Kertész Mihály | rendező |
Pierre Veber | író (vígjáték) |
Siklósi Iván | forgatókönyv |
Góth Sándor | |
Kläry Lotto | Lulu |
Haraszti Hermin | |
Szerémy Zoltán | |
Ilosvay Rózsi | |
Z. Molnár László | |
Mály Gerő | |
Kemenes Lajos | |
Nirschy Emília | |
az Operaház balettkara |
Bécsi József | opertőr |
Gasser Lajos | operatőr |
Ungerleider Mór | producer |
Phönix | gyártó cég |
Projectograph | forgalmazó cég |
1918. szeptember 10. | sajtóbemutató |
1918. szeptember 16. (Royal-Apolló) | bemutató |
1918. december 27. (Bécs) | bemutató |
1919. március 27. (Bécs) | bemutató (más források szerint) |
44/1920 - 16 éven felülieknek | cenzúra határozat |
Némafilm, 35 mm-es, 4 felvonásos. Hossza a 44/1920 számú cenzúra határozat szerint: 1212 méter. Az Ausztriában forgalmazott kópia hossza: 1900 méter, a Németországban forgalmazott kópia hossza: 1790 méter.
Kópia | nem maradt fenn |
Plakát | Földes Imre, Sátory Lipót plakátja (OSZK) |
Szemérmes Ludmillát, a kisváros erkölcsnemesítő nőegyletének feddhetetlen életű fiatal elnöknőjét az erkölcsök romlásáról tartott nagyhatású beszéde után a tagság a fővárosba küldi egy nemzetközi kongresszus egybehívása céljából. Ugyanekkor a kisváros tanácsa a fővárosban tartandó városfejlesztési kongresszusra delegálja a polgármestert, Pusztay Pétert. Amikor a fővárosba érkeznek, Szemérmes Ludmilla és a polgármester csodálatos átalakuláson esnek át. Az unalmas Ludmillából ragyogó szépségű, pajkos Lulu lesz, a polgármester is frakkot, klakkot ölt és már első este a Palais Royal különtermeiben szolgálják az „erkölcsnemesítés” illetve a „városfejlesztés” ügyét. Itt csatlakozik hozzájuk Goór Tivadar szobatudós, aki a részegség, a lumpolás bacilusait keresi a mulatóhelyen. A tudós pár óra alatt annyira belejön a lumpolásba, hogy soha többé nem akar más életmódot folytatni. Néhány nap múlva váratlanul a fővárosba érkezik a polgármester felesége, lánya és annak vőlegényjelöltje, Muskátli Benedek tanár úr. Megjelenésük véget vet a vad lumpolásnak, s számtalan mulatságos félreértés után a szobatudós elveszi a polgármester lányát. Szemérmes Ludmilla pedig Muskátli tanár úr oldalán találja meg az „erkölcsös” boldogságot.
„Ismét egy Phönix-filmet mutatott be a Royal-Apolló hétfő esti premierje keretében. A címe: Lulu, fajtájára nézve négyfelvonásos vígjáték, írta: Siklósi Iván és rendezője: Kertész Mihály. Mielőtt a filmről részletesebben írnánk, le kell szögeznünk azt a tényt, hogy a darabnak határozott és nagy sikere volt. A legnagyobb üzemű magyar filmgyár ezúttal is bravúros dolgot produkált és csak öregbítette jó hírnevét. Ma már magától értetődő dolog, hogy a Phönix-filmek minden tekintetben kifogástalan alkotások, de azért minden új filmnél észreveszünk néhány újszerű, érdekes változtatást, amelynek frappáns hatása természetesen elmaradhatatlan. A Lulu, mint említettük, vígjáték és ha nem csal az emlékezetünk: ez a második vígjátéka a Phönix-nek a Tavasz a télben című film óta. Vígjátékok dolgában tehát nem oly szapora a gyár, mint drámában, megállapíthatjuk azonban, hogy ez előnyére szolgál a filmeknek, amelyeket végig futja a legderűsebb líra és elárasztja a tiszta romantika, Pusztay Péter és Szemérmes Ludmilla kirándulásai a vidéki magányból a fővárosba, páratlanul mulatságos helyzeteket idéznek elő, amelyekből két házasság is keletkezik. Az ötletes, derűs bonyodalmakkal tarkított pazar kiállítású bohóság sikerének főrészese Siklósi Iván, aki bebizonyította ezúttal is, hogy a komoly filmdrámaírás mellett mesteri vígjátékot is kiválóan szceníroz. Kertész Mihály friss és találékony rendezése a szokottnál is jobb volt. A színészgárda vitte tulajdonképpen diadalra a darabot. Minden jelenetet bravúrosan játszottak meg a nagy tehetségű színészek: Góth Sándor, Szerémy Zoltán, Kläry Lotto, Ilosvay Rózsi, Haraszti Hermin és Z. Molnár László.” (Világ, 1918. szeptember 17.)
„A magyar film Siklós Iván Lulu című négyfelvonásos vígjátéka, amelyet a Phönix-gyár filmesitett és Kertész Mihály rendezett. A darab páratlan ötletességgel az álszemérmességet mókázza ki, s a közönség példát tanul jól mulatott bonyodalmain és fordulatain A pazar kiállítású bohóságot Haraszti Hermin Ilosvay Rózsi. Lotto Kläry, Góth Sándor, Szerémy Zoltán, Z. Molnár László s Mály Gerő játssza.” (Budapesti Hírlap, 1918. szeptember 17.)
„A „Lulu" vizet prédikáló, de pezsgőt ivó, vidáman lumpoló feministája után már megkezdődött Kläry Lotto népszerűségének útja, amely nevezetes állomásokhoz fog érkezni rövidesen a Phönix filmgyár újabb attrakcióiban: „Az ördög", a „Judás" és a „Skorpió" című darabokban, melyekben szintén vezető szerepe van a szép Kläry Lottonak.” (Színházi Élet, 1918/40)