ZOÁRD MESTER

Tartalom

Zoárd mester szobrászprofesszor magához vesz egy szegény kis árvalányt, Árva Mariskát, aki iránt  miután felnevelte, kiművelte mély vonzalom ébred a szívében. Ez a lelkét eluraló érzés drámai összeütközés magjává lesz és sorsát tragikussá teszi. Zoárd mester szerelmi boldogtalanságában teljesen elveszti lelke egyensúlyát. A lány ugyanis nem veszi komolyan a nála jóval idősebb férfi szerelmét, csak a jótevőjét látja benne. Zoárd professzor szobrásziskolájának egyik tehetséges növendéke márványba faragja a mester gyámleányát, akit szenvedélyesen szeret s akibe a lány is beleszeret. A kiállításon a zsűri ezt a márványportrét ítéli a tárlat legértékesebb darabjának. A siker felbátorítja a fiatal szobrászt és megkéri a mestertől gyámleányának kezét. Zoárd azonban kereken elutasítja s csak most világosodik meg, hogy ő a gyámleányát szereti. A szerelmesek azonban megtörik a gyámi hatalmat és megszöknek. Zoárd mestert tragikusan lesújtja gyámleányának szökése, ivásnak adja magát, lejtőre sodródik, teljesen elzüllik, lebujok lakója lesz. Visszatérő gyámleánya és annak férje, a fiatal szobrász, akik akaratlanul tragédiáját okozták, egy ligeti fa alatt találnak rá részegen. A testi egészségében is halálosan megtámadott mester nem bírja el a viszontlátás megrázkódtatását. Halálos szerelme még egy pillanatra fellobban a szívében, s azután a „bűnösökkel" megbékülve a megbocsátás szavaival az ajkán meghal. (Más források szerint a fiatalok hazaviszik és élete végéig maguknál tartják.)
Forrás: Tolnai Világlapja, 1917. május 31.

Galéria

Vélemények

„A Zoárd mester nevű drámában, amely szintén a Projectograph nagy újdonságainak sorába illeszkedik előkelő helyre. Hegedűs Gyula művészetét végre igazán megismerjük a filmen is és bizonyítjuk, hogy épp oly kiváltságos művész ő ezen a téren is, mint a színpadon, ahol csodálatos sikerek termettek meg már a számára. A Zoárd mester egy művész regénye. Ebből a miliőből már nem egy témát ragadtak ki a film számára, amelynek hálás matériául kínálkozott. Ám ez a téma teljesen irodalmi, koncessziók nélkül való, s ha könyvregénnyé transzponálnók a témáját, a Zoárd mester a legkapósabb regények egyike lenne. De csak maradjon filmregénynek, érvül ahhoz, hogy a film valóban művészi termék, sőt oly művészek közreműködésével, mint Hegedűs, egyike a legsúlyosabbaknak.” (Mozihét, 1917/13) 

„A Zoárd mesterben, amely a rákövetkező hétfőn az Omniában jelenik meg Hegedűs Gyula ragyogó tehetségének lesz gyönyörű tanúbizonysága. Ez a társadalmi dráma egészen elütő karakterű a szokvány társadalmi drámáktól. Hegedűs Gyula káprázatos egyéniségével vezeti az egész cselekményt és különnemű, hatalmas hatást kelt majd az érte rajongó magyar publikum soraiban.” (Mozihét, 1917/14) 

„(Hegedűs-film az Omniában.) Hétfőn az idei évadjának legjelentősebb bemutatójával szolgál az Omnia-mozgóképpalota; vásznára kerül ugyanis a szezon egyetlen Hegedűs-filmje, — egy négyfelvonásos művész dráma, aminek címe Zoárd mester. A Vígszínház oszlopos művésze Csak a legritkább esetben vállalkozik film-kreációra; csak akkor, ha valóban kiváló művészi feladat kínálkozik a számára. A Zoárd mester címszerepe mindenképpen elsőrendű feladat volt az ő megkülönböztetett művészete számára és érthető az a nagynagy várakozás, ami az Omnia hétfői bemutatóját megelőzi.” (Pesti Hírlap, 1917. április 8.)