Osztrák színész. Apja prágai üzletember volt. Hamburgban kereskedelmi iskolába járt és titokban színészleckéket vett. 1894. január 9-én debütált Bécs külvárosi színházában, majd ugyanebben az évben a morvaországi Olmütz Királyi Városi Színházához szerződött. 1897-ben a bécsi „Volkstheater" tagja lett, ahol különösen modern darabokban tűnt fel, és ahol később rendezett is. 1918-ban Prágába ment, ahol a nehéz politikai viszonyok közepette átvette a Deutsches Landestheater vezetését. A vállalkozásban, amely 1927-ig tartott magánvagyonát is elvesztette. A következő évadot Berlinben töltötte, ahol számos színházban vendégszerepelt. 1935-ben a csehországi Brno Egyesült Német Színházainál kapott vezető szerepet, amelyet 1938-ban zsidó származása miatt veszített el.
Felesége Pepi Glöckner-Kramer (1874-1954) színésznő volt, akit 1900. májusában vett el.
Saját bevallása szerint Magyarországon játszott először filmen, azonban ez nem teljesen igaz, egy epizódszerepet már kapott egy 1913-as osztrák filmben. Első komoly nagyjátékfilm főszerepe azonban Kertész Mihály Az utolsó hajnalában volt, ezt további magyar filmek követték. 1918-tól jellemzően osztrák filmekben szerepelt, majd a következő évtől hosszabb szünetet tartott filmkarrierjében. 1928-ban ismét Magyarországon forgatott: mellékszerepet alakított a Magyar Rapszódia című filmben, majd 1933-ban a Rákóczi induló német változatában apaszrepet alakított, amelyet a magyar változatban Csortos Gyula. Ugyanebben az évben ugyancsak apaszerepet alakított Gustav Machatý világhírű Extázis című filmjében. Két évvel később utolsó filmszerepét alakította Szőke Szakáll A peches ember szerencséje című osztrák filmjében.
Filmszerepei:
- Az utolsó hajnal (1917) - Harry Kernett
- A csúnya fiú (1917) - a csűnya fiú
- Júdás (1918) - James Hogg
- Az ördög (1918) - az ördög
- Magyar rapszódia
- Rákóczi-Marsch (1933, német változat) - Graf Jób
Forrás: Steffi-line.de ♦