TAIFUN

Tartalom

A Japán kormány megbízza dr. Tokeramot, a jeles tudóst, hogy tanulmányozza az európai civilizáció törvényeit, szokásait. A tudós Berlinben telepszik le, és az ott élő japán kolónia többi tagjával együtt titokban fáradhatatlanul dolgozik, hogy a rábízott feladatot teljesítse. Tapasztalatait egy nagy tanulmányban készül összefoglalni. Miközben az európai életet tanulmányozza, beleszeret egy szép német lányba, Kerner Ilonába. A szabad erkölcsű lány szintén vonzódik az egzotikus férfihez, és a szeretője lesz. Tokeramo igyekszik titokban tartani szerelmi viszonyát a japán kolonia többi tagjai előtt, Ilonának pedig nem beszél titkos megbízatásáról. A lánynak Lindner Ottóval, az íróval is viszonya van, aki egy japán témájú regényen dolgozik. Ilona időnként érdekes iratokat lop számára Tokeramo fiókjából. Lindner megsejti, hogy Ilona megcsalja őt egy japán férfival. A japán kolonia rendezvényén nyomozni kezd, hogy vetélytársa kilétét kiderítse. Megismerkedik Tokeramoval, s a beszélgetésük során a japán tudós rájön, hogy Ilona Lindnerrel is szerelmi viszonyt folytat, sőt azt is gyanítani kezdi, hogy a lány iratokat lopott el a fiókjából az író részére. A történtek után szakítani szeretne, de Ilona önérzetét sérti a visszautasítás, szenvedélyes ostrommal leveszi a lábáról Tokeramot, s mikor érzi, hogy sikerült a férfi fölé kerekednie, gúnyosan sértegetni kezdi, sárga dögnek nevezi. Addig ingerli, míg a dühtől elvakult férfi megfojtja. Tokeramo kétségbeesetten hívatja japán barátait, bevallja nekik szörnyű tettét. A japán kolónia legfiatalabb tagja vállalja magára a gyilkosságot, hogy a tudós befejezhesse küldetését. Tokeramo tehát folytatja munkáját, a gyilkosság emléke azonban nem hagyja nyugodni lelkét. Víziók, hallucinációk gyötrik, Ilona szelleme folyton ott kísért dolgozószobájában. Mire befejezi munkáját, már súlyos beteg, s miután átadja barátjának a kész művet, meghal.

Részletes tartalom a Mozgófénykép Híradó 1917/40. számából:
„A Japán kormány dr. Tokeramot, a jeles tudóst, Európába küldi fontos megbízatással, hogy az európai közügyekkel foglalkozzék, tanulmányozza azokat az európai törvényeket, szokásokat és eszközöket, amelyek az európai civilizáció alapköveit képezik és egyáltalában Európában való tartózkodását a japán birodalom javára hasznosítsa. Tokeramo Berlinbe telepszik el, ahol már számos honfitársa él, s akikkel együtt titokban fáradhatatlanul dolgozik, hogy a reá bízott nehéz feladatot teljesítse. Tokeramo már másfél éve dolgozik Berlinben nagy tanulmányán, amelyben tapasztalatait kell megörökítenie. Berlinben való tartózkodása alatt Tokeramo megismerkedik Kerner Ilonával, egy hisztérikus, szeszélyes, könnyelmű leánnyal, akivel titokban benső szerelmi viszonyt folytat. Tokeramo szerelmes a leányba és Kerner Ilonát is érdekli ez az egzotikus ember; izgatja a sárga férfiúval való benső szerelmi viszony. Kerner Ilona állandó látogatója Tokeramonak, igyekszik megtudni, hogy Tokeramo miféle munkán dolgozik, de Tokeramo nem árulja el titkát, amely a vele érintkező kis japán társaságnak közös titka. Kerner Ilonának legjobb barátnéja Hempel Teri színésznő, aki tud Kerner Ilonának Tokeramoval való szerelmi viszonyáról. Kerner Ilona egy alkalommal Terit bemutatja Tokeramonak. Kerner Ilonának titokban egy másik szerelmi viszonya is van: Lindner Ottóval, a bohém lelkületű, beképuzelt íróval. Tokeramo erről a viszonyról azonban nem tud, viszont Lindner is még csak sejti, hogy Kerner Ilonának egy japán férfival is van viszonya. Lindner ezt abból sejti, hogy Kerner több ízben felhívja Lindnernek figyelmét a Berlinben élő japán kolóniára, sőt több ízben érdekes iratokat is átcsempész Lindnerhez. Tokeramo Japán barátai előtt titkolni igyekszik Kerner Ilonával való szerelmi viszonyát, de a japánok szintén sejtik, hogy Tokeramonak viszonya van. A japánok némi aggállyal nézik Toketamo szerelmi viszonyát, mert félnek, hogy ez a szerelem megakadályozza Tokeramot nemzeti küldetésében. Tokeramo lakásán a berlini japán kolónia néha esténként titkos megbeszéléseket szokott tartani. Ilyenkor, amikor maguk között vannak, Tokeramo szobáját valósággal egy kis Japánná varázsolják át és egészen szabadon beszélgetnek hazai dolgokról… Egy alkalommal Bruck Bernát berlini egyetemi tanár, Tokleramo ismerőse, Lindnert is elviszi magával Tokleramo lakására és bemutatja őket egymásnak. E látogatáskor véletlenül jelen van egy egész kis japán társaság. Lindner nyíltan kijelenti, hogy nem szereti az alattomos, sima modorú japánokat. Tokeramo és társai azonban meghunyászkodva tűrik Lindner sértő szavait. Lindner egyébként azért jött Tokeramohoz, hogy valamiképpen megtudja, hogy Kerner Ilonának melyik japánnal van viszonya. De Tokeramo diszkrét marad és nem árulja el magát. Bruck és Lindner távozása után a japánok ismét maguk között maradnak és titokban esti ünnepélyt rendeznek Nippon tiszteletére. A társaságban jelen van Hinozári, egy tizennyolc éves japán fiú is, aki aznap érkezett Berlinbe. Az ünneplő társaságot beszélgetés közben Kerner Ilona váratlanul meglepi, mire a japánok ijedten rebbennek szét, mert titkukat féltik. Mind hazamennek, Tokeramo pedig egyedül marad Ilonával. A hisztérikus, szeszélyes leány macskaravaszsággal hízeleg Tokeramonak, szerelméről biztosítja őt, csakhogy Tokeramotól megtudhassa végre, hogy miféle fontos megbízásból tartózkodik Berlinben. Tokeramo a szerelmi mámorban majdnem elárulja magát, de még idejekorán észre tér. Később Kobayasi, az egyik japán figyelmezteti bizalmasan Tokeramot, hogy legyen óvatos, mert Lindner kémkedik utána és valószínűleg a rendőrséggel is figyelteti őt. A két japán elhatározza, hogy Lindnert közrefogják és megtudják szándékát. Tokeramo azzal az ürüggyel, hogy japán motívumokat akar ajándékozni Lindnernek készülő könyvéhez, meghívja Lindnert lakásába. Lindner eljön s ekkor Tokeramo Lindner bezsédéből rájön arra, hogy Kerner Ilona az, aki az írásait a fiókjából ellopja és Lindnerhez viszi. Ebből azt is megtudja most már, hogy Ilonának és Lindnernek viszonya van. Később egyedül maradván, megjelenik újból Ilona. Tokeramo kiutasítja szerelmesét, mert belátja, hogy a történtek után neki szakítania kell vele. A hisztérikus leány önérzetében megsértve, szenvedélyes szerelmével odáig üldözi Tokeramot, amig ismét leveszi lábáról a szerelmes férfiút, aki bevallja, hogy halálosan szerelmes belé s most már ő kéri, hogy maradjon nála. Ekkor azonban Kerner Ilona kerekedik felül, sértegetni kezdi Tokeramot, sárga dögnek nevezi, s addig ingerli a feldühödött Tokeramot, amig ez vak dühében megfojtja a leányt.

Tokeramo észre térve, azonnal magához hívatja barátait, akikkel közli szörnyű tettét. A kollégái belátják, hogy ha Tokeramot elítélik, nem fejezheti be a reá bízott nagy feladatot és ezért egyetértőleg elhatározzák, hogy közülük a legfiatalabb, Hinozari fogja vállalni a gyilkosságot. Az önfeláldozó Hinozari örömmel vállalja a gyilkos szerepét és önként jelentkezik a rendőrségnél. A többiek pedig Tokeramo szolgáját elutaztatják, nehogy ez Tokeramot leleplezhesse. Hinozarit jelentkezés után letartóztatják és szándékos emberölés miatt emelnek ellene vádat. A bűnügyi tárgyaláson Hinozari ismételten beismeri a tett elkövetését, mire az ügyész kéri az elítélését. Hinozari védője ellenben a vizsgálat kiegészítését indítványozza. A tárgyaláson váratlanul megjelenik Hempel Teri, aki éppen a főtárgyalás reggelén érkezett vissza Berlinbe hosszú külföldi tartózkodásáról és tanunak jelentkezik. Amikor a meggyilkolt Ilona barátnőjének a szerelmi viszonya felől kihallgatják, meglepetten értesül arról, hogy Ilonát Hinozarival hozzák kapcsolatba. Terit szembesítik az összes japánokkal s ekkot Teri akaratlanul is elárulja, hogy Tokeramo volt a kedvese Ilonának. Hinozari védője erre megállapítani kívánja, hogy Tokeramo az igazi gyilkos. Most már ebben az irányban folyik a további bizonyítás, de a japánok vallomásai annyira ellentmondók, hogy a bíróság nem lát tisztán. Mikor pedig Tokeramo végre is nem bír uralkodni magán és bevallja, hogy ő a gyilkos, mindenki meg van győződve, hogy ő is, miként a többi japán, csak önfeláldozásból akarja magára vállalni a gyilkos szerepét. A végén mégis csak Hinozarit ítéli el a bíróság 7 évi börtönre.
Tokekramo ezután odahaza tovább folytatja munkáját, de a nehéz munkától kifáradt tudós lelkileg megtörik. Folyvást víziói, hallucinációi vannak; a meggyilkolt Ilona szelleme folyton ott kísért a szobájában. Tokeramo egyre betegebb lesz. Betegsége alatt állandó látogatója Hempel Teri, aki gyöngéden ápolja őt, továbbá Lindner is, a jóbarátja lett a japán tudósnak. Tokeramo azon a napon, amikor befejezi nagy művét, már halálosan beteg. És amikor átadja befejezett munkáját Kobayasi barátjának, megsúgja barátjának, hogy most már vezekelni akar bűnéért. Kobayasi azonban lebeszéli e tervéról, mert ezzel újabb bajba kerverné társait. És ekkor Tokeramo az izgatottság végső fellobanásában kileheli lelkét. A körülállók szomorú arccal krizantémot szórnak Tokeramo hűlt tetemére…”

A Mozgókép-Otthon műsorfüzetében megjelent tartalmi ismertető: 
„Dr. Tokeramo, a Berlinben élő japán gruppe feje megismerkedik Kerner Ilonával, Lindner Ottó szeretőjével. Joshikawa, egy öreg Japán óva inti Tokeramot az asszonyoktól, mert ezek csak megakadályozzák a munkájában. Tokeramo megtudja, hogy Ilonának Lindnerrel viszonya van. Ezen összeszólalkoznak. Ilonában felülkerekedik a sértett önérzet és vitájuk oly hevesre fajul, hogy Tokeramo megfojtja Ilonát. A japánok elhatározzák, hogy valakinek közülök magára kell vállalni a gyilkosságot, mert Kokeramora szüksége van Japánnak. Hironári, egy fiatal japáni vállalja a bűnt és el is ítélik. Tokeramo idegzetét feldúlta a katasztrófa. Dolgozik művén, de Ilona emléke folyton kisért. És amikor nagy munkáját befejezete élete véget ér!” (1918. május)

Érdekességek

• A filmbe eredeti japán felvételeket is beillesztettek. (Japán tájak, japán ünnepi körmenet)
• A film bemutatójáról a Színházi Élet 1918/12. számában megjelent kritika megemlékezik Reischl Károly plakátjáról is: "Új moziplakátok jelentek meg Budapest utcáin, melyeknek ragyogó szinhatásai és a kép művészi elgondolása finom és megkapó stilusérzékkel adják azt a csodás, keleti világot, amit a Tájfun jelenetei festenek elénk. A plakáton egy fátyolba burkolt női alak áttetsző selyem leplét borítja egy kis japán emberre, — jelképezve ezzel a Nő diadalmas erejét, — míg a háttérben egy óriás Budha-szobor lábainál japánok ezrei imádkoznak... Kifejezőbb és szi nekben, megoldásban gazdagabb plakátot még nem látott Budapest közönsége."

Galéria

Vélemények

„Csütörtökön délelőtt tartotta meg főpróbáját a Mozgókép-Otthonban a Lux-gyár, a Taifun filmreprodukciójából előkelő, nagyszámú, meghívott szakközönség jelenlétében. Lengyel Menyhért világjárt, nagysikerű drámájának kinematográfikus feldolgozása elé ritka érdeklődéssel tekintett az egész mozgófényképszakma. Most azután végre kielégítést nyert a rendkívüli nagy kíváncsiság. Lepergett a „Taifun" filmváltozata, még pedig — sietünk kijelenteni — óriási, zajos siker kíséretében.
A Luxgyár, amely eddigelé három nagyszerű filmjével igazolta komoly hivatottságát, ezúttal produkálta a legszebbet és legtökéletesebbet. A dús akciójú cselekmény, amely különös színeket és változatokat tartalmaz, kitűnő megoldásban került vászonra. Lengyel Menyhért klasszikus becsű színműve minden érdekességét, szépségét és izgalmát hozta magával a filmre, amely méltó variánsa az eredetinek. Az exotikus, tarka és pompázó miliő, filmen különösen pikturálisan hat. A darab főszerepét Rajnai Gábor játssza abszolút biztosan, originálisán és igazi művészettel. Ez a nagyszerű színészünk ezúttal szerepel először filmen s debüjének hatalmas sikere után a legnagyszerűbbet várjuk tőle ezután. Tokeramo nehéz, de értékes szerepét kreálja Rajnai tökéletes meggyőző erővel. Kifogástalan maszkja, teljes illúziót keltő megjelenése csodálni való. A látottak után valóban sok jeleset várunk még Rajnaitól. Partnere: Mattyasovszky Ilona szintén kitűnő. Természetes játéka, filmre kiválóan alkalmas exteriőrje most is jól hatottak. Ila egyébként ellenszenves alakjának személyesítésével Mattyasovszky Ilona ismét egy nagy fokkal fejlődött a filmábrázolás művészetében. A többiek: Bojda Juci, Karl Götz és Lothar Mendes egytől-egyig kifogástalanul játszanak. A négy felvonásra osztott filmdrámát Korcsmáros Nándor, az ismert író szcenírozta hozzáértéssel, a rendezés nehéz munkájáért pedig dr. Lázár Lajost illeti meleg elismerés. Zitkovszky Béla mesteri fotográfiája pedig nem szorul dicséretre. A „Taifun" filmreprodukciójának őszinte, nagy sikere volt. A Lux-gyárnak ez a legfrissebb teljesítménye a magyar filmcsinálásnak egyik kimagasló eseménye.” (Mozihét 1918/5)

„Az akciók drámai hatása lebilincselő és páratlanul izgalmas, amit a festői jelenetek egész sora tarkít. Látunk a filmen eredeti japán felvételeket és a Kelet varázslatos bűbájjal bontakozik ki: japán utcák zajos életét lopja a vászonra a fotografáló gép, japán mezők elevenednek meg színes képekben, hullámos vizek rohannak kavicsos medrükben, kicsiny faházak vonalai ívelnek, melyeknek papírfalai mögött kedves mosolyú, finom kis gésák álmodják át az életüket... Az európai miliő ábrázolásánál gyönyörű a díszes kiállítás: minden jelenetben pazar fényűzés és a művészi ismeretek gazdagsága uralkodik, amik közül különösen a japán szoba csodaszép berendezése emelkedik ki. A „Tájfun" filmen hűen követi a színdarab drámai menetét, sőt a fordulatokat sok újszerű beállítással emelte a rendezői geniálitás. Most, hogy már második héten kerül a legzajosabb külső siker mellett bemutatásra a Lux-gyár ragyogó alkotása a Mozgókép-Otthonban, bizonyos, hogy ilyen nagyszerű eredménye lesz a filmnek nemcsak a vidéken, hanem az egész világon is, mert ez a film elviszi a művészi produktivitást az emberi társadalom olyan rétegeibe is, ahol a könyvek holt betűi, és az értelem megnyilatkozása: az eleven szó még nem tudott eddig elég kultúrát elhinteni. A „Tájfun" -film főszereplői közül legnagyobb elismerésünk Tokerámo szereplőjét illeti: Rajnay Gábort, a Nemzeti Szinház nagy művészét, aki sok eredetiséggel és finoman játszott. Kerner IIa, Matyasovszky Ilona volt, mint meleg, odaadó és asszonyosan szerelmes nő. Hempel Teri szerepében igen tetszett Bojda Juci, egy szép, fiatal japán leányt pedig kedvesen játszott meg M. Szirmay Hajnal, Josikavát a németek híres Karl Götz-je alakította, Ilironári — Lothar Mendes volt, míg Dr. Franz Ferdinand Lindner írója kitűnően sikerült. A japán orvost Harmath alakította. A Mozgókép-Otthon minden előadásában óriási hatást kelt Bálint Béla művészi éneke. Bálint ugyanis Reményi Béla hangulatos stílszerű betétdalát énekli ott, ahol a japán szobajelenet van. A dal szövegét Somlyó Zoltán írta. A „Tájfun"-filmet ragyogó művészi készséggel, alkotó erejének teljességében formálta művészi keretek közé dr. Lázár Lajos, a Lux-gyár éleseszű és irodalmi meglátású igazgatója, akinek neve a „Tájfun"-film kapcsán ismert lesz az egész kultúrvilágban.” (Színházi Élet, 1918/12)

„A Taifun Lengyel Menyhértnek egyik legértékesebb és mindenesetre legnagyobb hírnévre szert tett darabja, amelynek rendkívül érdekes miliője, izgalmas cselekménye, pompás alakjai valóságos szenzációvá tették annak idején a drámát és ugyanilyen szenzációvá avatják most a filmet. Az izgalmas drámai történet nagyszerűen elevenedik meg a filmen és híven tükröződnek vissza a dráma súlyosan izzó mondatai is. Lázár Lajos dr. igazán, elsőrangúan rendezte a filmet, helyes érzékkel rögzített meg minden jelenetet. A főszerepet a színpadon hosszú idő óta nélkülözött Rajnay Gábor játssza. Tökéletesebb alakítást még színpadon is keveset láttunk. Gesztusai, mimikája, mozdulatai és maszkja egyaránt kiválóak és alakítása valóságos tanulmány. Ügyesen domborítja ki azokat a groteszkségeket, amelyek a japán férfit még európai ruhában is jellemzik. Kerner Ilona nehéz szerepében Mattyasovszky Ilona brillírozott. Hóditóan elegáns volt, ahol kellett kacér, démoni, ahol kellett, elbódítóan szép. Játéka erőteljes, finom és stílusos, megjelenése pedig mindig megfelelt annak a szimbólumnak, amellyel a darab a díszes európai nőt a kis sárga japán férfivel szembeállítja. Bojda Juci, Carl Goetz, Mendes Lothar és dr. Ferdinánd alakítják a többi szerepeket igen kitűnően és mindannyian hozzájárulnak ahhoz, hogy a Taifun olyan világsiker legyen filmen, is, mint amilyen volt a színpadon. Van egy nagyon finom betétdal is a drámában: Hironári dala. Gyönyörű szövegét Somlyó Zoltán írta, zenéjét pedig Reményi és Bálint Béla, az ismert kitűnő operaénekes énekli az előadás alatt. Így tehát a film élvezete mellett színpad élvezetet is kap a közönség. Zitkovszky fotográfiái ragyogóan tiszták és élesek. Csak a legnagyobb dicséret hangján lehet megemlékezni a Lux filmgyárról, amely áldozatot nem kímélve, pazar kiállításban varázsolta elénk ezt a gyönyörű drámát.” (8 Órai Újság, 1918. március 13.)