Ernst Marischka | rendező |
Haáz István | író (Elvarázsolt herceg, színdarab) |
Rott Sándor | forgatókönyv |
Ernst Marischka | forgatókönyv |
Rott Sándor | Kóbi, suszterinas / Kobiusz, Mezopotámia királya |
Gerő József | Vanicsek, cipész |
Kmoch Josefin | Eulália, a felesége |
Türk Berta | Zsuzsi, szakácsné |
Gerőffy Aranka | Hedvig, udvari tanácsos leánya / mezopotámiai hercegnő |
László Imre | Henker Icig, házaló / a hóhér |
Fröhlich János | producer |
Fodor Aladár | producer |
Kino-Riport | gyártó cég |
Schwarzenberg és Társa | forgalmazó |
1914. november 21. (Omnia) | bemutató |
1915. február 19. | bécsi bemutató |
Ausztriában fiatalok számára tiltottnak minősítették. |
cenzúra |
Némafilm, eredeti hossza a korabeli források szerint 1500 méter.
A film kópiája nem maradt fenn. Az adatok az alábbi forrásokból származnak:
Kóbit, a suszterinast, nem kényezteti el mestere, ezért boldog, ha szállítási megbízást kap, s egy kis időre elhagyhatja a műhelyt. Megbízzák, hogy hozzon sört, s Kóbit alighogy az utcára ér már nem nagyon izgatja, mestere szomjúsága. Útközben találkozik egy házalóval, aki egy regényt ajánl neki, melynek címe: Az eltűnt mezopotámiai hercegnő vagy a már életében holttá dermedt nagyapa. Kóbi megvásárolja az igéretes című könyvet. Egyik kezében a sör, másikban a könyv, s olvasgatva sétálgat a műhely felé. A mester dühös a hosszú kimaradás miatt, s kidobja inasát. Kóbit egy ideig kellemetlenül érinti a dolog, de rögtön elfelejti minden baját, amikor egy tömeg közepén megpillant egy hölgyet, akinek cipősarka beszorult a villamossínek közé, s aki mintha a könyvéből lépett volna elő, szakasztott olyan, mint a mezopotámiai hercegnő. Kóbi szabadítja ki a kisasszonyt nehéz helyzetéből, úgy, hogy lehúzza a cipőjét. Ezek után mesteréhez viszi, ahol a szép ismeretlen egy pár cipőt vásárol, s egy másik párat rendel. Kóbi visszanyeri a mestere jóakaratát, mikor látja, hogy a kidobásért ilyen jó vevővel fizet. Visszaveszi Kóbit, s így neki jut a feladat, hogy elszállítsa a cipőket a mezopotámiai hercegnő másának, Hedvignek. A susterinas boldog, hogy otthonában is megcsodálhatja a lányt, akibe fülig szerelmes, de mikor szemben áll imádottjával, meg se mer mukkanni. Este a lány képével a szívében tér aludni. Álmában hercegként indul a mezopotámiai hercegnő meghódítására. Elegáns ruhát visel, de a lábai és papucsa a suszterinasé. Ezt észre sem véve, bátran indul el, hogy hölgyéért megküzdjön. Kóbi mindenkit legyőz, megkapja a hercegnőt, s vele a trónt is. Ekkor fedezi fel a kamarás a suszterpapucsot az újdonsült herceg lábán. – Nem baj! – mondja Kóbi, és egykori mesterénél cipőket rendel. A mester, miközben mértéket vesz Kóbi lábainál térdel. A hajdani tanonc nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy visszafizesse a mesterétől kapott ütlegeket, s belerúg néhányat a cipészbe. Feláll a mester, felismeri egykori inasát, s lekever neki egy nagy pofont. – Felségsértés! – kiált Kóbi, és halálra ítéli a mestert. Már közeledik a hóhér, de Hedvig kérésére végül megkegyelmez az elítéltnek. Kóbi boldogan él tovább a hercegnővel, de ágya nem bír el ekkora boldogságot és leszakad. A suszterinas felébred.
Néhány évvel később. A suszterinasból segéd lesz, és az újonnan felvett inasnak bőkezűen osztogatja a pofonokat, melyekből neki is bőven volt része tanonckorában. Egy nap Kóbi megunja a sötét műhelyt és újsághirdetés alapján inasnak szegődik egy előkelő úrhoz. Mikor beáll, megtudja, hogy a ház úrnője nem más, mint Hedvig. A régi szerelem újra felébred szívében, s örül, hogy az asszony közelében lehet. Ez a boldog állapot azonban nem tart sokáig, mert Kóbi nagyon rossz inas, s ezért hamarosan elbocsátják. Zsuzsi, a szakácsné nyújt neki vigaszt, aki szerelmes a lusta inasba. A „suszterherceg” belemegy a mesalliance-ba, melyet az enyhít, hogy a szakácsnénak van egy 4000 koronás takarékkönyve, mely lehetővé teszi számára, hogy egykori mestere műhelyét megvegye.
A filmet Ausztriában és Németországban is bemutatták.