A BABA

Tartalom

Chanterelle báró úgy dönt, hogy kitagadja unokaöccsét, Lancelotot, aki egyetlen örököse, mert a fiú azt tervezi, hogy bevonul szerzetesnek. Viszont abban az esetben, ha lemond erről a szándékáról, 400 ezer tallért előre kiad neki örökségéből. Lancelot el akarja utasítani az ajánlatot, azonban a kolostor apátja arra kéri, fogadja el az örökség előlegét, és ha megkapja, vegye fel mégis a szerzetescsuhát és ajándékozza a nagy összeget az anyagi nehézségekkel küszködő kolostornak. Ennek a tervnek egy akadálya van: a 400 ezer tallér előleg átvételének feltételei közé tartozik az is, hogy Lancelotnak előbb meg kell házasodnia. Páter Maximin, a kolostor apátja Hilarius babakészítő mestertől egy mozgó és ember nagyságú babát rendel, amely az esküvői szertartáson a Lancelot menyasszonyának szerepét töltené be. Hilarius mester elkészíti a babát, amelynek modellje saját leánya, Alésia. Szállítás előtt azonban Alésia véletlenül összetöri a babát, és amikor Hilarius vevőjével belép a műhelybe ő áll a baba helyére, amit a rövidlátó Hilarius nem vesz észre. Így történik, hogy Lancelot a bábu helyett az igazi Alésiát és édesanyját viszi magával nagybátyja kastélyába, ahol megtörténik a baba-esküvő az anya ravasz segédletével. A fiatalember az esküvő után Hilarius házába indul, hogy visszaadja a készítőjének a babát, a nagybácsi spiclijei azonban követik őket, s így kénytelen magával vinni „menyasszonyát” a kolostorba. Lancelot élettelen babaként bánik Alésiával, ruhafogasnak használja és le is vetkőzik előtte, Alésia nem bírja tovább és bevallja, hogy ő nem baba, hanem igazi húsból és vérből való lény. Lancelot erre boldogan öleli keblére és elhagyja a koltostort kis feleségével.

Érdekességek

• A Tanácsköztársaság idején kezdték el forgatni, de csak annak bukása után fejezték be.

Galéria

Vélemények

„A régi emlékek hangulata zsongott fel, amikor Audran bűbájos, mulatságos operettjére, A babára került a sor, amelyből Falk Richárd szcenírozott egy rendkívül ötletes, végig kacagtató, klasszikus vígjátékot. A rendező Balogh Béla bravúros munkát végzett, ami ötlet, technikai lelemény és művészi elgondolás csak belefér a rendező munkájába, azt ő mind érvényre hozta és elmélyülő művészetének finomságával hintette tele. Szenzációt keltett a fortélyos babagyár, a kolduló barátok klastromának festői és stílusos belső élete. Az igaz, hogy külön lelke volt a darabnak az istenáldotta tehetségű bájos, fiatal művésznő, Lóth IIa, aki ismert és népszerű művészetének egész fegyvertárával szerelte fel a gépen járó kis baba eleven figuráját. Ő is és partnerei is feledhetetlen kabinettalakításokat produkáltak. Erdélyi Géza, Latabár, Ujváry Lajos, Kürthy Teréz, Balogh István, Kabók, László pompás figurái és kacagtató mókái hömpölygő derültséget támasztottak s a Babának olyan sikere volt, aminővel még a legnagyobb slágerek is alig dicsekedhetnek.” (Mozihét, 1919/14).

„A Star filmgyár remekének Audran Babá-jának tiszta művészete, elméssége, a szereplő művészeknek, különösen Lóth llának kitűnő játéka estéről-estére zsúfolt házakat vonzanak a Corso és Royal Apolló nézőterére. A közönség mindenik előadáson végigkacagja a pompás darabot.” (Pesti Hírlap, 1919. október 1.)

„A »Baba«, amelyet a hasonló című operett után írt filmre Falk Richárd, azok közé a magyar mesterművek közé tartozik, amely témájának különlegessége révén fog kitűnni és sikere hamarosan kijuttatja majd a darabot külföldre. A bájos és vidám darab mindvégig különös izgalomban tartja a nézőt, akinek szemei előtt szebbnél-szebb képek vonulnak el. Trükkök, ötletek tarkítják a filmet, amelynek nagyszerű rendezője: Balogh Béla, aki immár bebizonyította, hogy a legjobb magyar rendezők egyike, Lóth IIa játssza a Baba szerepét, olyan tökéletes művészettel és grandiózus játékkal, amely méltán keltett meglepetést. Partnere dr. Erdélyi Géza volt, aki nagyszerű alakítást nyújtott Lancelot szerepébe. Kürthy Teréz, Latabár Árpád, Ujváry Lajos és Balogh István kitűnő játékaikkal emelték a darab értékét. A Baba ötletes és mindvégig kacagtató feliratait is Falk Richárd, írta.” (Színházi Élet, 1919/39-40)