A SZÜRKERUHÁS HÖLGY

Tartalom

Bannerman ügyvéd figyelmezteti milliomos ügyfelét, Maitlandot, hogy vagyont érő családi ékszereit helyezze biztonságba, mert Anisly, az úri bandita el akarja rabolni azokat. Maitland még aznap elutazik a kastélyába, ahol az ékszereket tartja, hogy a bűntényt megakadályozza. Útközben megismerkedik egy rejtélyes szürkeruhás lánnyal, Sylviával, aki egyik adósának leánya, és vissza akarja szerezni Maitlandtól apja adóslevelét.  A betörő és a milliomos csalódásig hasonlítanak egymásra, úgy, hogy Sylvia több ízben összecseréli őket. A lány követi Maitlandot, akiről azt hiszi, hogy Anisly, a betörő. Időközben megérkezik, és behatol a kastélyba az igazi betörő is, birokra kel Maitlanddal, és ez megkötözi őt. Sylvia azt hiszi, hogy a megkötözött ember a milliomos, és átadja neki a magához vett ékszereket. Anisly furfangosan kiszabadul, és elpárolog. Vad hajsza kezdődik, melynek folyamán előbb Hickey, a detektívfőnök tévedésből Maitlandot fogja el a betörő helyett, majd Maitland sikeresen kiszabadul, és végül elfogja, és leleplezi Ainslyt. A milliomos ügyvédje Bannermann is megtörik, és miután beismeri, hogy részes volt a bűntényben, s azokat nagyrészt ő igazgatta, a büntetés elől a halálban keres menedéket. S mikor végérvényesen legyőzik a bűnt, Maitland szemtől-szemben állhat a szürkeruhás lánnyal, aki felfedi előtte múltját. Maitland megértő szerelme megbocsát, a megbocsátás feledteti vele a lány kalandszerető életét, és a két fiatal boldog frigyre lép.  (Forrás: Színházi Élet, 1922/4)

Érdekességek

• A filmet több vidéki városban előbb játszották, mint Budapesten. A szegedi belvárosi moziban rögtön a sajtóbemutató után 1921. január 6-án vetítették, míg Budapesten csak egy évvel később tartották a premiert. 
• Egerben szintén fél évvel előbb volt a bemutató, mint Budapesten: „A szürkeruhás leány. Vance kalandor regénye után filmre írta és rendezte Deésy Alfréd. Öt felvonásban. Főszereplők Hollay Camilla, Lukács Pál, Kürthy József, Horváth Zoltán, Vendrey Ferenc és Szalkay Lajos. Egészen új film. Budapesten még be, sem mutatták. Csupán Sebestény titkár és Deésy rendező közötti régi barátság tette lehetővé, hogy ez a legújabb film az egri Urániában már most bemutatásra kerülhessen. Csak egy előadás lesz 8 órai kezdettel." (Egri Népújság, 1921. szeptember 27.)

Galéria

Vélemények

„(Hollay Kamillával) két új nagyszabású filmet mutatott be a minap a Renaissance mozgóban az Egyetértés részvénytársaság-filmvállalat A szürkeruhás hölgy és a Falusi kislány Pesten a filmek címei. Deésy Alfréd ritka rendezői qualitásai. Hollay Kamilla kiforrott, népszerű művészete támaszai elsősorban a filmek osztatlan sikerének. Arany Ferenc operatőr kitűnő munkát végzett. A két nagyszabású új magyar film legközelebb Pest elsőrendű mozijaiban kerül bemutatásra.” (Pesti Hírlap, 1921. január 11.) 

„Érdekesebb és izgalmasabb témát filmre alig lehet találni, mint Vance hires regényét, a «Szürke ruhás hölgyet». Szerencsés kézzel nyúlt tehát Deésy Alfréd, a kiváló filmrendező Vance regényéhez. A «Szürke ruhás hölgy» című film valóban azzá lett, aminek készült: újszerű, minden jelenetében érdekfeszítő, cselekményében lüktető, technikai bravúrokkal és rendezésbeli ötletekkel teli mestermű. Deésy Alfréd rendezői talentuma ebben a darabban különösen csillog; még azok számára is meglepetés, akik az ő értékét már ismerik. A darab főszerepét Hollay Kamilla, a Deésy-filmek nagyszerű starja játssza, ezúttal is tökéleteset alkotva. A darab a sajtó-bemutatón, mely a Renaissance Szinházban volt, igen nagy sikert aratott. A címszereplő Hollayn kívül különösen tetszett a közönségnek Lukács Pál, ki kettős szerepében nyújtott elsőrangút és kisebb szerepeikben Kürthy József, Vendrey és Horváth.” (Színházi Élet, 1921/2)

„Hollay Kamilla ebben a szerepben legjobb alakításaira emlékeztet, partnere Lukács Pál, a férfias szépség, erő és nemeslelkűség szíveket rabló megtestesítője. Deésy Alfréd ismét brillírozott, a pleinairek buja szépsége gazdagon foglalja keretbe az üldözés és szerelem hevítő erejétől áthatott, kettős szálú izgalmas cselekményt.”(Színházi Élet, 1922/4)