Lajthay Károly | rendező |
Bram Stoker | író (Dracula, regény, 1897 |
Lajthay Károly | forgatókönyv |
Kertész Mihály | forgatókönyv (forrás: Lajthay Károly interjú Színházi ÉLet, 1920/52) |
Paul Askonas | Drakula |
Lux Margit | Mary Land (máshol: Märy Land) |
Lene Myl (Miléne Pavlovic) | egyes források szerint ő játssza Märy szerepét, de ez valószínüleg tévedés |
Kertész Dezső | George |
Thury Elemér | a főorvos |
Réthey Lajos | egy álorvos |
Ihász Aladár | a segédje |
Karl Götz | „Tréfás” |
Szalkay Lajos | |
Hatvani Károly | |
Perczel Oszkár | |
Tímár Béla | |
Kende Paula | |
Magda Sonja | |
Hegener Anna Marie |
Eduard Hösch | operatőr |
Gasser Lajos | operatőr |
Lapa filmgyár | gyártó cég |
Tuchten Jenő Filmkereskedelmi Vállalata | forgalmazó cég |
1923. április 14. (Tivoli) | bemutató |
66/1923 | cenzúra határozat |
kópia | elveszett |
film nyomán készült regény | OSZK gyűjteményében |
fotók | Színház és Mozi, 1921/1 |
Kis alpesi faluban, a nagyvilág zajától távol, árván él a tizenhat éves Land Mary, a szegény varrólány. Anyja néhány éve halt meg, s apja a nagy csapástól elborult elmével, élő halottként sínylődik egy fővárosi elmegyógyintézetben. Egy nap expresszlevél szólítja Maryt apja halálos ágyához. Az elmegyógyintézet kertjében találkozik a neves komponistával, volt tanárával, aki azt tartja magáról, hogy Drakula és „halhatatlan, ezer év óta él és élni fog örökké”. A lányra mély benyomást gyakorol a találkozás. Apja állapota súlyos, már csak percei vannak hátra. A haldokló görcsösen öleli magához leányát, és örökre lehunyja szemét. Mary sírva borul apja tetemére. A magára maradt lány két bolond álorvos erőszakkal lekötözi a műtőasztalra, hogy szemét megoperálja, de a főorvos és az ápolók közbelépnek és megmentik. A főorvos javaslatára az intézetben tölti az éjszakát, nehezen alszik el, majd szörnyű álmot lát: Éjfelet üt az óra. Drakula lép be a szobába. Magával vonszolja Maryt a kastélyába, ahol minden misztikus fényben úszott és tizenkét örökéletű asszonya fátyolokba burkolózva, táncolva vár rá. Másnap az asszonyok menyasszonyi ruhába öltöztetik, és drága ékszerekkel díszítik Maryt. Misztikus fényben úszik a kastély, ördögi nászinduló harsan fel, káprázatos ünnepség kezdődik. Drakula mámoros fővel hajol Mary fölé, hogy csókkal illesse, s ezzel asszonyává tegye. A lány azonban ellöki, és a nyakláncán függő keresztet mutatja felé bátran, villámló szemmel. Drakula meghátrál, s ezt a pillanatot felhasználva Mary elmenekül, lélekszakadva rohan ki a hideg éjszakába. Jó lelkű emberek eszméletlenül találnak rá a hóban, hazaviszik és ápolják. Drakula azonban tovább üldözi, a lány kétségbeesetten menekül. Mary felébred, megkönnyebbülten sóhajt fel, csak álmodta az egészet. Közben az elmegyógyintézet kertjében gyülekeznek a betegek. Az egyik revolverrel fenyegeti a többieket. Drakula nem ijed meg, sőt kéri, hogy lőjön rá, mert így végre be tudja bizonyítani a halhatatlanságát. Az őrült meghúzza a ravaszt. A golyó Drakula szívébe fúródik és meghal. Csilingelő szán áll meg a tébolyda előtt. Mary vőlegénye száll ki belőle. Hazaviszi menyasszonyát az alpesi kis faluba. Mary soha nem beszél senkinek álombeli kalandjáról.
A filmmel kapcsolatban számos téves és egymásnak ellentmondó információ jelent meg a korabeli lapokban:
„Lajthay Károly, a Németországba származott jeles rendező, akinek nevéhez már számos nagysikerű film fűződik, Drakula halála címen egészen új és eredeti felfogásban dolgozta fel ezt a rendkívül hatásos és hálás témát. Nála Drakula nem vízió, hanem valósággal élő személy, akit mint tébolyultat őriznek egy elmegyógyintézetben. […] A nagyhatású film, amelynek felvételei nagyrészt Erdély havasai közölt készültek, a Tuchten Jenő filmkölcsönző-cég útján kerül a budapesti piacra, ahol a Tivoli fogja elsőnek bemutatni. A szerencsés és érdekes meseszövésen kívül külön erőssége a filmnek Lux Margit, a kitűnő, fiatal filmszínésznő, akit már két esztendeje nem láttunk új szerepben. Drakulát pedig Paul Askonas alakítja, akit a németek legjobb intrikus színészüknek tartanak. Érdekes, hogy maszkját egy félmilliós pályázat útján tervezték meg, amelyen úgyszólván minden színházi figurin tervező részt vett. Akiknek alkalmuk volt ezt a maszkot látni, elragadtatással nyilatkoznak róla és azt mondják, hogy ennél megdöbbentőbbet és misztikusabbat képzelni sem lehet.” (Színházi Élet, 1923/13)
„A Drakula idegborzongató legendáját egészen újszerű trükkökkel tárgyaló film ma központjában áll a szakma érdeklődésének, amely ettől a filmtől várja a tavaszi szezon nagy sikerét.” (Színházi Élet, 1923/15)
"Drakula halála öt felvonásos dráma, amelyet a világhírű angol regény után Lajthay Károly irt és rendezett filmre, izgalmas, érdekfeszítő cselekményével hat. Egy alpesi falu idilli csöndjéből kerül Märy szegény varróleány egy városi tébolydába, hol az apját ápolják. Itt megismerkedik egy őrülttel, aki azt mondja magáról, hogy ő Drakula, a halhatatlan, aki ördögi várában földöntúli gyönyörök közt él. Märy kénytelen az éjet a tébolydában tölteni s Drakulával álmodik. Ennek az álomnak víziói fantasztikus képeket varázsolnak a vászonra. Drakula várába viszi a leányt s nászlakomára készülnek, Märy az ördögi csábítás ellen a nyakán levő kereszttel védekezik. Az ördög és a kereszt harcolnak ezután több változatos képen át. Végül fölébred az álomból s győz az igaz szerelem: érte jön a leányért a vőlegénye. Külföldi és hazai kitűnő művészek keltetik életre ez érdekes mesét: Lux Margit, Paul Askonas, Karl Götz, Kertész Dezső, Réthey Lajos, Kende Paula, Lene Myl, Thury Elemér stb." (Pesti Hírlap, 1923. április 27.)
„A tébolyda titkai után egy ördögi lovagvárba viszi a nézőt, a fantasztikus mese. Az elcsábított lányt az ördögtől a kereszt menti meg. Az ördög fél a tömjénfüsttől. A kereszt győz az ármány ellen. Rendesen nem szoktuk elárulni a filmek trükkjeit, de hogy az idegizgató jelenetek ne bántsák a nézőt, most eláruljuk a titkot, hogy azoknak fele — álom. De érdekes álom.” (Pesti Hírlap, 1923. április 28.)
"Lajthay Károly filmje, a Drakula halála (1921), melyet a legelső Drakula filmként tartanak számon a műfaj kutatói és rajongói, női erotikus beavatási drámaként értelmezhető. A történet hősnője, a tizenhatéves varrólány, Mary Land meglátogatja elmegyógyintézetben haldokló apját. Az elmebetegek között találkozik volt tanárával, a neves komponistával, aki azt tartja magáról, hogy ő Drakula: „halhatatlan, ezer év óta él és élni fog örökké”. A vámpír az apa halála után a lány álmában jelenik meg. Éjfélkor lép a szobájába. Magával vonszolja a kastélyába, ahol minden misztikus fényben úszik és tizenkét örökéletű asszonya fátyolokba burkolódzva, táncolva vár rá. Másnap az asszonyok menyasszonyi ruhába öltöztetik, és drága ékszerekkel díszítik. Ördögi nászinduló harsan fel, káprázatos ünnepség kezdődik. Drakula mámoros fővel hajol Mary fölé, hogy csókkal illesse, s ezzel asszonyává tegye. A lány azonban ellöki, és a nyakláncán függő keresztet mutatja felé bátran, villámló szemmel. Drakula meghátrál, s ezt a pillanatot felhasználva Mary elmenekül, lélekszakadva rohan ki a hideg éjszakába.
Az, hogy Mary csak álmában lesz Drakula menyasszonya, rémálomfilmmé, hogy Drakula egy őrült, thrillerré minősíti a Lajthay Károly filmjét, de a történet erősebb, mint az átértelmezés, a vámpírfilmi alapstruktúra az álmot metafizikai igazsággal ruházza fel. Ez a fantasztikus álom, melyet későbbi életében mélyen eltemet magában, valamint apja halála változtatják Maryt felnőtt nővé. Másnap vőlegényével tér vissza otthonába, hogy elkezdje önálló életét." (Balogh Gyöngyi: Fantasztikum a magyar némafilmekben II. (Fekete fantasztikum) 2019. (kézirat)