A TESTŐR

Tartalom

Közeledik Zátonyiék második házassági évfordulója. A színészházaspár boldogságát a férj szorongása zavarja meg, aki attól tart, hogy felesége nemsokára megcsalja, mert eddig minden férfiba csak két évig volt szerelmes. Félelmét igazolva látja, mikor egy nap észreveszi, hogy az asszony a balkonról hosszasan kísér tekintetével egy délceg testőrt. Zátonyi furfangos tervet eszel ki, hogy felesége szerelmét megújítsa. Harmadnap ismét feltűnik a testőr az utcában, ezúttal fel is köszön az asszonynak, aki hálás mosollyal fogadja az üdvözlést. Néhány perc múlva berobog a féltékeny férj, és heves jelenetet rendez, mert meglátta a történteket. Zátonyiné este a színházban rózsacsokrot, másnap szerelmes levelet kap a testőrtől. Az asszony nem válaszol, de egyre melegebb érzések támadnak szívében a fiatal tiszt iránt. Zátonyi csomagol, vidéki turnéra indul. Erről értesülve a testőr újabb levelet küld, melyben arra kéri az asszonyt, hogy legyen ötkor az ablaknál, ha beleegyezik látogatásába. Zátonyi elbúcsúzik feleségétől, és elindul. Barátjának, a kritikusnak feltűnik, hogy egy fontos csomagját, melyben kellékei vannak, ott felejtette. Nyomába szegődik, s legnagyobb meglepetésére Zátonyi nem a pályaudvarra megy, hanem titkos lakására. Itt kiderül, hogy nem utazik el, mert tulajdonképpen ő a testőr, akibe a felesége beleszeretett, s azért öltözött uniformisba, hogy felesége hűségét próbára tegye. Öt órakor az asszony jelet ad a testőrnek, s az pár perc múlva már hevesen udvarol neki. Zátonyiné azonban tántoríthatatlan, a testőr csak egy újabb randevút tud kicsikarni tőle. Másnap este az opera páholyában találkoznak. Itt meglátogatja őket a kritikus, s a testőr sikeres hódításaira utaló célzásaival felkelti az asszony féltékenységét. Az eddig tartózkodó Zátonyiné a kritikus távozása után szenvedélyesen öleli át a katonát. A legközelebbi találkát másnap ötre beszélik meg. A következő napon azonban a légyott órája előtt váratlanul betoppan Zátonyi. Az asszony ideges a randevú miatt, és mindenáron el akarja távolítani a férjét, de ekkor kiderül, hogy a férfi tud a testőr közelgő látogatásáról. Az asszony előbb sírva fakad, majd hisztérikus rohamot kap, és elájul. Ekkor Zátonyi a csomagjaihoz megy, felölti a testőr ruhát, s mikor felesége magához tért, előlép, és így szól: „Öt óra, megjelentem, asszonyom!” Zátonyiné mosolyog, s úgy tesz, mintha kezdettől tudott volna mindent. Zátonyi boldogan hisz neki, mert »nincs olyan asszonyi hazugság, amely igaz ne lenne«.

Érdekességek

• A film bemutatója a Belügyminisztérium üzemkorlátozó rendelet miatt késett, a mozik ugyanis kénytelenek voltak előadásaikat beszüntetni.
• "Fantasztikus gazdagság fekszik itt díszletekben. A magyar filmprodukció eddigi díszlet rekordja az a színház, amelyben a testőr ismert történetének egy része lejátszódik. Ez a díszlet éppen olyan, mint a gazdagságukról és tékozlásukról híres angol operettszínházak bármelyike. Márkus László tervezte annyi tervező munkával, amennyivel akár egy igazi színházat is megtervezhetett volna és a tervet a gyár megcsináltatta annyi költséggel, hogy ezen a béke boldog éveiben megépíthetett volna egy igazi színházat."(Színházi Élet, 1918/41)
• A Színházi Élet Maga csak tudja- Intim Pista rovata kis beszámolót közöl a forgatásról: „Kinn voltam a Thököly úton, ahol most folyik, a Corvin  filmgyár hatalmas építkezése. Azért voltam kinn, mert az épülő műteremben már dolgoznak a Molnár Ferenc „Testőr”jének előkészítésén. Nagyon érdekes volt nézni, mikor Strasser Richárd vezérigazgató, Korda Sándor igazgató, aztán Márkus László és Vajda László rendezők, meg Juhász, az utolérhetetlen színpadi ezermester éppen a Testőr második felvonásának híres díszletét komponálgatták. Ez a díszlet egy színházi nézőteret fog ábrázolni látható közönséggel. A gyárnak az a kitűnő ötlete támadt, hogy a filmre kerülő közönség soraiba előkelőségeket ültet, akik a helyüket jótékony célra megváltják. Így a színházi közönség a filmen roppant érdekes lesz és a háborús jótékonyság is csinos összeget kap a Molnár-darab révén.” (Színházi Élet, 1918/20)

   

   

Galéria

Vélemények

„Mozgókép-Otthon. A Nemzeti Tanács határozata értelmében a mozik ismét felvehetik üzemüket a mai naptól kezdve. A Mozgókép-Otthon újra -megnyitással nagyszerű premierrel ünnepli meg. Bemutatja Molnár Ferenc világhírű remekéből „A testőr“-ből készült filmdarabot, melyet a kiváló Corvin-fllmgyár készített Gombaszögi Fridával, Antalffy Sándorral és Rátkayval a főszerepekben.” (Világ, 1918. november 1.)

„A testőr egy színész, aki a gárdatisztek hófehér köpenyében, ezüstös csákójában, mint egy modern Lohengrin meghódítja a saját feleségét, a színésznőt, aki a testőrben is a férjét imádja és a végén bevallja, hogy mialatt a testőr maszkjában színészkedett, szerepet játszott ő is, mert kezdettől fogva tudta, hogy a testőr nem más. mint a férje. Molnár Ferenc végtelenül szellemes darabja ez a finom játék a tűzzel, amelyben végül mégsem égeti meg magát senki és egy nagy kérdőjellel a végén elégtételt kap az erkölcsi igazságszolgáltatás is. A Vígszínház színpadáról indult világhódító útjára A testőr ezelőtt nyolc éve. Varsányi Irén játszotta a színésznőt, Csortos Gyula a színészt, az a sok sziporkázó ötlet pedig, ami párbeszédeikben megkapta az embert, elhangzott azóta az összes kultúrnyelveken. A nemzetközi színpadok után most a legnemzetközibben, a mozivásznon kél új életre A testőr. A Corvin filmgvár készítette el nagy apparátussal ezt a filmre termett pompás színjátékot, mely október 7-től kezdve már az Uránia Szinház közönsége előtt fog leperegni sok-sok előadáson. A moziban természetesen nem a szavak izgalmas és szellemes csatája adja meg a darab értékét a kitűnő mese mellett, hanem a témának szcenikai elrendezettsége, valósággá tétele mindannak, amiről az eredeti darabban csak beszélnek. A modern filmtechnikának nagyszerű bravúrja A testőr filmje és a második felvonás híres páholyjelenete, amelyet a drámai színház csak markírozni tudott, itt egy igazi impozáns színházi nézőtérrel jelenik meg a figyelő szem előtt. Nagy gonddal válogatta össze a Corvin gyár a megfilmesített Molnár darab szereplőit is. A színésznő szerepét Gombaszögi Frida játssza, akinek hosszú idő után ez lesz ismét eseményszámba menő filmalakítása. Partnere a színész, vagyis a testőr szerepében Antalffy Sándor, aki minden tekintetben tökéletesen oldja meg nehéz feladatát. A színésznő anyjának szerepét annak eredeti kreálója, Haraszthy Hermin tartotta meg, a kritikus alakját pedig, melyet eredetileg Szerémy Zoltán formált meg, most Rátkay Márton művészete teszi ellenállhatatlanul rokonszenvessé. Teljessé teszik az egészet Márkus László artisztikus díszletkompozíciói, amelyek nagyszerű plaszticitással érvényesülnek. Annyi bizonyos, hogy a Faun sorozatos előadásai után most A testőr sokszor meghosszabított játékideje következik az Uránia Színházban, ahonnan ez a Corvin film éppúgy kikerül a külföldre, mint ahogyan annak idején a külföldi sikerek termékeny útjára indult Molnár Ferenc vígjátéka a Vígszínházból.” (Színházi Élet, 1918/40)

„Érdekes és egyben merész Antalffy Sándor vállalkozása A testőrfilmen. Ö rendezte a darabot és egyben játssza is annak főszerepét, ami nálunk, Magyarországon eddig még elő nem fordult. Németországban is csak egy-két ilyen bravúros esetre emlékezünk, amikor egy és ugyanaz a művész rendezte a filmet és játszotta annak főszerepét is. Először, ha jól tudjuk, csak Wegener statuált erre példát. Antalffy Sándor ez újabb filmszereplése tehát kétszeresen becses előttünk. Úgyis mint rendező, úgyis mint filmszínész magas színvonalú művészi munkát végzett, fényes bizonyítékát adva annak, hogy filmképességei mily sokoldalúak és becsesek.” (Mozihét, 1918/40)

„Molnár Ferenc nagyszerű világsikere, „A testőr", természetesen éppen úgy filmre került, mint minden más világsiker. És természetesen a Corvin filmgyár csinálta meg, amely rögtön ráteszi a kezét minden filmre írható magyar kincsre. A magyar filmgyártás, amely most számottevő kezd lenni az egész világ piacán, eleinte nehezen mozgott. A szellemi és anyagi erők közül inkább csak a szellemiekkel dolgozott, amelyeknek mi itt mindig bővében voltunk. De a mozi, amely a szemnek való mulatság, megköveteli a látványos, impozáns beállításokat attól a filmtől, amely a világpiacon vinni akarja valamire. A Corvin filmgyár azzal az igen egyszerű elvvel kezdett dolgozni, hogy nagy dolgot csak „szívvel" lehet csinálni. Értsd ezalatt, hogy a szív érzelmeinél sokkal fontosabb a korlátlan anyagi áldozati készség. Ahol ez van, ott a siker is, hozzáértő kézben. „A testőr”-film kiállítása egyenesen szórása a pénznek.” (Színházi Élet, 1918/41)