Deésy Alfréd | rendező |
Bánhidy Ilona | színésznő |
Vándory Gusztáv | a színésznő udvarlója |
Nagy Teréz | Diana |
Hollay Kamilla | szerelmes lány |
Goldenweiser Ernő | producer |
gyártó cég | |
Mobil Filmvállalat | forgalmazó cég |
sajtóbemutató | |
1917. október (Mozgókép-Otthon) | bemutató |
174/1920 | cenzúrahatározat |
Némafilm, rövid játékfilm, reklámfilm, 35 mm-es, hossza a 174/1920 számú O.M.B. határozat szerint: 400 méter.
Kópia | nem maradt fenn |
Bánhidy Ilona egy színésznőt játszik a filmen, akinek egy előkelő úr udvarol. Egy nyaraló família kislánya szerelmes reménytelenül az előkelő, daliás ismeretlenbe, de bizony hasztalan. Az úr csak a színésznőnek udvarol továbbra is, őt halmozza el kegyeivel, és kijelenti, hogy csak azt veszi el feleségül, aki megnyeri a Siófoki szépségversenyt, miután biztosra veszi, hogy ez csak a színésznő lehet. A kislány bánatában elmegy a Diana-szoborhoz, és letérdel elébe, könyörög neki kétségbeesetten: segítsen rajta! Diana megkönyörül a szerelmes szívű kislányon, és elvezeti egy tisztásra, ahol nimfái élnek. A földi vendég elpanaszolja nekik, hogy milyen nagy bánata van. A színésznő szebb, mint ő, és a szerelmese azt fogja elvenni feleségül, aki megnyeri a szépségversenyt. Összeül a tündérek tanácsa, és elhatározzák, hogy segítenek a szomorú kislányon. Bűvös katlanokban, varázsos szépítőszert főznek, és ebből adnak a kislánynak. Ez bekeni boldogan az arcát a kapott bűvös-szerrel, és íme, olyan szép lesz, hogy megnyeri a szépségversenyt a színésznő előtt, és boldog felesége lesz a szerelmesének. Természetesen a végén kiderül, hogy a bűvös hatás titka nem más, mint a Diana nagyszerű szépségszerei.” (Forrás: Színházi Élet, 1917/44)
A Diana szépségápolási termékek reklámozására a cég valószínüleg sokat költhetett, mivel szinte az összes újságban hirdettek, s valószínű, hogy a film készítését is ők finanszírozták.
„A közönség hangos tapssal, vidám kacagással jutalmazza a sikerült propagandafilmet, amelynél ízlésesebb és emellett hatásosabb még nem került a közönség elé. Ugyanis a film magában véve egy érdekes fürdőfelvételekben bővelkedő, kedves meséjű apróság, úgy hogy a néző az utolsó pillanatig nem is sejti, hogy itt valami meglepő fog kisülni, s a végén, amikor kiderül a turpisság, szívesen bocsátja meg ezt a szereplőknek is, és a filmnek is egyaránt, akik teljes kedvvel és vidámsággal állottak a kedves terv szolgálatába.” (Színházi Élet, 1917/44)