősi földet vissza nem szerzi. A tékozló apa s a visszaszerző fiú, a magyar dzsentri sorsa és reménysége, ez szólal meg ennek a magyar filmnek izgalmas történetében, mely sodró és mozgalmas eseményeken át viszi el hősét az áhítatos fogadalom teljesítéséig. Igazi, modern hős ez a fiú, aki szimbolikusan az egész mai magyarságot adja, aki sárkányoknál is gyötrőbb emberi gonoszság ellen küzd. Az első szerencsés lépés. után, mellyel a munka útjára lép, egyre új akadályokat állít útjába az emberi rosszindulat. Nemes elszántsága hiába adják pompás próbáit eszének és szívének, az irigység vádaskodása ártatlanul börtönbe juttatja épp abban a pillanatban, mikor odaadásának és erényének jutalmául a legszebb reménységek nyílnak meg előtte. Egy leány szerelméért folyik a küzdelem s az eszközökben nem válogató vetélytárs rút gazság gyanúját szórja el ellene olyan ügyesen, hogy ügye végleg veszettnek latszik, még annak szemében is, aki szentül bízik benne, a szeretett és szerelmes leány szemében. Ám az emberi és költői igazságszolgáltatás oldja meg végül is a problémát s a hős mindenben győzedelmesen, a visszaszerzett földön, hitvesével s egy derék parasztpárral együtt, kéz a kézben indul el, hogy kezük munkájával együtt, dús kalászt érleljenek a magyar mezőkön.
A „Fogadalom" főpróbája. Az Orion- gyár szerdán nagyszabású főpróba előadást rendezett a Renaissance-Színházban, amely ez alkalommal valósággal theatre pare jelleget öltött. A bemutatót Horthy Miklós kormányzó és családja, valamint József főherceg, Auguszta főhercegnő leányukkal, Zsófia főhercegnővel és nagyszámú előkelő közönség nézte végig. A minden izében magyar filmdarabot Náday Béla, a Nemzeti-Színház tagja írta, akinek szcenáriumát Gefőffy I. Béla rendezte. A főpróba közönsége meleg tetszéssel fogadta az újdonságot, amely az Orion-gyár nagyszerű teljesítőképességét és nemes tendenciáit bizonyítja. A filmen közreműködő színészek, Sacy von Blondel-lel az élükön a legjobbat produkálták. Az előadás végeztével úgy a kormányzó, mint József főherceg legnagyobb megelégedésüket nyilvánították Náday Bélának, mint szerzőnek és Pogány Tibornak, az Orion-filmgyár igazgatójának. [...] A jövendő ígérettel teljes képe ez, mindazok számára, akik nem riadnak vissza a küzdelemtől, tartós munkától. Az Orion-gyár, mely ezt a filmet kihozta, igazi magyar levegőt teremtett e magyar film köré. Bármily általánosan emberi ez a történet, amelyről a mese beszél, érdekfeszitő izgalmasságában barmennyire le tudja is kötni akármely nemzet fiának érdeklődését, magyar volta e pompás képekben nagyszerűen kiemelkedik. Magyar úri kastélyok, magyar fogatok, magyar típusok, a magyar puszta gyönyörű képe s a magyar nép élete segítik, hogy magunkra ismerjünk benne itthon s bennünket ismerjenek meg belőle kint, az ország szűkre szabott határain túl. (Mozihét, 1921/3)
Gaál Éva: "Gerőffy ezzel a filmjével a Horthy korszak kül- és belpolitikájának időszerű, aktuális kérdéseit vetette fel szimbolikus formában. Egy ősi birtok /szimbolikusan a vesztett háború következtében széthullott Osztrák-Magyar Monarchia/ az öröklött nagy vagyon egy könnyelmű ős kezén elherdálódik. /Az elvesztett nemzetiségi területekre célzott a film./ A fiú fogadalmat tesz, hogy az elvesztett elherdált földet visszaszerzi. /Csonka Magyarország nem ország!/ Ezt a fogadalmat és ennek végig küzdését ábrázolja a film egy szerelmi szállal átszőtt történeten keresztül, mely során a fiú ártatlanul börtönbe kerül, szerelmét is majdnem elveszti, de végül győz az ereje, akarata, tehetsége. Az elveszett földet és szerelmét egyaránt visszaszerzi. A kritika nem tagadta, hogy a filmet elsősorban azért értékeli, mert a hős alakjában az egész magyar nép sorsát szimbolizálja a rendező, az elveszett föld pedig a háború következtében széthullott Magyarországot jelképezi. [...]A film bevezetője volt a keresztény-nemzeti ideológia filmgyártásba is behatoló eszmeáramlatának…. A fogadalom című film szinte az ellenforradalmi korszak jelképévé vált." (Gaál Éva: A magyar hivatásos filmrendezők portréja és tevékenysége (1900-1920). 1974. (Kézirat, MNFA Könyvtára.)
„Nemcsak a magyar sors, de a magyarság sorsa: az öröklött vagyon egy könnyelmű ős kezén herdálódik el, s amint magyar sors ez, épp oly magyar a fiú sorsa is. Magyar a dac, amely megszólal benne, mikor e végzetes pusztulás láttán… nem vész el a reménytelenségben, hanem felszegi fejét, az akaratát, a hitét és fogadalmat tesz, hogy nem lesz nyugta addig, amig az elveszett ősi földet vissza nem szerzi… Igazi modern hős ez a fiú, aki szimbolikusan az egész mai magyarságot adja.” (In: Mozgófénykép Híradó, 1921/3.)