Gaál Béla | rendező |
Moly Tamás | író (regény: Vörösbegy kalandjai, 1918-20) |
Pásztor Béla | forgatókönyvíró |
Csortos Gyula | Vörösbegy/Bill Rops [Glasauge / Glass-Eye / Oeil-de Verre] |
Bartos Gyula | Famos János [John Famous / Jean Fameux] |
Latabár Árpád | Dobonthy, rendőrfőnök |
Lóth Ila | Erzsike, a rendőrfőnök lánya |
Tompa Béla | Dér István, színész |
Boyda Juci | |
Fenyő Emil | |
Gaál Annie | |
Margittay Gyula | |
Posner Magda | |
Szarvasi Soma | |
Szirmai Imre | |
Torday Ottó | |
Vándory Gusztáv | |
Szerémy Zoltán | |
Radó Géza | |
Nick Winter | |
Charley Grenidge | |
Igalits Sandy | |
K. Takács Ily |
Geiger Richárd | producer |
Star Filmgyár és Filmkereskedelmi Rt. | gyártó cég |
Star Filmgyár és Filmkereskedelmi Rt. | forgalmazó cég |
1921. február 28. (Corso) 2273 méter | bemutató |
52/1921, - 2600 méter | cenzúra |
Némafilm, 6 felvonásos, eredeti hossza a 52/1921 számú O.M.B. határozat szerint 2600 méter. Külföldi forgalmazási kópia hossza: 2273 m [minden bizonnyal egykockás tranzit feliratokkal]
kópia | MNFA, rövid töredék |
Vörösbegy, a szellemességéről és ügyességéről híres szélhámos a legbravúrosabb bűntetteket, lopásokat követi el: L’art pour l’art. Ebben leli szórakozását, örömét, passzióját. Egy nap az újságból megtudja, hogy mikor van az Országos Bank pénztárfizetési napja. Megjelenik a helyszínen vörös hajával, hibás félszemével, púposan. Ugyanitt randevúzik Dobonthy rendőrfőnök leánya, Erzsike és Dér Pista, a színész. A fiatalember odalép a pénztárhoz, hogy beváltson egy csekket, közben a lány egy nagyot sikolt, és egy öregúr karjába roskad. Míg a jelenlévők Erzsikét élesztgetik, a furcsa gnóm elemeli a pénzt az egyik pénztárból. Nagy kavarodás támad, megszólal a vészjelzés, lezárják a bank kapuit, de akkora már Vörösbegy eltávozott a zsákmánnyal. Megindul a nyomozás. Kiderül, hogy Erzsike egy kis állattól rémült meg, melyre a púpos férfi hívta fel a figyelmét. Híres János, a detektív fölfedezi a „szörnyet” az íróasztal alatt, melyről kiderül, hogy egy műegér. A bank kapuja előtt álló portás emlékszik, hogy 5555 volt a púpos rabló autójának száma. A detektív fokozott energiával lát munkához, még Erzsikét és Dér Pistát is figyelteti. Vörösbegy azonban nap-nap után vakmerő trükkökkel jár túl az eszén. Az izgalmas játék közben még arra is időt szakít, hogy belopódzon a rendőrfőnök lakására is, hogy Erzsikétől bocsánatot kérjen. A bájos bakfisnak megtetszik a vakmerő férfi, aki miközben udvarol a lánynak, nem mulasztja el, hogy 10000 koronát eltulajdonítson a rendőrfőnök íróasztalából. Dobonthy bosszút esküszik ellene, s maga akarja elfogni. Azt tervezi, hogy Vörösbegynek öltözve megy az álarcosbálba lányával. Épp maszkírozza magát, mikor Híres János meglátogatja. A detektívben feltámad a gyanú, hogy a rendőrfőnök és a szélhámos ugyanaz a személy. A bonyodalmat növeli, hogy az Erzsikébe szerelmes Dér Pista megtudva Dobonthy tervét Híresnek öltözik, hogy az ál-Vörösbegyet elfogva az apai áldást kikényszerítse. Az álarcosbálon a rendőrfőnök lányával a 14-es szeparéba megy. Kiderül, hogy otthon felejtette a pénztárcáját. Hazasiet érte, meghagyva a pincérnek, hogy rajta kívül senkit ne engedjen be lányához. Közben megérkezik az igazi Vörösbegy. A pincér előzékenyen bevezeti a szeparéba, Erzsike apjának véli. Vörösbegy belemegy a játékba. Egész éjjel nagyszerűen mulatnak, s mikor belép Dér Pista, hogy a letartóztatási komédiát eljátssza, a vélt rendőrfőnök spiccesen szunyókál a kereveten. A színész és Erzsike ekkor nem tehetnek mást, hazavezetik a „papát”. Erzsike otthon megtudja, hogy kivel mulatott, de nem ijed meg, mert titokban már régóta vonzódik a vakmerő szélhámoshoz. A rendőrfőnök le akarja tartóztatni Vörösbegyet, de az szokásához híven kivágja magát. Levéve arcáról a félszemű maszkot, lekapva vörös parókáját, Bill Rops-ként mutatkozik be, és megkéri Erzsike kezét. Az elképedt rendőrfelügyelő neki adja leányát.
Tartalomleírás az Ország-Világ, 1921/9. számában:
"Vörösbegy, a szellemességéről és leleményességéről hírhedt grandiózus szélhámos társaival Budapestre jön, itt bámulatos ügyességgel és hallatlan vakmerőséggel kezdi el működését. A rendőrséget orránál fogva vezeti s változatos ötleteivel a legkomikusabb helyzetbe hozza üldözőit. Amikor végül már Dobonthy rendőrfőnök íróasztalát is kifosztja, az bosszút esküszik ellene s elhatározza, hogy saját maga lát hozzá a kalandor kézrekeritéséhez.
Terve az, hogy Vörösbegynek maszkírozza magát és leányával elmegy az álarcosbálra, hol az egész város képviselve lesz. Arra számít, hogy találkozik a szélhámos bandájának valamelyik tagjával, ki főnökének tartva őt, fontos titkokat árulhat el az igazi Vörösbegyről.
Hires János épp akkor tesz látogatást Dobonthynál, mikor az Vörösbegynek maszkírozza magát. A vörös parókát nem tudja már elrejteni és a töprengő detektívben megerősödik a gyanú, hogy a rendőrfőnök és a szélhámos ugyanaz a személy. A bonyodalmat növeli, hogy Dér Pista, ki Erzsikébe szerelmes, megtudja Dobonthy tervét és Híresnek öltözik, hogy az ál-Vörösbegyet elfogva, apai áldását kikényszerítse.
Az álarcosbálon a rendőrfőnök leányával a tizennégyes szeparéba megy. Miután otthon felejtette pénztárcáját, hazasiet, meghagyva a pincérnek, — ki előtt fölfedezte igazi kilétét, — hogy rajta kívül a szeparéba senkit se bocsásson be.
Míg a leselkelő Hires a rendőrfőnököt el akarja fogni s ez csak megkésve tud a bálba visszatérni, addig megérkezik oda az igazi Vörösbegy. A pincér a rendőrfőnöknek tartja, előzékenyen bevezeti a szeparéba s itt a szélhámos Erzsikével találja magát szemközt, ki apját üdvözli benne. Vörösbegy belemegy a játékba, mulatnak, táncolnak, isznak egész éjszaka s Dér Pista, mint ál-Hires akkor toppan be, mikor a vélt rendőrfőnök spiccesen és álmosan végigdől. a kereveten. „A színész és Erzsike a letartóztatási komédiát így nem játszhatják el és nem találnak jobb megoldást, mint a »papát« hazavezetni.
Ezalatt Dobonthy, folyton nyomon követve az igazi Hírestől, kétségbeesve keresi leányát a báli forgatagban s miután nem akad rá, hazarohan. Itt játszódik le a nagy jelenet, Erzsike megtudja, kivel mulatott az éjszaka és nem is sajnálja. Vörösbegy pedig, mikor a rendőrfőnök le akarja tartóztatni, szokásához híven kivágja magát: Bili Rops angol magándetektívnek mutatkozik be, ki szintén a hírhedt Vörösbegy után nyomoz. Igazolja magát, leveszi vörös parókáját, le hibás félszemét. Nagy öröm és elképedés, az új detektív egyszerre nagyot nőtt Dobonthy szemében s így semmi sem állja útját annak, hogy Erzsike leányálmai teljesüljenek. Vörösbegy — vagy Bili Rops? — magával viszi, mint kis feleségét, egy új, boldog és becsületes életbe. A beszáguldó Hires már csak a rendőr- főnöKkel találja magát szemközt és megsemmisülve mered a fiatalok tovaporzó autója után."
„Ki ne ismerné Moly Tamás közkedvelt és állandó olvasottságnak örvendő izgalmas kalandor-regényét, a »Vörösbegy«-et ? Ennek a direkt filmre kívánkozó nagyszerű témának a mozivászon részére való feldolgozását fejezte be most a »Star«, hazánk legelső nagy filmgyára. A darab, mely páratlan zsenialitással és ötletességgel a bravúrok egész sorozatát tárja elénk, B. Pásztor Béla szcenáriuma nyomán készült és főszerepeit Lóth Ila, Csortos Gyula, Latabár, Bartos Gyula és Tompa Béla játszák. E művészi névsor már maga is garancia a biztos sikerre, melyhez méltón sorakozik Gaál Béla biztos kezű, művészi ízlésről tanúskodó rendezői talentuma. A darab fényes kiállítása, a külső felvételek kristályos képsorozatai szenzációként fognak hatni. A filmet a Corso mozinak sikerült megszerezni és hétfőn, 28-án Budapest közönségének alkalma lesz megtekinteni.” (Ország-Világ, 1921/9. február 27.)
„A darab cime:Vörösbegy.Egygeniális kalandort játszik benne Csortos, aki a legbravúrosabb szélhámosságokat, lopásokat követi el, de hogy igy fejezzük ki magunkat: L’art pour l'art. Nem azért követi el ezeket, hogy ezáltal valami jogtalan előnyöket biztosítson magának, hanem — és ez a frappáns — hogy kellemetlenkedjék a hatóságoknak, rendőrségnek, detektíveknek. Ebben leli szórakozását, örömét, passzióját. És ez a fiatalember, aki mindezeket elköveti, lángolóan vörös hajú és a szemén valami idegenszerűen csillámlik állandóan.” (Színházi Élet, 1920/48)