Az ANYASZÍV

Odette, The Mother Heart (angol), Mutterherz (német)

Alkotók

Góth Sándor rendező
Victorien Sardou író (Odette, színmű, 1881.) 
Góth Sándor forgatókönyvíró

Szereplők

Góth Sándor Borinszky gróf
Regős Mária Borinszky grófné
Boyda Juci Lydia komtessz, a leányuk
Galetta Ferenc Brandes gróf, a csábító
Pártos Dezső Warvik György
U. Dinyési Juliska Warvik Györgyné
Horváth Jenő Herdensky Guido
Pártos Gusztáv a vőlegény
Margittay Sándor kalandor

Technikai stáb

Zsitkovszky Béla operatőr
  díszlettervező

Produkciós stáb

Kiss Sándor gyártó

Gyártási és bemutatási adatok

Kiss Sándor gyártó
  forgalmazó
1917. december 10. (Mozgókép-Otthon) bemutató

Filmtechnikai specifikáció

Némafilm, a 130/1920 sz. cenzúra határozat szerint 1425 méter hosszú (csak 16 éven felülieknek ajánlott.)

Fellelhetőség, források

A film töredéke az Filmarchív Austria gyűjteményében fellelhető. A film adatai az alábbi forrásokból származnak:

  • Mozihét, 1917/32, 35, 39, 42, 51, 1918/8
  • Mozi-Világ, 1917/35, 50, 1918/3
  • Magyar Színpad, 1917. szeptember 2.
  • Belügyi Közlöny, 1920. 1376. p.

Bibliográfia

  • Lajta Andor: A magyar film története II. (Kézirat, MNFA Könyvtára.) 121. p.
  • Nemeskürty István: A mozgóképtől a filmművészetig. Bp. 1961. 150-152, 353. p.
  • Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1896-1918. Bp. 1966. 335. p.
  • Ábel Péter: A magyar filmek törzslapjai (Kézirat, MNFA Könyvtára.)

Tartalom

Egy napra egyedül. A főúri kastély teraszán tavaszi napfényben ülnek Borinszky gróf, a felesége és kis szőke leányuk, az ötéves Lydia. A grófné felkel és Lydiával a szalonba megy, a zongorához ül. Tíz óra. A gróf is bemegy dolgozószobájába, írásokat, leveleket néz át.  A szőnyegen halkan jön be az inas és levelet ad át a grófnak. A levelet a bányák igazgatója küldi. A tárnákban sztrájk ütött ki, s az igazgató kéri a grófot, hogy utazzon le a telepre. Félóra múlva a gróf autója már a bányák felé robog. A grófné egyedül marad otthon. Esztendők óta először. A grófné elgondolkozik. Eh! Mulatni kellene, vidámnak lenni, kacérkodónak megint, hacsak egy napra is! És a grófné telefonhoz rohan és felhívja Brandes grófot. Az ifjú gróf, a gáláns világfi olvadozva hallgatja a remegő hangokat. Évek óta hasztalanul tette a szépet a gyönyörű asszonynak. Hátha ma mégis… Mindenesetre megtörtént az első lépés. Ma este az Operában találkoznak, ámbár, hogy a feltűnést elkerüljék, magával kell hoznia két barátját Guidót és Georget is. Nagy zenés színházban egy keleti dalművet, a Sába királynőjét adják. A grófné elbűvölve hallgatja a megkapó zenét. Előadás után teára hívja vendégeit. Az inasok finom italokat, hideg sülteket hordanak körül. Hazaérkezéskor a grófné legelső dolga, hogy a gyermekszobába menjen megnézni, alszik-e a kislánya. Mikor visszatért, Brandes gróf jelentőségteljes pillantásokat vetett feléje. A grófné megértette a dolgot és néhány perc múlva a télikerbe ment, ahová Brandes követte. A léha gróf úgy érzi eljött az legalkalmasabb pillanat, hevesen ostromolni kezdi az asszonyt. A grófné előbb tiltakozik, de aztán megtörik az ellenállása. Brandes gróf fejfájás ürügye alatt távozik s Guido és George is csakhamar elbúcsúznak. Mikor a parkon át elhagyják a kastélyt, hirtelen szembetalálkoznak Borinszky gróffal. Kiderül, hogy azért tért vissza korábban, mert a bányatelep határában autóját feltartóztatta az igazgató és figyelmeztette, hogy a nép lázadása egyre hevesebb, és nem tanácsos a bányatelepre menni. De örül a pompás alkalomnak, hogy két ilyen jó barátjával találkozik. A világért sem engedi el őket. Folytassák nála a mulatságot, ott, ahol abbahagyták. Guido és George újból felmennek a szalonba, illatos havannákra gyújtanak s vígan folyik a poharazás, amikor hirtelen zajt hallanak a folyosóról. A gróf és barátai felkelnek székükről és az ajtóhoz lopóznak. Egy árnyék suhan a grófné ajtaja elé. Kinyitja az ajtót, belép. Borinsszky gróf a következő pillanatban mellette terem és lefogja. Felgyújtják a villanyt, s kiderül, hogy az éjféli látogató: Brandes gróf. A helyzetet nem lehet félremagyarázni. A grófné arra használta fel férje távollétét, hogy éjszakai találkán fogadja Brandest. A gróf kiutasítja a lovagot, a dolgozószobájába siet s a sötétben két nő kar öleli át. A felesége. Az asszony Brandes grófnak vélte. Borinszky felgyújtja a villanyt s az asszony ekkor látja meg, hogy a férje áll vele szemközt. Drámai jelenetek követik egymást.  Borinszky gróf magából kikelve kiutasítja házából a feleségét. Az asszony könyörög, engedje meg, hogy legalább a gyermekétől elbúcsúzhasson. De a gróf hajthatatlan marad. A grófné támolyogva megy le a lépcsőn. Egyedül áll a villa előtt a sötét éjszakában.

Kalandos élet. Tíz eseménytelen esztendő követi egymást. Borinszky gróf más vidékre költözött a botrány színhelyéről. Lydia komtesz szépséges ifjú hölggyé serdült. A grófné pedig távol övéitől, zajos életet él. Egy híres kalandor, hártyahős a lovagja most, bizonyos Szergiusz nevű férfi, aki rajongásig szereti a grófnét, akire százezreket pazarol. Ám a tomboló fényűzés nem teszi boldoggá az asszonyt. Gyermeke után vágyakozik… Lydia komtesz eljegyzését ülik Borinszky gróf házánál. Csinos, ifjú arisztokrata a vőlegény. Az ünnepségre a gróf meghívja barátait is Guidót és Georget, akiknek társaságában a gyönyörű napsütéses délutánon hajókirándulásra indulnak a hullámzó vízen. A vidám hangulatot váratlanul megzavarja, hogy Lydia, a menyasszony, hangos sírásra fakad. A társaság faggatja, mi az oka hirtelen elborulásának. És Lydia elsírja: „Az jutott eszembe, hogy szegény anyám egy hajókiránduláson veszett a tengerbe.” Borinszky grófnak könnyek gyűlnek a szemébe. Ő tudja, hogy nem úgy van, ahogy a leánya tudja. Az asszony él ámde siralmas körülmények között. Hiszen Guidó elmondott neki mindent, ő találkozott az asszonnyal. Szergiusz és kedvese, akik egy előkelő fürdőhely játékbarlangjában kísértették meg a szerencsét, mindenüket elvesztették. Elindultak dél felé, abban a reményben, hogy ott nagyobb szerencséjük lesz.

A találkozás. Borinszky gróf, amint reggeli postáját átnézi, nagy megdöbbenéssel olvassa az újságban a következő hírt: „Borinszky grófné, az ismert szépség, városunkba érkezett. Itt előkelő életmódjával és szépségével feltűnést kelt.” Megrémül, hogy az asszony egy városban van velük, mert így alig lesz mód rá, hogy a találkozást elkerülhessék. A fürdőhelyen virágkorzót rendeznek. A sétány platánjai alatt suhannak el a felvirágzott autók, az elsőben Lydia, a vőlegénye és Borinszky gróf ülnek. Hirtelen egy fordulónál autó kerül velük szembe. Lydia pajzánul virágot dob a bennülőkre. Elegáns úri hölgy, az autó egyik utasa viszonozza a tréfát, de mikor megpillantja Borinszky grófot, és a lányt, akit ötéves kora óta nem látott, a szívéhez kap. Az előkelő úrinő ugyanis nem más mint Borinszky grófné. A váratlan találkozás Borinszky grófot is megrázta. Guidót küldte el a grófnőhöz, hogy kérlelje, hagyja el a fürdőt. Ám a grófnő hajthatatlan marad, mindenáron látni akarja Lydiát. Borinszky gróf ekkor maga keresi fel őt a kaszinóban. Kellemetlen pillanatban érkezik. Szergiusz körül a játékosok egész csoportja tülekedik. Szergiusz hamisan játszott… A grófné és a gróf az előcsarnokban találkoznak. Mindketten végsőkig felindultak. A gróf könyörög az asszonynak, hogy menjen el, az asszony könyörög a grófnak, hogy leányát láthassa. Végül abban állapodnak meg, hogy az asszony felkeresheti Lydiát, ha nem árulja el kilétét. Borinszky gróf bejelenti a leányának, hogy elhunyt édesanyja egyik legjobb barátnője fogja felkeresni, hogy gratuláljon házasságához. A hölgy bizonyára igen izgatott lesz, mert neki is volt leánya, aki most menyasszonysorban lenne, ha ötéves korában szerencsétlenség nem éri… Borinszky grófné remegve lép be a leánya szobájába. Felváltva sír és nevet, miközben átöleli a leányát. Lydia is különös, forró vonzalmat érez az ismeretlen úriasszony iránt. Meghatódva, könnyezve kérdezi: „Ugy-e szép volt, gyönyörű volt az én édesanyám?” Azután mindenféle apró emléket vesz elő egy kis ezüstládikából. És az az asszony kis híján zokogásba tör ki, majd átöleli, csókjaival halmozza el a leányt… „Asszonyom – mondja Lydia – hiszen ön úgy szeret engem, mintha saját leánya volnék. Istenem, hogy örülne ma édesanyám is, ha évekkel ezelőtt meg nem hal oly megrázó körülmények között.” Egy órával azután, hogy Borinszky grófné eltávozott, a révész jelenti, hogy a vízből holttestet fogtak ki. Csapzottan, elkékült ajakkal a kastély tornácára hozzák a boldogtalan grófnét, aki megölte magát, hogy igaza legyen a mesének, amivel ártatlan gyermekét áltatták. És Lydia zokogva térdel a holttest mellé: „Imádkozom érte, mintha a saját édesanyám lett volna.”

Forrás: korabeli ismertető

Galéria

Vélemények

"A Góth-film a Mozgókép-Otthonban. Amint előrelátható volt, Góth Sándor első filmalkotása tömeglátogatást vonzott a Mozgókép-Otthonba. Mindenki kivácsi volt, hogy játszik Góth Sándor filmen, most aztán kiderült, hogy Góth Sándor épp olyan nagy művésze a filmnek, mint a színpadnak. Rendezése és játéka minden tekintetben kiválóan művészi. Ehhez járul még az is, hogy az „Aranyszív" (Sic!) rendkívül érdekfeszitő és gyönyörű dráma. A női főszereplő, Regős Mária, feltűnő szép és kitűnően játszik. Bojda Juci és a többi szereplő is egytolegyig kitűnően megállják a helyüket." (Pesti Napló, 1917. december 11.)