AZ ARANYÁSÓ

Tartalom

Történik a XIX. században, az aranyláz idején egy Kaliforniai aranyásó-telepen.  Jack, a sikertelen aranyásó a kocsmában kártyacsalással próbál pénzhez jutni, de leleplezik, és kidobják. Feltápászkodik, meghúzza a nála lévő pálinkás üveget és tántorogva elindul az országúton, de már annyira részeg, hogy összeroskad és ájultan terül el az út szélén. Mary kisasszony, a tanítónő éppen arra tart növendékeivel. Megszánja a nyomorultat, letörli izzadt homlokát, feje mellé tűzi napernyőjét, hogy megóvja a tűző naptól. Ez a szokatlan jócselekedet felébreszti a vad legényben a nevesebb érzéseket. A javulás útjára lép, és írni-olvasni tanul a tanító kisasszonytól, akibe hamarosan beleszeret. Amikor a fiatalember az iskolába érkezik a tanítónőn kívül már csak a kis Minnie van ott, aki egy rosszlánynak a gyermeke. – Ur ir, ur ri, ir ri – olvassa Jack az első elemisták éneklő modorában. Minnie, aki már másodikos, fölényesen figyeli erőfeszítéseit. Egy napon felkeresi a tanítónőt Minnie anyja, Fanny, és megkéri, hogy adoptálja kislányát, mert ő elmegy a telepről. Mary örökbe fogadja a kislányt, de mikor megtudja, hogy Minnie apja nem más, mint Jack, aki évekkel ezelőtt cserbenhagyta Fannyt, elhatározza, hogy elköltözik. Ekkor Jack úgy tesz, mintha ismét züllésnek adta volna a fejét, fölkeresi a bárt, kötekedik a cowboyokkal. Látván, hogy Mary és Minnie beszállnak a postakocsiba, halálos részegnek tetteti magát és elvágódik a kocsi előtt. Hazatámogatják a “részeget”, akiről otthon kiderül, hogy teljesen józan, és csak azért tetette magát, hogy Mary utazását megakadályozza. Mary nem áll el a szándékától, elmegy, de most már magával viszi a férfit is, aki felismervén gyermekét a kis Minnie-ben, ráébred, hogy az aranynál is értékesebb kincsre bukkant.

A moziszkeccs részei:

1. Különös ember az országúton (filmrész)
2. Mary kisasszony iskolája (színpadi rész)
3. Jack jó fiú (filmrész)
4. A kis Minnie története (színpadi rész)
5. Jack rossz fiú (filmrész)
6. Arany! (színpadi rész)

Részletes leírás a fennmaradt forgatókönyv alapján:

Első kép: Egy különös ember az országúton. (Film)

Kis piszkos kocsma, aranyásók lapáttal jönnek, isznak, kártyáznak. Jack rongyosan iszik köztük. Részeg. Kártyában csal. Partnere rájön. Revolvert fog rá. Mindenki felugrik, revolvert fog Jackra, ő rémülten tántorog az ajtóig, kidobják.
A kocsma ajtaja előtt, amint Jacket kidobják, feltápászkodik, elindul pálinkásüvegéből egyet húzva, tántorogva.
Az úton egy aranyásó jön, szelíden. Jack meglöki, elveri. Tovább tántorog, hegyes-völgyes vidéken. Országútra ér. Egy fa, bokor, vagy kő alatt (később felismerhető hely legyen) nem bírja tovább, összeroskad, lefekszik az út szélére, elalszik. Erős napsütés.
Mary, a tanítónő hat kis lánykával sétál, napernyővel, könyvből olvas. Megáll, megtörli egy kislány orrát, megnézi, hogy jó melegen vannak-e öltözve, tovább sétál. A gyerekek közt van Minnie. Elindulnak tovább sétálni, elől a gyerekek párosával. Mary állítja fel őket, utánuk leghátul Mary olvasva. Egyszerre rohanva jön egy nagyobb lány, egy hetedik és rémülten jelenti, hogy az országúton valami borzasztót látott. Mutat arrafelé. Mind megrémülnek. A nagyobb lány odavezeti valamennyit arra a helyre, ahol Jack fekszik. Összebújnak, félnek, nem mernek a közelébe menni. Jack egyet mozdul, mind megijednek. Mary a legnagyobb lányra bízza a gyerekeket és hazaküldi őket. Rémülten menekülnek a gyerekek. Mary félénken, de rosszallólag csóválja fejét, Jackhoz közelít és letörli arcát zsebkendőjével. A pálinkásüveget elveszi mellőle, megszagolja, undorral messzire eldobja. Aztán kinyitja napernyőjét és a földre teszi Jack fejéhez, hogy a nap ne égesse, majd betakarja Jacket saját kendőjével, s el akar menni, mikor Jack felugrik és tántorogva meglepetten bámul rá. A kisasszony haragosan összeszidja. Rámutat, hogy milyen piszkos a ruhája, Jack ijedten tisztogatja magát. Tántorog. Gúnyos mosollyal a tántorgást utánozza Mary és lemondólag int a kezével: „Magán nem lehet segíteni!” Jack peckesen kihúzza magát és próbál haptákban állni. Mary int neki, hogy takarodjék. Jack vigyorogva kezet akar csókolni, de Mary undorral elhúzódik tőle. Felírás: MOSAKODJÉK MEG! – Jack kérdezi: „Én?” A kisasszony int, hogy igen. Undorító arccal mutatja, hogy milyen poros, sáros, piszkos. Jack végignéz magán, elszégyelli magát és őrült gyorsasággal elrohan. Mary utánanéz, csóválja a fejét, fel akarja venni a földről a napernyőjét, de visszaundorodik tőle, mert Jack olyan piszkos volt. Fejcsóválva siet el.
Jack a vízparton, vagy egy kútnál, vagy egy árokban szorgalmasan, gyorsan megmosdik és rohan el.
Jack otthon, rongyos, piszkos szobájában, amint a tükör előtt áll és sietve szalonkabátot húz, nyakkendőt köt, cilinderére ráköp, úgy fényesíti, vesz egy csokor virágot az asztalról és elsiet.
Az erdőn, vagy a mezőn út, amelyen Jack boldogan vigyorogva jön, sietve, komikusan tartva kezében a csokrot. Az előbbi kislányokkal találkozik, megkérdi tőlük, merre van az iskola. Kislányok egy irányba mutatnak, Jack boldog vigyorgással siet tovább.

Második kép: Mary kisasszony iskolája (Színjáték.)

(Mikor a vászon felgördül, Mary kisasszony iskolájában vagyunk, egy szegényes fatörzsekből épült szobában, amely e pillanatban még üres. Elől, balról a közönség felé fordított iskolatábla, előtte pici asztal, szék. A szobában székek. A kandallóban tűz ég. A falakon táblák a nagy ABC betűivel, számolótáblák, állatok képei. Az ablak mögött kis kert, tavasz elején. Délután van, a kép közepén esteledik, a vége este.)
(Mikor a függöny felmegy, az iskolában nincs senki.)
(Látni, amint az ablak előtt sietve elhalad Mary és vezeti Minniet.)
(MARY sietve jön be az üvegajtón, kézen fogva Minniet): Borzasztó! Borzasztó! Ülj le ide Minniekém, mindjárt hívom a jó Strawberry nénit! (A jobb ajtó felé megy, kiált): Strawberry néni! Strawberry néni!

STRAWBERRYNÉ (kedves, idősebb gazdasszony, főkötő, kötény, belép a jobb ajtón): Itt vagyok Mary kisasszony! Mi baj van?
MARY (izgatott): Nincs semmi baj kedves néni. Nincs semmi baj!
MINNIE: Valami borzasztót láttunk a sétán, Strawberry néni!
MARY: Ne beszélj, Minnie, ha nem kérdeznek.
STRAWBERRYNÉ: Szent Isten, Mary kisasszony, mit láttak a sétán?
MINNIE: Jaj, de csúnya volt, néni!
MARY: Nem hallgatsz, te kis kofa. Kérem, Strawberry néni, mindenekelőtt azt kell megmondanom, hogy a kis Minnie egyelőre nálam marad.
STRAWBERRYNÉ: Itt fog lakni?
MARY: Egyelőre igen.
STRAWBERRYNÉ: Na hallja, Mary kisasszony, maga túlzásba viszi a jószívűséget. Nem elég, hogy ezeknek a kutya aranyásóknak a gyerekeit tanítja itt a világ végén azért a nyomorult kis fizetésért, most már ideveszi őket a házhoz és még kosztot, meg kvártélyt is ad nekik.
MARY: Jól van néni, hagyjuk ezt most. Lesz szíves esetére a kis kanapét az ágyam mellé tolni, és ott ágyat vetni a kis Minnienek. Vacsorára tejet kap és egy zsömlét.
STRAWBERRYNÉ: És mit szól ehhez a mamája?
MARY: A mamája… (Minniere néz), kisleányom, menj be ide a szobámba, majd bejövök aztán én is.
MINNIE: Jó, de előbb mondja meg, mit szól ehhez a mamám.
MARY: (kézen fogja) Ne légy kíváncsi, kisleány. (A bal ajtóhoz vezeti, kinyitja)… menj ide be, játsszál addig a babáddal, amíg érted jövünk. Menj fiam. (Minnie bemegy. Mary becsukja az ajtót.) Nem akartam előtte mondani, néni… (félrehúzza, titokban mondja): hiszen tudja, ki az anyja…
STRAWBERRYNÉ: Hogyne tudnám… minden jó lélek dicséri az Urat… ez a szegény kislány annak a züllött Fannynak a gyereke, annak a haszontalan, gonosz istenverte teremtésnek…
MARY: De Strawberry néni, csöndesebben!
STRAWBERRYNÉ: Annak a céda Fannynak, aki éjjel a legrosszabb hírű lebujokban táncol és részegeskedik, akit a seriff úr már el akart innen toloncoltatni, akit…
STRAWBERRYNÉ: … De igenis kimondom, akit csak azért tűrnek meg az aranyásók, mert ez az egyetlen céda személy az egész telepen, s a seriff úr azt mondja, hogy ilyennek is kell lenni, legalább egynek. De azt nem tilthatja meg nekem Mary kisasszony, hogy én ki ne dühöngjem magamat, amikor erre a szemét leányzóra gondolok, és meg ne jegyezzem, hogy az olyan tisztességes hölgynek, mint aminő Mary kisasszony, nem illenék az ilyen züllött népségnek a gyerekét dédelgetni…
MARY: Strawberry néni, nekem kötelességem ezt a kis gyereket dédelgetni, éppen azért, mert ilyen nyomorult anyja van. Szegény kis Minnie. Apja nincs, az anyja meg… de most nem erről van szó. Minnie itt marad, mert az anyja levelet írt nekem… (zsebében keres).
STRAWBERRYNÉ: Levelet mert írni Mary kisasszonynak?
MARY: Néni, ne féltsen engem. Majd én vigyázok magamra. (Levelet húz elő.) Ebben a levélben azt írja, hogy tartsam magamnál a kis Minniet addig, amíg ő el nem jön hozzám, és meg nem magyarázza, hogy miért kell Minnienek nálam maradnia.
STRAWBERRYNÉ (rémülten): Mi az? Még ide is fog jönni?
MARY: Ide.
STRAWBERRYNÉ: És a kisasszony beszélni is fog vele?
MARY: Igen.
STRAWBERRYNÉ: Vége a világnak! … (megy a jobb ajtó felé)
MARY (meglátja az asztalkán azt a virágcsokrot, amelyet a filmen Jack tartott a kezében): Hát ez micsoda? (fölveszi, megszagolja).
STRAWBERRYNÉ: Ezt hozta valaki.
MARY: Kicsoda?
STRAWBERRYNÉ: Valami bolondos, furcsa ember … én még soha nem láttam a telepen … itt volt, a kisasszonyt kereste, aztán azt mondta, hogy később visszajön, de addig is tisztelteti a kisasszonyt, és itt hagyja neki ezt a bokrétát.
MARY: Egy rongyos… piszkos ember.
STRAWBERRYNÉ: Nem a. Cilinder volt rajta.
MARY: Cilinder?
STRAWBERRYNÉ: Az bizony. Várjon csak… azt is mondta, hogy egy órával ezelőtt beszélt a kisasszonnyal az országúton…
MARY: És cilinder volt rajta? (Szagolja a csokrot.)
STRAWBERRYNÉ: Az.
MARY: Nem találja, Strawberry néni, hogy ennek a bokrétának pálinka szaga van? (Odanyújtja.)
STRAWBERRYNÉ (szagolja): Pfuj! De még milyen pálinka szagú.
MARY: Akkor már tudom, ki volt, aki hozta.
STRAWBERRYNÉ: Ki volt?
MARY: Én is ma láttam először életemben (Kis szünet után.): Mondja, Strawberry néni… a maga boldogult férje, a kitűnő kovácsmester… amíg élt… volt valaha részeg?
STRAWBERRYNÉ: Oh, hova gondol kisasszony!
MARY: Nem akartam megbántani. Csak úgy… kérdeztem.
STRAWBERRYNÉ: hát egyszer, szegényke, igen… egy választáson… akkor bizony olyan részeg volt, hogy kiitta a lámpából a petróleumot és mindenáron gyufát akart nyelni utána, azt mondta, hogy kivilágítja magát belülről a képviselő úr tiszteletére, Isten nyugosztalja, csúnya dolog volt.
MARY: Csúnya dolog a részegség.
STRAWBERRYNÉ: Már az igaz.
MARY: Különösen, ha az illető… (kis szünet): Mondja, Strawberry néni, csinos ember volt a boldogult ura?
STRAWBERRYNÉ (sóhajtva): Bizony az csinos ember volt, szegény. És nincs csúnyább, mint amikor az ilyen szemrevaló ember adja magát az italnak.
MARY: Milyen kár az ilyenért… fiatal, csinos, erős ember… aki iszik.
(Az ablak előtt elhalad Jack.)
STRAWBERRYNÉ: Már pedig aki itt aranyat ás, mind iszik. Gonosz népség ez, Mary kisasszony.
(Jack belép, nem veszik észre.)
MARY: Nem gonosz, inkább sajnálatraméltó. Azt a cilinderest… azt láttuk az úton… arra mondta a kis Minnie, hogy borzasztó volt… akkor nem volt cilindere… rettenetes volt… piszkos… sáros… dűlt belőle a pálinka. Soha életemben még ilyen ijesztő látványt nem láttam.
JACK (megszólal a hátuk mögött): Jó napot kívánok!
(A nők felsikoltanak.)
JACK: Kezét csókolom (Kezet csókol Marynak.) Kezét csókolom. (Kezet akar csókolni Strawberrynének.)
STRAWBERRYNÉ: Hagyja, kérem, én csak a gazdasszony vagyok.
JACK (szemtelenül): Akkor fogja a cilinderemet, mama. (kezébe adja) És vigyázzon rá, valahogy visszafelé ne borzolja, vagy rá ne üljön, vagy levest ne főzzön benne, mert ez az egy cilinderem van. Aztán, ha elmegyek, adja vissza.
STRAWBERRYNÉ: Kell a kutyának a maga zsíros cilindere. (Eldobja és kimegy.)
JACK (felszedi és Maryhez viszi): Ez zsíros?
MARY (komolyan): Hát istenem…
JACK (mutatja): Ez zsíros? Erre a cilinderre mondja a tisztelt hölgy, hogy zsíros? Hát zsírosnak zsíros… de az a kis zsír, ami benne van, még nem annyi, hogy azt lehetne mondani, hogy zsíros.
(Kínos csönd, Jack elhúzódik, és zavartan forgatja kezében a cilindert. Mary büszkén, mereven, komolyan áll.)
MARY: Kérem, uram… mivel lehetek szolgálatára?
JACK: Kérem… én… (nagy zavarban) én jöttem… (hirtelen más hangon, zavarában, a cilindere nézve)… zsíros. Ez zsíros? Beszéljen kérem … tetszik tudni … ha jól meg tetszik nézni … ha talán emlékszik rám … ha megengedi, hogy bemutassam magam … (lesütött szemmel, nagyon szégyenlősen, halkan) én vagyok az a disznó … (Mary megijed a szótól) igen, igen, ezt a nevet érdemlem, maga jó kisasszony … és engedje, hogy leszidjam magamat … az, aki egy órával ezelőtt még az országút szélén feküdt a sárban, a piszokban, részegen, az a disznó, drága jó kisasszony, az én voltam … mert az sem a párisi postamester nem volt, sem az orosz cár, sem a török szultán nem volt, mert az én voltam, kedves kisasszony, az a disznó (Lehajtja a fejét.)
MARY: Bizony szégyellheti magát. Életemben még olyan visszataszító látványt nem láttam. Pfuj!
JACK (hosszas szégyenkezés után, a közönséghez): Zsíros. Ez zsíros?
MARY: És ha szabad kérdeznem, mit akar most tőlem?
JACK (az asztal felé néz): Ha nem sértem meg vele… (mutogat).
MARY: Mi az?
JACK: Azt a kis… kis piszok virágot… én hoztam.
MARY: Tudom.
JACK (boldogan): Honnan tudja?
MARY (mereven): A szagáról.
JACK: Olyan jó szaga van?
MARY (szigorúan): Pálinkaszaga van.
JACK: Pedig kérdeztem azt a buta Tamást, hogy pálinka van-e abban az üvegben, amibe a csokrot beállítottam, vagy víz. De ő se tudta. Mert én, amikor leiszom magamat, nem érzem se a szagát, se az ízét… (kérlelően) azt hittem, víz van benne.
MARY: Micsoda züllöttség! Micsoda feneketlen romlottság! (Elfordul Jacktől.)
JACK (egy ideig neki-nekidurálja magát, hogy beszéljen, de nem tud, nem mer, aztán odasomfordál a jobb ajtóhoz és kopogtat rajta.)
STRAWBERRYNÉ (kihajol az ajtón).
JACK (egészen csöndesen, szomorúan, a cilinderre mutat): Ez zsíros?
STRAWBERRYNÉ (dühösen): Ugyan menjen! (Becsapja az ajtót, eltűnik.)
MARY: Kérem, uram, nekem dolgom van. Vagy mondja meg, hogy mit akar, vagy szíveskedjék a cilinderével együtt távozni.
JACK: Drága jó kisasszony… ne legyen hozzám olyan szigorú… de én… egy szegény csavargó fiú vagyok… és ha én egy finom ember… vagy legalább is igazi aranyásó volnék… hát könnyebben meg tudnám mondani, hogy miért jöttem… de így… kérem… én… meg fogom mondani… csak, tessék megengedni, hogy előbb egy pár percig… egy kicsit… kiszégyelljem magamat.
MARY: Ahhoz kevés egy pár perc. Pár napig szégyellhetné magát.
JACK (boldogan): Itten.
MARY: Nem kérem. Otthon. Vagy az út szélén.
JACK: Hát… tetszik rám emlékezni… Isten fizesse meg a jóságát… egy ilyen finom, szép hölgy… egy ilyen okleveles tanítónő… egy ilyen komoly nő… akit a telepen mindenki tisztel… az ő saját zsebkendőjével… megtörli egy részeg csavargó arcát… az ő saját napernyőjét… saját zsebkendőjét odaadja… betakargatja, mint egy… mint egy… anya… és… és… kivel teszi ezt? (Sírásra áll): Kivel teszi ezt ez az angyali jóságú hölgy… kivel teszi ezt? (Zokogva.): Egy disznóval!
MARY (részvéttel nézi): Na, na… üljön le, kérem. És csillapodjék. (Ő is leül egy székre.)
JACK (lassan abbahagyja a sírást): Most már kezdek egy kicsit magamhoz térni… kedves kisasszony… most jobb egy kicsit… nem mintha megjavultam volna, hanem… mert el tudom képzelni, milyen utálatos lehet az ilyen di…
MARY (kezét elébe tartja, nem akarja a szót.)
JACK (feláll): Egy ilyen malac. Köszönöm szépen.
MARY: Mit köszön?
JACK: Hogy… nem tart… izének… annak… nem akarom újra kimondani.
MARY: Na lássa. Magában belül kell valami jobb érzésnek lenni, mert lássa, egy perc alatt már le tudtam szoktatni egy illetlen szóról.
JACK (boldogan): Igen. Arról, hogy disznó. Én is észrevettem.
MARY (feláll): Hát én segítek majd magának. Ha jól sejtem, eljött megköszönni…
JACK: Igen, igen!
MARY: Nos?
JACK: Igen, igen! Csak mondja!
MARY: Én mondjam?
JACK: Úgyis tudja… és szebben fogja kifejezni, mint én…
MARY: Eljött megköszönni valamit, ami keresztényi kötelességem volt.
JACK: Nem tudja szépen kifejezni. Azért jöttem… hogy… várjon, majd én gyönyörű szépen próbálom kifejezni… azért jöttem, hogy örök hálám… virágzatos… nefelejcséből fonjak rózsakoszorút… az ön bájos… izéjére.
MARY: Köszönöm szépen.
JACK: Maga az első a világon, aki jó volt hozzám.
MARY (lesüti szemét): Jónak lenni kötelesség.
JACK (cilinderét forgatva): Aki megsajnált…
MARY: Kötelesség.
JACK: Betakart… összeszidott… mosakodni küldött… ilyen lehet az, mikor valakinek mamája van. (Cilinder.) Én az enyémet nem is ismertem.
MARY: Bizonyos, hogy azért lett ilyen.
JACK: Soha nem volt senkim. Most sincs senkim. Huszonhárom éves lettem… és ma… egy órával ezelőtt volt egy percre… valakim… és lássa… még most is meleg tőle a szívem…
MARY: Huszonhárom éves?
JACK: Igen, kérem.
MARY (nem néz rá): Kár magáért. Ilyen derék, erős fiú. Ilyen… (hirtelen): De hát mit nevelem én magát.
JACK: Oh, ha tetszene engem egy kicsit nevelni…
MARY: Bocsánat az oklevelem csak elemi iskolás gyerekek nevelésére jogosít.
JACK: Pedig… (babrál a cilinderével) akárhogy nézem, nem is olyan zsíros.
MARY: Aki ilyen fiatal, az még faraghat magából embert.
JACK: Milyen szívesen jönnék ide, ebbe az iskolába…
MARY: Miért?
JACK: Hogy öntől tanulhassak. De ezt nem érti ön, hogy ez miért van és én nem mondhatom meg.
MARY: Miért?
JACK: Mert nem merem. Én önt, kedves kisasszony… én önt…
MARY: Nos?
JACK: Én önt… (hirtelen): Kimondani nem merem, de ha egy pillanatra elfordul… felírom ide a táblára…
MARY (nevetve fordul el): Na lássuk.
JACK: Én önt nagyon… (felírja: mexerettem.)
MARY (megfordul): Mi ez?
JACK: Tyű, de izzadok! (Spongyával törli az arcát.)
MARY (szigorúan): Mi ez?
JACK (félénken): Ott van! (A táblára mutat.)
MARY (emelt hangon): Uram meg fogom önnek mondani, hogy mi erre a válaszom. Erre az a válaszom, hogy ez a szó (mutatja) a helyesírás szabályai szerint nem iksz-szel, hanem gé esz-szel íratik. Szégyellheti magát, hogy huszonhárom éves korában még írni sem tud. Törülje le azonnal!
JACK (a cilinderével letörli).
MARY (szigorúan): A spongyával.
JACK: Igenis, kérem (A spongyával törli a cilinderét.)
MARY: És most kérem… vacsorázni fogok… mondja meg, ha van még valami mondanivalója.
JACK: Egy kérésem volna.
MARY: Mi az?
JACK: Ha megengedné… hogy ide jöjjek… a gyerekekkel… helyesírást tanulni.
MARY: Kötelességem embertársaimat oktatni. Ha akar, jöjjön.
JACK (boldogan): Jöhetek?
MARY: Igen.
MARY: A családi neve?
JACK: Nincs.
MARY: Nincs?
JACK: Nem tudom, ki volt az apám.
MARY: Akkor kik voltak a nevelő szülei?
JACK: Nem voltak.
MARY: Szent Isten… Jack úr… hát hogyan nőtt fel?

Ének. (Jack)

I.

Sohasem volt otthonom puha, meleg,
De szabad voltam, mint a madár a fán,
A prairiek szele fésült engemet,
S a tenger volt az altató anyám.
A nagy hegyek viharja mosdatott,
És megtörült az édes napsugár,
Az iskolám az erdő volt, amott,
És barátom a fütyülő madár.
Nincs ennél szebb e nagyvilágon semmi,
Csak egy dolog,
Mary kisasszony,
Itt ülni önnél… melegedni,
Mary kisasszony, kis Mary kisasszony.
Az ebédlőm egy ribiszkebokor,
S az országút volt jóságos apám,
Az élet akárhová is sodor,
Míg búzaföld van, van hálószobám.
Vigasztalást a jó bortól kapok,
Nincsen jobb hitves, mint a telt pohár.
Így jönnek-mennek-múlnak a napok,
Senkit se várok, s engem senki se vár.
Ez a történetem, az istenadta,
Ez az egész,
Mary kisasszony,
És… jól esett, hogy meghallgatta,
Mary kisasszony, kis Mary kisasszony.

(A tűzbe bámult. Mary az asztalon könyökölve nézi.)
(Kis szünet után.)
STRAWBERRYNÉ (belép jobbról, lámpával, abrosszal): Kész a vacsora, Mary kisasszony. A kicsikének tejet melegítettem.
MARY (felugrik az asztaltól): Jesszus Mária, a kis Minnieről egészen megfeledkeztem, oh én haszontalan! (Besiet balra.)
STRAWBERRYNÉ (miközben terít): Hallotta? Kész a vacsora.
JACK (feláll): Hogy érti ezt? Hogy itt vacsorázzam?
STRAWBERRYNÉ: Nem. Hogy menjen haza.
JACK: Ne féljen mama, megyek. (Veszi a cilindert és a parapléját.)
STRAWBERRYNÉ (megy jobbfelé): Cilindere van, mégse úr. (El jobbra.)
JACK (utána néz, hogy bement-e. A bal kulcslyukon benéz. Aztán a táblához megy és felírja, így „ischten álgya”, aztán a sor alá ezt írja: „meg”. A kijárat felé megy. Egy pillanat múlva ijedten, tétovázva, körmét rágva, lábujjhegyen jön vissza és a „meg” szóhoz még egy gét ír, így „megg”. Ki akar menni, de mire az ajtóhoz ér, Mary belép balról.)
MARY: (leül az ajtóhoz, a táblát nem látja.)
JACK (előre jön): Jó étvágyat kívánok a vacsorához. És jójcakát!
MARY: Köszönöm. Jó éjszakát, kedves Jack.
JACK (egészen az arcához dugja a fülét): Hogy tetszett mondani? Milyen Jack?
MARY: Azt mondtam: Jó éjszakát kedves Jack.
JACK (kihúzza magát): „Kedves Jack”. És… és… most merje valaki mondani… (Strawberryné belép) most merje valaki mondani erre a cilinderre, hogy zsíros! Kezét csókolom! (Boldogan el.)
STRAWBERRYNÉ (aki egy tányérban a vacsorát hozta): Itt a jó kis vacsora.
MARY: A kis Minnie már alszik.
STRAWBERRYNÉ: Most nem ihatja meg a tejet.
MARY: Én vagyok az oka… megfeledkeztem róla…
STRAWBERRYNÉ: Még soha nem láttam a kisasszonyt szórakozottnak. Mióta ismerem, először történik, hogy elfelejt valamit. (Nézi.) Nem tetszik enni?
MARY (felkel): Köszönöm, Strawberryné… csak hagyja itt… tudja isten… semmi étvágyam sincs… (fölkel és az ablakhoz megy, kinéz rajta).
STRAWBERRYNÉ: Mióta ismerem, először hagyja ott a vacsorát. (Fejcsóválva el, jobbra.)
(Messze Jack éneke hallatszik. Ugyanaz, amit az imént énekelt.)
(Mary az ablaktól lassan a kandallóhoz megy, szembeül vele, a tűzbe néz, két kezére támasztja állát. Az ének egyre szól.)

Függöny

Harmadik kép: Jack jó fiú (Film)

Éjjeli kép. Jack, úgy, ahogy Marynél volt, megy az úton. A kocsmához ér. Hívják be a barátok. Nem akar. Erőszakkal becipelik, leültetik. Italt tesznek elébe, nem iszik. Nagy meglepetés, kinevetik. Kártyát tesznek elébe, ledobja az asztalról. Kicsúfolják, egyedül hagyják az asztalnál, elhúzódnak tőle. Ő könyvet vesz elő és száját gyerekesen mozgatva, hangosan olvas. Az egész társaság kineveti, kidobják.
Megy tovább az úton. Szembejön vele egy aranyásó, aki meglöki. Jack verekedéshez készül, de eszébe jut Mary és bocsánatot, kér az aranyásótól, sőt kezet csókol neki.
Otthon, Jack szobájában. Jack ingujjban ül az asztalnál és írni tanul. Gyerekek benevetnek az ablakán, kicsúfolják.
Óriási nagyban látszik Jack keze, amint ezt írja, nagyon szépen: „i, r, ir, ri, a r, ari, m, a, r, mari”.
Gyerekek ránevetnek az ablakból, észreveszi, hamar eldugja az írást és elbújik.
A pap szobája. Jack belép és szánva-bánva bűneit, megígéri, hogy templomba fog járni. Pap összecsapja kezeit, nem hiszi. Jack letérdel előtte, pap elérzékenyül, Jack sírva fakad.
Otthon Jack iskolába készül. Hátára táskát vesz, könyveket, vonalzókat szed elő. Előveszi cilinderét és a képen egészen előrejőve, mutatja a közönségnek, jól látható szájmozdulattal kérdezi: „ez zsíros?” Felel is reá: „nem”. Papírba pakolja és elteszi. Széles karimájú puha kalapot vesz és táskával (botanikus-doboz is lóg rajta) elsiet.
Az úton, amint komikusan siet, hóna alatt sok könyv, másik kezében szíjjal összekötött könyvek, irkák, fejes vonalzó, háromszög lóg le róla, hátán táska, melyről nagy spongya függ le, zöld pléhdoboz a hasán. Siet, és boldogan ujjong.

Negyedik kép A kis Minnie története (Színjáték)

(Az iskola. Minnie a tanítónő asztalánál ül és ír. Strawberryné felöltözve a szoba közepén, kosárral.)
MINNIE (írva): úr, ir, úr, ri, uri, úr, iri ir.
STRAWBERRYNÉ: Minnie!
MINNIE: Mi tetszik Strawberry néni?
STRAWBERRYNÉ: Nekem el kell mennem a mészároshoz, különben nincs ma ebéd. Mary kisasszony mindjárt hazajön a tisztelendő úrtól, addig írjál csak szorgalmasan.
MINNIE (ír): úr, ri, ir, ri.
STRAWBERRYNÉ (levelet ad át neki): Amint a kisasszony hazajön, rögtön add át neki ezt a levelet. Mondd meg, hogy a mamád hozta neki.
MINNIE: A mamám itt volt?
STRAWBERRYNÉ: Csak bedobta a levelet az ablakomon és elszaladt.
MINNIE: Miért szaladt el?
STRAWBERRYNÉ: Azt majd megtudod Minniekém, ha nagy leszel.
MINNIE: (nézi a levelet)
STRAWBERRYNÉ: Hát jól viseld magad. (Elmegy.)
Minnie (tovább ír): úr, ir, úr, ri, ir, úr, ri.
JACK: (bekopog az ablakon.)
MINNIE: Ki az?
JACK: Én vagyok. Elmentek már a gyerekek?
MINNIE: Hát nem látja, hogy üres az iskola?
JACK (bejön): Jó napot kívánok.
MINNIE (írva): úr, ir, úr, ri.
JACK: Mary kisasszony nincs itthon?
MINNIE: Mindjárt gyön. Teeék addig leülni.
(Jack leül egy székre, és egy könyvet vesz elő.)
JACK: Nagysád itt lakik Mary kisasszonynál?
MINNIE (nem néz fel az írásból): Kérem ne, tessék engem zavarni.
JACK: Ez nem rossz. (Ismét a könyvbe néz.) Nagysád hányadik osztályt végzi Mary kisasszonynál?
MINNIE: A másodikat.
JACK: Én most kezdem az elsőt.
MINNIE: Nem szégyelli magát?
JACK: De igen, nagysád, szégyellem magamat.
MINNIE: Eggyel följebb vagyok, mint maga. (Hosszasan nevet.)
JACK (felkel, haragosan): Hallja, jó lesz nem kinevetni engem, mert… (Fenyegeti.)
MINNIE (kiáltva): Első osztályú tanuló, üljön le! (Jack ijedten leül.) Nézze meg az ember.
JACK: Láttak már ilyet? Nem ismerek magamra. A híres Jack, az aranyvidék legnagyobb verekedője engedelmeskedik egy tökmagnak.
MINNIE (írva): Tökmag a nagypapája.
JACK: Hallatlan.
(Szünet.)
JACK (hangosan mormol a könyvből)
MINNIE: Csönd legyen. (Az asztalra üt.)
JACK (rábámul): Tisztelt nagysád… ha már ilyen szigorú, egy kérésem volna önhöz.
MINNIE: Mit akar?
JACK: Amíg a kedves Mary kisasszony megérkezik, legyen szíves kihallgatni a leckéből. Hiszen nagysád ezt már tavaly tanulta. (Odaadja félénken a könyvet.)
MINNIE: Mi ez?
JACK: Hazánk története. Amerika fölfedezése.
MINNIE (nevet): Ezt csak most tanulja.
JACK: Hát mondom, hogy most kezdem. (Leül.) Tessék kérdezni.
MINNIE (a könyvből kérdez): Ki fedezte fel Amerikát?
JACK: Kolombusz Kristóf.
MINNIE: Álljon fel, ha felel. (Jack feláll.) Úgy. Hát ki?
JACK: Kolombusz Kristóf.
MINNIE: Mit fedezett föl először?
JACK: Előbb Amerikát fedezte fel, aztán a tojást.
MINNIE: Ez nincs benn a könyvben.
JACK: Mindegy, azért azt kell tudni.
MINNIE: Ne fecsegjen annyit, mondja a leckét.
JACK (gyerekesen darálja): Kolombusz Kristóf Génuában született 1446 körül, és mint tengerész, bejárta a Földközi-tengert és az Atlanti-óceánon Afrika északnyugati partvidékeit és megfordult Izland szigetén is.
MARY (a mondat közepén már megjelent és csodálkozva áll): Mi történik itt?
JACK (hirtelen): Semmi, kezét csókolom. (Elkapja Minnie elől a könyvet és a háta mögé rejti.)
MINNIE: Kérem, nem is igaz, hogy semmi sem történik itten, az első osztályú tanuló hazudik, mert itt az történik, hogy ő fölmondta nekem Amerika felfedezését a történelemkönyvből.
MARY: Jól van Minnieke.
MINNIE: És a Strawberry néni elment és mindjárt visszajön, és itt hagyta ezt a levelet, hogy adjam át, a mamám dobta be az ablakon és elszaladt. (Átadja.)
MARY: Jól van Minnieke, mehetsz játszani.
MINNIE: Kezét csókolom. Szervusz, te első osztályú. (El balra.)
MARY (elolvassa a levelet, elteszi.): Kedves Jack, bocsásson meg, de ez a levél egy látogatást jelent, mégpedig most mindjárt. Menjen addig sétálni és egy fél óra múlva, jöjjön vissza.
JACK: Igenis, kedves Mary kisasszony!
MARY: A leckét tudja?
JACK: Tudom.
MARY: Nem ivott?
JACK: Nem.
MARY: Leheljen rám.
JACK: (rálehel).
MARY: Rendben van. Nem kártyázott?
JACK: Nem.
MARY: Nem is fog?
JACK: Soha többé.
MARY: Mosakodott?
JACK: Máma már kétszer.
MARY: Szappannal?
JACK: Szappannal, kefével és kőporral.
MARY: Kőporral? Hát az mire való?
JACK: Az arra való, hogy abból is lássa, drága Mary kisasszony, hogy én önt mennyire… mennyire… felírhatom a táblára?
MARY (nevet): Nem kell. Mert jól viselte magát, megmondhatja.
JACK: Mennyire… szeretem. (Kezet csókol.)
MARY (szégyenkezve): Nem, nem… Kedves Jack… hagyja… majd ha egész embert faragtam magából!
JACK: Szeretem, Mary kisasszony, szeretem … engedje, hogy mondjam … hogy szeretem, mert megmentette az életemet, mert embert csinált belőlem, mert odaadnám magának az egész világot, ha az enyém volna …
MARY: De Jack… (Kiszabadítja magát.)
JACK (letérdel): Imádom, drága Mary kisasszony, és ha valaha méltó leszek önhöz, akkor… imádom… csak ez az egy érzés él bennem, ez az érzés, amely akkor született… tudja, mikor született?
STRAWBERRYNÉ: (belép, megáll)
JACK (hirtelen, ordítva): … Született 1446 körül Genuában és mint tengerész, bejárta a Földközi-tengert és az Atlanti-óceánon Afrika északnyugati partvidékeit.
MARY: (elneveti magát, és balra kiszalad.)
STRAWBERRYNÉ: Mit csinál itt maga, vén szamár?
JACK (még mindig térden): Hát nem hallja, hogy a leckét mondom fel?
STRAWBERRYNÉ: És ahhoz térdelni kell?
JACK: A tanító néni kitérdeltetett, mert nem csináltam meg a feladatot.
STRAWBERRYNÉ: Keljen fel. És menjen most innen, mert a kisasszonyhoz vendég jön.
JACK (fölkel): férfi, vagy nő?
STRAWBERRYNÉ: Micsoda szemtelenség ez? Mi köze magának ehhez? Nézze meg az ember! Hát igenis férfi! Hallatlan! Igenis, férfi, ha tudni akarja.
JACK: Férfi?
STRAWBERRYNÉ (a bal ajtón kopogtat): Mary kisasszony!
MARY (kijön): Mi az?
STRAWBERRYNÉ: Minnie átadta a levelet?
MARY: Igen. Az van benne, hogy mindjárt jön…
JACK (magában): Férfi?
STRAWBERRYNÉ: Ide jön! Szent Isten! Ha valaki meglátja! (Jobb felé megy.)
MARY: Kedves Jack, a viszontlátásra… fél óra múlva jöjjön vissza. Látogatást várok.
JACK: Látogatást?
MARY: Igen, igen. Menjen.
JACK: jó, jó, megyek.
MARY: Mi baja egyszerre? Az előbb még jókedvű volt.
JACK (izgatottan): Nincs nekem semmi bajom. Jó. Jó. Nincs nekem semmi bajom… (egyszerre komolyan): Kit vár, Mary kisasszony?
STRAWBERRYNÉ: Az istenért, meg ne mondja neki!
JACK: Nem mondja meg?
MARY: Nem.
JACK: Jól van. Jól van. Nincs énnekem semmi bajom! (Elrohan.)
MARY: Mi lelte ezt a fiút? Talán maga mondott neki valamit?
STRAWBERRYNÉ: Nem mondtam én neki semmit. (Kimegy jobbra, de rögtön visszajön, lelkendezve): Kisasszony… jön! … Most kopogott az ablakomon!
MARY (izgatottan): A Minnie anyja?
STRAWBERRYNÉ: Igen… Fanny… az a rettenetes személy… Jaj, drága Mary kisasszony, hogy teheti azt, hogy ezzel a világ szemetjével, ezzel a züllött cédával szóba áll… csak meg ne tudja senki… milyen meggondolatlanság!
(Fanny megáll künn az ablaknál.)
STRAWBERRYNÉ (rémülten): Jézus Mária, már itt is van! Látni sem akarom! (Keresztet vet és jobbra elrohan.)
MARY: (kimegy, és kézen fogva bevezeti Fannyt.)
FANNY (félénk, szomorú nő, nagykendőbe burkolva): Bocsásson meg, drága kisasszony, hogy az ön tiszta otthonába bemerészeltem tenni a lábamat…
MARY: Ne beszéljen így, kérem. Emberek vagyunk és nekem minden ember a testvérem. Üljön le.
FANNY (leül): Köszönöm szépen.
MARY: Ön ugyebár, Fanny, a kis Minnie édesanyja?
FANNY: Igen, az vagyok.
(Szünet.)
MARY: Beszéljen, kérem. A gyermeke miatt van itt?
FANNY: Furcsa kéréssel jövök, amely meg fogja önt döbbenteni. De Isten látja lelkemet, nem tehetek másként. Köszönöm azt a sok jót, amit szegény kislányommal tett.
MARY: A kis Minnie a legkedvesebb tanítványom. Élénk, okos, kedves kislány. Csak természetes, hogy a legtöbb gondot fordítom reá. Nagyon szeretem.
FANNY: Köszönöm, kisasszony, köszönöm… nem azért, mert az anyja vagyok… de higgye el, nincs ilyen kedves, derék, jó, okos gyerek a világon, mint ez… és higgye el… még ha az ilyen magamforma személy mondja is… nincs ilyen angyali tanítónő több a világon.
MARY: Kérem, Fanny, mondja el a kérését.
FANNY: Tudom… nem önhöz való, hogy dicséretet kapjon egy ilyen asszonytól, mint én vagyok… (körülnéz) se hozzám nem való, hogy fényes nappal ide merészkedjem önhöz… (feláll)
MARY: Üljön le, Fanny.
FANNY (leül): … de kérni jöttem… nem magamnak… ennek a szegény kis leánynak. Mondhatom?
MARY: Mondhatja, Fanny.
FANNY: Drága (nagyon gyorsan) kisasszony… ennek a gyereknek senkije sincs rajtam kívül, én pedig nem vagyok arra való, hogy fölneveljem. Ugye?
MARY: Amíg ezt az életet folytatja...
FANNY: Tavaly arra gondoltam, hogy San Franciscóba adom, egy intézetbe. Hogy ne tudjon semmit az anyjáról. Már kezd kérdezni, kíváncsi gyerek… és én… nem tudok neki felelni… (izgatott, arcát elrejti.)
MARY: Beszéljen bátran, Fanny.
FANNY: Aztán hallottam, hogy tanítókisasszonyt hoznak ide az aranytelepre, s akkor, amikor önt megláttam, azt mondtam: most rendben van, megint magamnál tarthatom egy kicsit a lányomat. Ha tudná kisasszony, ez a gyerek mennyire szereti önt. Ha hallaná, hogy beszél önről. És ha ő kérhetné arra, amire én most kérem, tudom, nem tagadná meg.
MARY: Ami tőlem telik, azt meg fogom tenni.
FANNY (fölkel, hozzá megy): Kisasszony… ez a kis leány nem maradhat velem… nem szabad soha megtudnia, miféle nő volt az anyja… én ezzel már leszámoltam. Az apja nem is ismeri őt… soha nem is látta… Kisasszony… én azért jöttem, hogy tartsa örökre magánál, ha elmegy, vigye örökre magával ezt a kedves, drága kislányt… az én szegény kis gyermekemet… vigye magával, mentse meg, nevelje fel! (Letérdel előtte.)
MARY: Fanny keljen fel.
FANNY (fölkel): Bocsásson meg, hogy érintettem. Kérem… pénzem van bőven… abból fedezheti a költségeit… adja valami jó intézetbe, ahol ön meglátogathatja és segítsen neki… elfelejteni… elfelejteni neki az anyját. Tegyen vele, amit akar. A legrosszabb, amit ön tehet vele, még mindig áldás ahhoz, amit énmellettem tanulna… Csak vigye ki ebből az én átkos életemből … hogy sohase tudja meg a szégyenemet, a bánatomat … vegye magához, Mary kisasszony.
MARY: Örökre?
FANNY: Ugye, nem tagadja meg? Nem tagadhatja meg! (Megfogja a kezét.) Vigye és tegye olyan tisztává, olyan nemessé, mint ön, maga. És ha felnő, akkor… ne mondja meg neki az anyja nevét soha… és ha az apját kérdezi, azt… azt megmondhatja neki…
MARY: Ki az apja?
FANNY: Évek óta nem mondtam ki a nevét… valamikor jobbfajta ember volt… de elzüllött… Jack a neve…
MARY (rémülten): Jack?
FANNY: Igen, Jack. A családi nevét ő maga sem tudja. Züllött, részeges ember lett belőle. Pedig valamikor oly szép, szelíd fiú volt. Évekig nem láttam, de most megint itt látom lődörögni a telepen…
MARY: Jack?
FANNY: Igen, az. Az országúton láttam, amint részegen aludt.
MARY: (elhúzza a kezét, lassan az ablakhoz megy.)
(Szünet)
FANNY: Miért vette el a kezét, Mary kisasszony – Ugye elviszi Minniet? – Miért fordítja el tőlem az arcát? – Tudom, hogy nem is kellene ilyen nőre néznie, mint én vagyok. – Mary kisasszony! Szent Isten, megharagudott rám.
MARY (szótlanul a tűz elé megy és belebámul).
FANNY (melléje megy): Tudom… most meggondolja ugye… Ha akarja, egész nap és egész éjjel várok a kertben a válaszra. Ugye elviszi? Megmenti! Látom a szemén, hogy megteszi.
MARY (feláll, határozottan): Fanny! Én elfogadom a gyermekét.
FANNY: Oh! (Kezet akar csókolni)
MARY (Nem engedi.): akar tőle elbúcsúzni?
FANNY: Nem… azt nem bírnám… azért küldtem már tegnap ide…
MARY (zavartan): És az az illető, az a…
FANNY: Jack.
MARY: Igen, Jack. Az tudja az ön szándékát?
FANNY: Öt év óta nem beszéltem vele. Gyűlölöm.
MARY: És az az illető… Jack… nem ismeri a gyerekét?
FANNY: Nem. Még mielőtt Minnie született, elcsavargott Amerika másik végébe… csak mostanában láttam itt megint…
MARY: És az a Jack nem is tudja, hogy van gyermeke?
FANNY: Talán nem is tudja.
MARY: Nem érdeklődött a gyerek iránt soha?
FANNY: Soha. Züllött, rossz ember az…
MARY (belső izgalommal): Figyeljen ide, Fanny. Elfogadom a gyermekét. És tisztességben fogom felnevelni. De figyeljen ide, és mindent pontosan tegyen meg, ahogy most mondom.
FANNY: Mindent, mindent.
MARY (határozottan, komolyan, nagyon uralkodva magán): Fanny, én a gyerekkel nem maradok itt a telepen tovább egy pillanatig sem. Egy óra alatt mindent összecsomagolok és elutazom vele a ma déli postakocsival. Ne lássa többé sem az anyját, sem az… apját. Én ide többé soha nem térek vissza.
FANNY: Mary kisasszony…
MARY: Ezt határoztam. Figyeljen jól ide. Ön megvárja, amíg én a gyermekkel egy óra múlva elutazom, s mikor a kocsi elvitt bennünket, azonnal fölkeresi az illető… Jacket… a gyermek apját. Érti?
FANNY: Igen.
MARY: Fölkeresi és megmondja neki, hogy mit tett. Megmondja neki, hogy én elvittem a gyermeket… és hogy ő nem látja… sohasem látja… a… a gyermeket többé. Akárhol lesz, ne jöjjön utána. Megtiltom. Akárhova viszem, ne keresse (Izgatottan): Igen. És most, Fanny, most menjen, kérem. Fáradt vagyok. És sok dolgom lesz a csomagolással.
FANNY: De Mary kisasszony…
MARY: Ne kérdezzen semmit. Menjen, kérem. Isten önnel.
(Fanny az ajtó felé megy, Mary kíséri.)
FANNY (az ajtónál): Hadd csókolom meg utoljára a kezét… (Le akar hajolni.)
MARY: (Fölemeli, és nagy szeretettel átöleli. Csöndben.)
FANNY: (az ölelés után elszalad, látni az ablakon).
MARY (egy könnyet töröl ki szeméből, visszajön): Strawberry néni!
STRAWBERRYNÉ (jobbról jön): Elment?
MARY: Elment. Bejöhet.
STRAWBERRYNÉ: Mi lelte a kisasszonyt?
MARY: Strawberry néni… azonnal csomagolja be a holmimat és írja össze, amivel tartozom önnek. A déli postakocsival elutazom innen, és magammal viszem Minniet.
STRAWBERRYNÉ: Elutazik?
MARY: El. Örökre, Strawberry néni. Ne kérdezzen semmit, ennek így kell lennie. A seriff úrnak levelet fogok írni. És San Franciscóból küldök ide más tanítónőt.
STRAWBERRYNÉ: De Mary kisasszony.
MARY (szigorúan, gyorsan): Lekötelez, ha egy szót sem kérdez. Tegye, amit mondtam. És siessen, kérem. A kocsi néhány perccel dél előtt indul. Menjen, kérem.
STRAWBERRYNÉ: Egy szót se értek az egészből. (Jobbra el.)
MARY (beszól balra): Kis Minnie, vedd magadra a sapkádat, a kis kabátodat és a kendődet. Várj meg, mindjárt jövök. (A bal ajtótól a jobb ajtó felé siet. Jack láthatóvá válik az ablak mögött.)
JACK (belép): Szabad bejönni?
MARY (a jobb ajtónál): szabad. (Ott marad, mereven.)
JACK (vígan): Elment a vendég?
MARY: El.
JACK: Azóta még egyszer átbifláztam Amerika felfedezését, most már úgy tudom, mint a vízfolyás, drága aranyos Mary kisasszony. Kérdezzen ki.
MARY: Nem fogom kikérdezni.
JACK: Miért? Talán holnap?
MARY: Holnap sem, Jack.
JACK: Hát miért?
MARY: Egyáltalán nem fogom többé kikérdezni, Jack. A tanítás megszűnt, Jack.
JACK: A tanítás… megszűnt? …
MARY: Meg, örökre, Jack, én a déli postakocsival örökre eltávozom innen.
JACK: Eltávozik… örökre?
MARY: Igen, Jack.
JACK: Hová?
MARY: Azt soha nem fogja megtudni, Jack. És ha valaha egy kicsit szeretett, akkor megígéri nekem, hogy soha nem fog megkeresni.
JACK: Mary kisasszony… mi ez?
MARY: Ez az egész. Több mondanivalóm nincs. (A bal ajtó felé akar menni, Jack útját állja.)
JACK: Az istenért Mary kisasszony… magyarázza meg.
MARY: Mindent meg fog tudni, még ma. Majd ha én már nem leszek itt. Bocsásson, kérem.
JACK: Itt hagy… de miért… mi történt? … Elmegy?
MARY: El.
JACK: Egyedül?
MARY: Nem.
JACK (rémülten): Nem egyedül? Strawberrynével?
MARY: Nem Strawberryné itt marad.
JACK (félve): Mással megy?
MARY: Mással.
JACK: Szent Isten… ez a látogatás… ki volt az a férfi?
MARY (szelíden eltolja): Bocsásson Jack.
JACK: Az a férfi… azzal megy… ki az? Hol van? Hol van az a férfi, Mary kisasszony? … (a bal ajtó felé indul)
MARY (elállja az útját az ajtónál): Mit akar?
JACK: Itt van… itt rejtőzik… itt van az a férfi, aki érte jött, aki elviszi, elrabolja tőlem… látni akarom azt az embert!
MARY: Megőrült, Jack? (visszatartja)
JACK: Miért állja az utamat?
MARY: Mert ide nem mehet be.
JACK: Ki van ott benn?
MARY: Valaki, akinek nem szabad magát látnia!
JACK: És ez a valaki… ez az, akivel elutazik?
MARY: Ez az.
JACK: Akivel örökre… elmegy?
MARY: Az.
JACK: Akkor én… (félrelöki Maryt és berohan a szobába.)
MARY: (mereven álla szoba közepén).
JACK: (kézen fogva kivezeti Minniet).
MARY: (elveszi tőle, és ő tartja kézen fogva).
JACK: (szégyenülten): Hát nem férfi…
MARY: Nem.
JACK: ez a kislány… ezzel megy el… örökre…
MARY: Ezzel.
JACK: Mi ez, Mary kisasszony… ne öljön meg… magyarázza meg… nem értem… (hirtelen): de akkor miért tréfált velem… miért ugratott. Miért mondta, hogy aki ott benn van, annak nem szabad engem látnia?
MARY: Mert nem szabad látnia soha többé.
JACK: Miért?
MARY: A kis Minnienek most volt itt az anyja, Fanny. A kis Minnie a… a maga gyermeke, Jack…
JACK (a szájához kapja a kezét): … Az én… az én… (a kandallóhoz támolyog, elrejti arcát.)
(Nagy szünet. Mary emelt fővel áll, fogja Minniet.)
JACK (szünet után elveszi a kezét az arcáról, szomorú mosollyal nézi Minniet, aki visszanéz rá. Aztán még mindig ülve, kitárva két karját, boldogan, melegen, joviálisan, forró szeretettel mondja): Gyere ide, te taknyos.
MINNIE: (odasiet).
JACK: (átöleli. Hosszú ölelés.)
MARY: (elfordul, és zsebkendőjét szeméhez tartja).
JACK (elereszti Minniet, aki előtte áll): Hallottad… én… én… én vagyok a papád.
MINNIE: Szépen. Egy első osztályú.
JACK: Milyen drága. Pont olyan szemtelen, mint én.
MINNIE: Följebb járok, mint a papám.
JACK: Pont, mint én.
MINNIE: Mary kisasszony, igaz, hogy ez az ember a papám?
MARY: Igaz, Minnie.
MINNIE (végignézi): Hát miért nem szóltál előbb?
JACK: Mert olyan szigorú voltál. Nem mertem.
STRAWBERRYNÉ (bejön két bőrönddel): Itt vannak a bőröndök. Mary kisasszonynak az egész holmija belefér. Még hely is maradt benne. (Leteszi.) És ez a számlám. (Átadja.)
MARY (pénzt ad neki): Köszönöm a jóságát, Strawberry néni. Kérem a kalapomat, a kabátomat.
MINNIE: Strawberry néni. Amíg maga kint pakolt, nekem itt bent egy papám született.
STRAWBERRYNÉ: Miket beszélsz, te kofa. (Balra el, Minnievel).
JACK: Hát… igazán… elmegy?
MARY: Jack, mindent meg fog tudni. Fanny még ma fölkeresi.
JACK: Engem? Engem ugyan ne keressen föl!
MARY: Én mondtam neki.
JACK: Maga?
MARY: Igen. El fogja mondani, hogy én örökbe fogadtam a kislányát… és… és elviszem. Nem láthatja többé sem az anyját, sem az apját… aki születése óta egyetlen egyszer sem érdeklődött iránta. Ez erős elhatározásom és utolsó szavam. Isten vele, Jack. És… ne gondoljon rám soha többé.
STRAWBERRYNÉ: (jön balról Minnievel, kezében kalap, fátyol, köpeny. Rásegíti Maryre.)
MARY: A holnapi postával levelet kap tőlem a seriff úr és a tisztelendő úr is. (Kézen fogja Minniet.) Isten áldja meg Strawberry néni, köszönöm a jóságát. (Kezet nyújt neki.)
STRAWBERRYNÉ (kezet csókol): Isten áldja, drága Mary kisasszony.
MARY: Isten önnel, Jack.
MINNIE: Te nem jössz velünk?
MARY: Ő nem jöhet velünk, Minnie. (Kimegy vele, Strawberryné utánuk megy a két bőrönddel. Elhaladnak az ablak előtt. Csöndes zene szólal meg.)
JACK: Mary! … (az ajtóból) Elment… a posta felé… istenem… (visszajön, tétovázik, meglátja az asztalon Minnie irkáját, leül)… az ő kis buta írása… úr, ir, úr, ir… úr ri! (Sírva fakad) úr ri! Bizony, szegény úr most rí! (A spongyába temeti arcát.)
STRAWBERRYNÉ (belép az üvegajtón): Maga még itt van?
JACK (felugrik): Elmentek?
STRAWBERRYNÉ: El.
JACK: Nem bírom, Strawberry néni, nem bírom ki egyedül! (elrohan.)
STRAWBERRYNÉ: Ilyet se látott a világ. Mind meg vannak bolondulva. (Fejcsóválva el jobbra.)

Függöny

Ötödik kép: Jack rossz fiú (Film)

Jack megy az úton, szomorúan, a kocsma felé. Benyit a kocsmába.
A régi barátok ujjongva fogadják. Jack egy asztalhoz ül, egy aranyásó könyvet tesz elébe nevetve, a többiek is gúnyosan hahotáznak. Jack eldobja a könyvet, vadul körülnéz, és pálinkát rendel. Kocsmáros odaadja neki… Jack zsebreteszi az üveget és kimegy a kocsmából.
Mary és Minnie, ahogy elmentek hazulról, sietnek egy másik úton. Mögöttük cipeli Strawberryné a két bőröndöt. Egy aranyásó jön szembe, lapáttal a vállán. Szépen köszön és megkéri, hadd vihesse ő a bőröndöket. Strawberryné megköszöni, átadja neki. Mialatt a férfi lapátja nyelére fűzi a két fülestáskát és vállára veszi, addig Mary és Minnie Strawberrynétől búcsúznak. Mary, Minnie és az aranyásó elsietnek, eltűnnek. Strawberryné sírva jön vissza egyedül az úton.
Jack egy úton tántorog, magasra emeli a pálinkás üveget, és nagyokat húz belőle. Elesik, feltápászkodik, ruhája csupa piszok. El van keseredve, öklével fenyeget az égre. Cilinderét a földhöz vágja, összetapossa. Dülöng tovább, iszik, tántorog.
Egy könnyű kis kocsi két lóval. A bakon postakocsis ül régimódi postasapkával, trombitával. A bak mellett, az ostor helyén vékony boton az amerikai zászló lobog. Két utas már ül a kocsin, csomagokkal. Mary, Minnie és az aranyásó jönnek. Az aranyásó a kocsihoz adja a két bőröndöt, Mary pénzt akar neki adni, de az aranyásó ezt mosolyogva visszautasítja, felsegíti őket a kocsira, köszön és elsiet. Egy hivatalnok jön, órával a kezében, int a kocsisnak, hogy elmehet, mert itt az idő. A kocsis trombitájába fúj és elindítja a kocsit.
Jack tántorogva az országút ama helyére ér, ahol az első filmen Mary kisasszony őt részegen fekve meglátta. Ráismert a helyre, nézi, nézi, mutatja, majd zokogva odaborul, és ott marad. Kezében a pálinkásüveg. Ugyanennek az országútnak a túlsó végén jön trappban a postakocsi az előbbi társasággal. A kocsis trombitál. Mikor még egészen kicsinek látszik a kocsi, Jack, aki az előtérben fekszik, fölkapja fejét, és arra néz. Majd meglátva az egyre közeledő kocsit, megint lehajtja fejét a földre. A postakocsi el akar hajtani Jack mellett, de Minnie és Mary észreveszi Jacket. Megállítják a kocsit és leszállnak róla, sietnek a földön fekvő Jack felé. Fölsegítik, ő tántorog, bután röhög és magasra emeli a pálinkás üveget. A kocsira akarják tenni, de a postakocsis tiltakozik. Sőt dühösen ledobja Mary két bőröndjét, trombitájába fúj és elhajt. A kocsi utasai nevetve lobogtatnak kendőt Mary felé. Mary és Minnie támogatják a dülöngélő Jacket és viszik vissza arrafelé, amerről a kocsi jött.
Egy másik útrészlet, ahol ugyanez a három személy, amely az előbb háttal volt látható, most szembejön. Mary fejét csóválja, Minnie ijedten jön, Jack vigyorog. Támogatják, karonfogva húzzák.

Hatodik kép: Arany! (Színjáték)

(Mikor a függöny felgördül Jacket úgy hozzák be a színpadra Mary és Minnie, ahogy a filmen hozták. Mary egy székre ülteti Jacket, akinek kezében van a pálinkásüveg. Kalap nincs rajta, mert a cilinderét összetaposta.)

MINNIE (jobb ajtóhoz szalad): Strawberry néni!
STRAWBERRYNÉ (belép, boldog kiáltással csapja össze a kezét): Szent Isten, visszajöttek!
MINNIE (büszkén): Strawberry néni, visszajöttünk, mert az én papám részeg!
MARY: Hamar egy kis vizet! (Strawberryné az ablakból egy korsó vizet ad neki.) Borzasztó, képzelje, Strawberry néni … ott feküdt az úton, holtrészegen … az országút szélén … ahol legelőször megláttam … (törli az arcát.)
STRAWBERRYNÉ: Na ez jól be van állítva! (Mossák.)
MINNIE (ugrál, tapsol): az én papám részeg! Az én papám részeg!
STRAWBERRYNÉ: Na, beszéljen már valamit! Nyissa ki a szemét!
JACK (nagyot mordul): Buuu!
MARY: Nem hagyhattam ott feküdni… le kellett szállnunk a postakocsiról… a kocsis nem akart várni… hát inkább itt maradtunk… majd megyünk a délutáni kocsival, amelyik Greathouse felé megy… szerencsétlen ember, pedig már hogy megjavult! Azt hittem, nem iszik soha többé!
STRAWBERRYNÉ: Bizony szegény bánatában itta le magát.
MARY: Gondolja, Strawberry néni?
STRAWBERRYNÉ: bizony, kisasszony. Mikor elmentek úgy vonított, mint egy kutya és azt kiabálta, hogy nem bírja ki egyedül.
MARY: Ezért tette?
STRAWBERRYNÉ: Biztosan. Bánatában tette.
MARY: De hisz akkor én vagyok az oka, ha ez a szegény, kedves fiú most megint elzüllik! Pedig már milyen jó úton volt!
STRAWBERRYNÉ: Nem volt ez jó úton soha… javíthatatlan részeges gazember ez.
JACK (hirtelen felugrik, rendbeszedi magát, látszik, hogy nem részeg): Olyan részeg vagyok Strawberry néni, mint maga. Semmivel sem vagyok részegebb, mint Mary kisasszony, vagy a kis Minnie!
MARY: Leheljen rám!
JACK: (lehel).
MARY: Nem pálinkás! (dugja az üveget.)
STRAWBERRYNÉ: Hohó, hát abban az üvegben mi van?
JACK: Abban? Víz. Tiszta víz.
STRAWBERRYNÉ (elveszi tőle): Hiszen az van ráírva, hogy pálinka.
JACK: Kóstolja meg.
STRAWBERRYNÉ (megkóstolja): Víz. (Odaadja Marynek.)
MARY (iszik): Víz. (Odaadja Minnienek.)
MINNIE (iszik): Víz. (Visszaadja Jacknek.)
MARY: Komédiából csinálta az egészet… most már tudom… hogy megállítson, hogy visszatartson bennünket… Visszaélt a jóságommal.
JACK: Igen, igen… nagyon raffinirozott ember vagyok én.
MARY: Oh, oh!
JACK: Haragszik rám érte?
MARY: Nem… nem haragszom… de nem érte el a célját, legföljebb azt, hogy a délutáni kocsival megyünk…
JACK: Azt se bánom… csak vigyenek magukkal!
MARY: Velünk akar jönni?
JACK: Magukkal… a kislányommal… és a kislányom második anyjával… ha úgy akarja…
MINNIE (Maryhez): Te, vigyük magunkkal ezt az embert, énnekem ez a bolond ember nagyon tetszik!
MARY: (mosolyogva kezét nyújtja Jacknek).
JACK (meg akarja ölelni Maryt).
MARY (szelíden eltolja): Ohó, egyelőre még sokat kell tanulni. Majd ha tudni fogja a helyesírást.
STRAWBERRYNÉ: Nahát annyit mondhatok, hogy mégsincs igazság a földön. Ezen a telepen hatvan aranyásó dolgozik éjjel-nappal és egyik se talál egy szemerke aranyat se. Ez a fiú meg a kezébe se vette az aranyásó lapátot, és mégis ő találta meg a legnagyobb darab aranyat, ami valaha Amerikában termett!

Ének (Jack)

Lesz most már otthonom, puha, meleg,
Lesz már szobám, lesz kedves kis szobám.
A feleségem gondoz engemet,
Meg ez a csottri, hangos kis leány.
Az aranykeresésnek vége van,
A kincset megtaláltam, biz meg én.
Hálát ad itt tenéked jó Uram,
Egy megjavult, bolondos vad legény!
Nincs annyi kincs se földön, sem az égen,
Mit az megér,
Mary kisasszony,
Hogy maga lesz a feleségem.
Mary kisasszony, kis Mary kisasszony!

(Elindulnak hárman és együtt dúdolva szöveg nélkül a refraint, elmennek az ablak előtt. Strawberryné kendőt lobogtat utánuk.)

Függöny

VÉGE

 

Érdekességek

• Molnár Ferenc Francis Bret Harte  Az aranyásó című, magyarul  1904-en, a Magyar Hírlap regénytárában megjelent műve alapján írta meg a moziszkeccset.
• A filmfelvételekben amatőrök is részt vettek. Az Apolló igazgatói (Ungerleider Mór és Neumann János) cowboyoknak maszkírozva szerepeltek a filmrészben. Rajtuk kívül két budapesti úrilány, Dózsa Frida és Gedeon Pistike is játszott egy-egy kis szerepet.
• A darabot 1918-ban újra elővették az Intim Kabaréban, de ekkor filmrészletek nélkül, színdarabként mutatták be.  Molnár Aranka, aki ebben az előadásban is Mary szerepét játszotta a Színházi Életnek a következőket mondta: „Még azok is, akik valaha, mint szkecscsben gyönyörködtek, meglepődve látják, hogy mennyivel egyöntetűbb, frappánsabb így színdarab formájában.” (Színházi Élet, 1918/1)

Galéria

Vélemények

"E poétikus, finom történet, amelyben egy sereg izgalmas filmjelenet van, Molnár Ferenc művészi keze alatt remekmű lett. Egy sereg ragyogóan pompás, tipikus amerikai fölvétel az efajta legjobb képekkel vetekedik. Nagyszerű egy korcsma jelenet, ahol a cow-boyok ö 1914/12)sszetűznek és revolverrel mennek egymásra. Általán az Apolló sem pénzt, sem fáradtságot nem kímélt, Molnár Ferenc darabjáról lévén szó, a kaliforniai milliő, amelyet a közönség igen jól ismer a mozgófényképszinházakból, Molnár Ferenc meséjének pompás alapszinezetet ad." (Színházi Élet, 1914/12)