Filmtechnikai specifikáció
Némafilm, 35 mm-es, 4 felvonásos, hossza a 56/1920 számú O.M.B. határozat szerint 1365 méter.
Fellelhetőség, források
kópia |
nem maradt fenn |
plakát |
OSZK Plakáttár (1 db, grafikus: Ékes Árpád) |
Bibliográfia
- Mozihét, 1917/27, 28, 29, 30, 31, 39, 51, 1918/14
- Mozgófénykép Híradó, 1917/30, 31, 40
- Színházi Élet, 1918/1
- Magyar Színpad, 1917. szeptember 12.
- A mozi (Miskolc), 1918/16
- Belügyi Közlöny, 1920. 805. p.
- Kamara mozi műsorfüzete, 1920. november 20.
- Lajta Andor: A magyar film története II. (Kézirat, MNFA Könyvtára.) 83. p.
- Nemeskürty István: A mozgóképtől a filmművészetig. Bp. 1961. 352. p.
- Nemeskürty István: A magyar film története (1912-1963). Bp. 1965. 44., 48. p.
- Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1896-1918. Bp. 1966. 303. p.
- Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1896-1918. Bp. 1966. 324. p.
- Gaál Éva: A magyar hivatásos filmrendezők portréja és tevékenysége (1900-1920). 1974. 106. p. (Kézirat, MNFA Könyvtára.)
- Gaál Éva: A magyar film kulturális szférája 1896-1919 között. 1975. 109. p. (Kézirat, MNFA Könyvtára.)
Tartalom
Abban az időben történt ez a história, mikor a magyar huszárokat az osztrák ármádiába sorozva vitték a taljánok ellen. Csillag Pál szintén huszár volt, s mikor elvitték, otthon kellett hagynia szép kedvesét, Zsófit, akire meg az anyjára csakhamar szomorú napok köszöntöttek. Elárverezték kis kunyhójukat a fejük fölött, s földönfutókká kellett volna válniok, ha az utolsó pillanatban, mikor már pergett a dobszó, a szomszéd falu bírája, Török Mihály meg nem vásárolja a birtokot s oda nem ajándékozza az eddigi gazdájának. Csillag Pálról szomorú hírek érkeztek. A tölgyesi huszárok mind elestek egy merész ütközetben, s köztük Pál is. Zsófi könnyei kiapadhatatlanok. Ám Török bíró udvarol neki, s a leány félesztendő múlva, mikor gyásza enyhült, jó lélekkel megy hozzá a bíróhoz. A gyászhír azonban kósza hír volt, Csillag Pál életben maradt, s jött hazafelé. Komárom felé hozta a vonat, s a véletlen úgy akarta, hogy első megszállóhelye az a ház legyen, ahol Török bíró nevelt leánya lakik. Csillag Pál beleszeret a gyönyörű hajadonba, de szíve tovább űzi, haza a falujába. Itt találkozik Török bíróval, akiről nem tudja, hogy férje lett imádottjának. Pál egy pillanatban megtapogatja zsebeit és rémülten veszi észre, hogy ötszáz pengő forint, a század lénungja elveszett. Panaszolja ez a bírónak, aki örömmel segíti ki, hogy ezzel is lekenyerezze, hogy ha megtudja a legény a valóságot, ne legyen haragos rá. Mikor azonban Pál megtudja, hogy Zsófi a bíró felesége lett, a pénzt a bíró szeme közé vágja. A bíró másnap elutazik nevelt leányához, hogy elhozza őt. Zsófi megragadja az alkalmat, s bizalmas együttlétben van ezidő alatt Pállal. Ám Kósza Gyurka, aki reménytelenül szerelmes Zsófiba, bosszúból feljelenti Pált a kapitányánál, elmondja neki. hogy a legény elitta a század pénzét. Eljárás indul ellene, s a fiatalember nem talál semmi mentséget, ezért súlyos büntetés vár rá. A váratlanul hazatérő bíró felesége társaságában találja Palit, és első indulatában kiutasítja házából az asszonyt. Csillag Palit már-már vasra verik, de ekkor megérkezik a bíró nevelt lánya, és hozza a piros bugyellárist, melyet nála felejtett a fiatalember. Kiderül Zsófi asszony ártatlansága is, s hamarosan Pali is megvigasztalódik, elveszi Török bíró nevelt lányát. (Forrás: Mozihét, 1917/39, Kamara mozi műsorfüzet 1921. november 20.)
Érdekességek
A filmből 1921-ben szkeccs változat készült a színpadi részekben Mattyasovszky Ilona és Medgyasszai Jenő léptek fel.
Vélemények
„Piros bugyelláris. A népszínművek ez örökszép példánya, e magyar néplélekből vett gyönyörű rajz filmesítve jelenik meg ma az Uránia vásznán, hogy ezrek és ezrek csodálatát vívja ki. A legkiválóbb magyar filmek egyike A piros bugyelláris, a magyar diadalfilmsorozat koronája. — Matyasowszky Ilona, Mészáros Alajos és földink Kürthy József e művészi alakítása minden bemutatón osztatlan nagy sikert ért el. Szenzációja lesz az előadásnak az is, hogy a kísérő zeneszámok az eredetileg hozzáirt darabok lesznek.” (Szatmári Újság, 1918. március 16.)