Színipályára lépett 1910. szeptemberében. 1918-ban lett a Kolozsvári Nemzeti Színház tagja, de nappal igazgatósági titkárként a színház gazdasági ügyeit intézte. 1923-ban botrányosan viselkedett Indig Ottó íróval, akit a felesége nyilvánosan inzultált egy elmarasztaló kritika miatt. A Kolozsvár főterén rendezett botrányos viselkedése miatt az Erdélyi Újságíró Szervezet pártfogásába véve az írót, bojkottot szervezett Bérczi ellen, melynek végül a titkár nyilvános bocsánatkérése vetett véget. 1930-ban staggione társulatot szervezett, amely rövid idő leforgása alatt csődbe ment. 1932-ben Színpad és Mozi címmel lapot indított, de mindvégig kitartott a kolozsvári színház mellett, melynek idővel igazgatósági propaganda-titkára lett. 1945-1957 között a marosvásárhelyi Székely Színházban adminisztratív munkakörben dolgozott.
Felesége Dunay Rózsi színésznő volt, akitől kislánya született.
Betegh László pénztárnokhoz hasonlóan ő is nagyon népszerű gazdasági vezető volt a társulat tagjai között, azzal a különbséggel, hogy színpadon és filmen kisebb szerepekhez jutott. Betegh halála után ő intézte a színház gazdasági ügyeit. 1921-ben egy Kolozsvár nevezetességeit bemutató kultúrfilm forgatásába kezdett, melynek későbbi sorsa ismeretlen.
Filmszerepei:
- A tolonc (1914) - a prológust szavalta a marosvásárhelyi bemutatón
- Ártatlan vagyok! (1916)
- Az alvajáró (1916)
- Mesék az írógépről (1916)
- Soha többé... Mindörökké! (1916)
- A tanítónő (1917)
- A vasgyáros (1917)
- A vén bakancsos és fia, a huszár (1917)
- Baccarat (1917)
- Palika (1918) - Gedő úr
Forrás: Színház és Társaság, 1921/15, 17, 1923/36, 44. ♦ Ellenzék, 1923/241. ♦ Vágóhíd, 1927/5. ♦ Pesti Hírlap, 1930/174. ♦ Székelyföld, 1932/51.